Örökké veled

Ördögi kör

Sophie

Végre elment mindenki a háztól. Az emberek segítettek nekünk. Letöltöttek egy alkalmazást a telefonunkra, amin tudjuk nézni a kamerákat, illetve vissza is tudjuk nézni őket. Éjjeli funkció is van rajta, így semmiről nem maradunk le, ha történne valami.

Már besötétedett. Nincs semmi különösebb tervem mára. Fáradt vagyok, vagy nem is tudom, hogy érzem magam, de nem vagyok jól. Úgy érzem, mintha jönne valami nagyon rossz még. Általában az én megérzésim nem rosszak. Blake-el is így volt. Azt éreztem figyelnek és figyeltek is.

Nyilván remélem, hogy most rosszak a megérzéseim. Elég szar ért az utóbbi időben. Blake volt az egyetlen mentsváram.

Még most is hihetetlen számomra, hogy egy akkori zaklatómba -vagy hogy is mondjam-, szerelmes vagyok. Érdekes dolog az élet. Néha olyan emberekkel sodor össze, aki aztán életed végéig melletted áll. Meg persze ott a másik lehetőség is, és még száz-féle. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért Blake-t sodorta ide az élet. Sodorhatta volna anyámat is vagy apámat, de hála az égnek, hogy nem ők jelentek meg az életemben. Belőlük elég volt az a sok év. Lehetett volna gyilkos is, szervkereskedő... bármi, de ehelyett kaptam egy konkrétan tökéletes férfit. A külseje... tökéletes. A tulajdonságai is kifejezetten tetszenek, kicsit olyan, mintha én találtam volna ki magamnak.

Blake már bement, azt mondta el kell intéznie egy hívást. Most megyek be én is hozzá. Már a konyhában tevékenykedik.

Blake

Bejöttem, mert gyorsan el kellett intéznem egy telefont, aztán úgy döntöttem. Meglepem Sophie-t és sütök neki palacsintát. Körülnéztem és láttam, hogy minden van hozzá, így hát neki álltam. Ő most jött be. Már a palacsinták felével megvagyok. Közben elkezdtem készíteni egy tejszínes pudingos öntetet rá. Amint kész lesz felvágom az epreket.

Hátulról megölel, miközben átfordítom a palacsintát. Nincs jó kedve, ismerem már annyira, hogy tudjam ezeket a dolgokat, mikor milyen kedvében van. Remélem kicsit tudok rajta javítani a palacsintával. Szorosan ölel és én hagyom. Szeretem mikor ölel.

Elenged, majd elővesz egy bort a szekrényből. Kiveszem a kezéből, hogy kinyissam, ő addig elővesz poharakat. Most nem igazán van beszédes kedvében, ezért nem is nyaggatom.

Tálalok neki is palacsintát és magamnak is. Jó sok öntetet teszek rá, epret és tejszínhabot.

-Úristen ez hihetetlenül jó lett Blake! Ez lesz a kedvenc desszertem!

-Ez kicsit sértő.

Sophie forgatja a szemét.

-Jó, akkor utánad a kedvenc desszertem..

-Sokkal jobb.

Csendben megesszük a vacsorát, de kopogást hallunk. Mind a ketten az ajtóra kapjuk a fejünket, de szólok Sophie-nak, hogy maradjon az asztalnál.

Kinyitom az ajtót, de senki nincs ott. Ezt nem hiszem el.

Egy újabb boríték a földön, felveszem.

Sophie ijedt szemekkel néz rám. Kinyitom a borítékot.

Sophie

"Hiába vannak kamerák, ha idióták vagytok. Mindig a szemetek előtt van a megoldás, de nem fogtok rájönni. Egyébként értek a kamerákhoz, úgyhogy vegyétek úgy, hogy ott sincsenek. Készüljetek a legrosszabba."

Én ezt már nem tudom hova tenni. Szerinted ki lehet az? -Kérdem Blake-től.

Nem tudom, de rá fogunk jönni.