Örökké veled

Újra egyedül

"Fortes fortuna adiuvat."*

Bátraké a szerencse. *

Sophie

Ez meg mégis mi a jó isten volt? Kinyalt és itt hagyott. Én meg vártam a folytatást, de ő csak kisétált az ajtón és most itt fekszek egyedül, meztelenül az ágyon.

Jól éreztem magam nagyon, de most üresnek érzem magam.

Összeszedem magam és elmegyek tusolni. Amint kész vagyok mindennel, ágyba bújok, majd elalszok.

A tudatalattim szórakozik velem. Blakeről és Liamről álmodok. Blake szúrja nyakon Liamet. Felkelek és iszok egy pohár vizet. Megnézem a telefonomon az értesítéseket, de inkább megpróbálok aludni.

Blake

Addig fogok így Sophieval játszani, amíg belém nem szeret. Tudom, hogy így lesz, mert így kell lennie. Ha valamit eltervezek, azt bármi áron, de megvalósítom.

Nem bírok aludni, a farkam azóta is lüktet. Muszáj lesz kezdenem vele valamit, mert már fáj.

Mára semmi tervem, elmegyek kiverem, közben végig Sophiera gondolok. Ez után tusolok és lefekszek aludni. Holnap vár rám egy hosszabb fordító munka, pihennem kell.

3 nap múlva.

Sophie

Nem igazán volt időm az utóbbi 3 napban. Sok volt a munkám. Blake-t nem bírom kiverni a fejemből. Nem jött tőle se semmi ismét. Folyamatosan eltűnik, majd felbukkan.

Lassan végre egy hét szabadságon leszek és érkezik a hosszú hétvége, amit Olival fogok tölteni. Az a 3 nap rólunk fog szólni, semmi másról. Nem tudom még, hogy Olinak beszámoljak-e a történtekről. Mindenről tud, erről is tudnia kell.