Örökké veled

Kötelek szorításában

3 nappal később...

Sophie

Kötelek. Kötelek fonódnak a kezeimre és a lábaimra. Feszíti a bőrömet, de szerencsére nem fájdalmas. Még csak most keltem. Kezd eluralkodni rajtam a pánik. Elraboltak? Itthon vagyok?

Le van takarva a szemem. Nem látok és nem hallok semmit. Rosszul vagyok, de halk lépteket hallok. Egyre közelebb jön. Egy puszit nyom a homlokomra, majd arrébb megy. Mondanám, hogy biztos vagyok abban, hogy ez Blake, de csak reménykedek, hogy ez tényleg ő.

Az ember elkapja a derekamnál a gatyám, összefogva a bugyimmal és letépi rólam. Megmerevedek. Jó lenne, ha beszélne, akkor legalább tudnám, hogy ki van itt.

Kár lenne tagadnom, mert vannak fizikai jelei, de az ilyen szituációktól nedves leszek. Azt se tudom ki van itt, hol vagyok és mit fognak velem tenni, de vonzónak tartom a veszélyt.

Blake

Tudom, hogy Soph szereti a veszélyt. Felizgatja és ennek vannak látható jelei. Láttam, ahogy összerezzen, mikor odaléptem hozzá. Mereven feküdt, amíg lehúztam a gatyáját. A nedve átáztatta a bugyiját. Ha akarná, se tudná tagadni, milyen hatással vannak rá az ilyen helyzetek. Ezért terveztem neki ezt.

Éjszaka, mikor már mélyen aludt, akkor kötöztem őt ki. Azóta aludt így. Remélem a kötél nem sértette meg semmilyét, de figyeltem rá, hogy ne legyen túl erős a kötés.

Felülök a lába közé, majd kinyitom az olajos üveg tetejét. Kellemes illatú ez az olaj.

Lassan a testére csurgatom. Ahogy az olaj leér a testére, kicsit megijed és összerezzen Sophie. Jó sokat öntök a testére, majd becsukom az üveget és a földre ejtem. Szegény Soph. Semmit nem lát, ezért kicsit megijed mindentől.

Sophie

Ahogy rám folyatta az olajat, egyszerre volt kellemes és borzalmas. Most viszont hozzám ér. Az olajat elkezdi végig simítani a lábaimon. Most már biztos vagyok benne, hogy ez Blake. Érzem a kezén, eléggé ismerem már a kezeit. Lágyan el is mosolyodom, amit észrevesz, mert a combomba harap. Felszisszenek.

Egyre feljebb vándorol a keze, az egész testemen eldolgozza az olajat.

Blake

Soph az első érintésnél rájött, hogy én vagyok ott vele. Ezt a mosolyából is észrevettem és abból is, hogy már nem olyan feszült. Ellazultak az izmai, már nem olyan görcsösen fekszik, mint eddig.

Végig masszírozom a testét, tetőtől-talpig. Egy porcikáját sem hagyom ki.

Elégedett hangok törnek fel Sophie-ból, ezt már szeretem. 

Eléggé feszesen fekszik a kötelek miatt, ezért nem igazán tudom széthúzni a lábait. Konkrétan egy X-be van kikötve, de megoldok mindent.

A lába közé férkőzök, majd elkezdem őt nyalni. Jobban élvezem ezt a részt, mint bármi mást. Szeretek örömet okozni neki, főleg, mikor így élvezi. Hangos sóhajok töltik meg a szobát, amitől kezdem elveszíteni a fejem, de még tartom magam. Egyre gyorsabban falom őt, amitől elélvez. Eltávolodok tőle. Remegnek a lábai. Ki van pirosodva az arca. Nem fogom róla levenni a szemfedőt.

Kicsatolom az övemet, de félbeszakítja valami. Kopogtatnak az ajtón.

Sophie most szólal meg először.

-Mi a fasz?

-Maradj itt, megnézem. -Mondom neki.

Sophie nevet.

-Nem, mintha meg tudnék mozdulni.

Elmosolyodok, majd elindulok az ajtó felé. Kitépem az ajtót, de ismét nincs ott senki, csak egy levél.

"Én is így fogom kikötni Sophie-t. Ezek után darabokra fogom őt szedni, csak várjátok ki a végét."

Egyből belépek a kamera alkalmazásába, de az előbbi felvételeken csak fekete a kép.

Sophie

Pár perc múlva már felöltözve ülök az ágyon és remegek. Honnan láthatott bárki, bármit? Nagyon gyorsan ki kell deríteni, ki csinálja ezt velünk.

Blake valami emberével beszél. Elég komolynak hangzik.

Leteszi a telefont, majd elmondja miért hívta ezt a valakit.

-Ezt az embert régóta ismerem. Idehívtam, ő fog nekünk segíteni. Ne aggódj, nem fogsz tudni se róla, hogy itt van. Észre sem fogod őt venni. Bárki megközelíti a házat, el fogja kapni és megtudjuk, ki szórakozik velünk.