Örökké veled

Forró éjszaka

"Nem mindig a leggyengébb az, ami először meghajol."

Blake

Nem kell többet kérnie már öltözök is és elindulok hozzá a sötét éjszakában. A maszkot ugyan elhoztam és fel is veszem, de le fogom ma venni.

Kellemes az idő így elég egy póló és egy farmer.

Az úton azon gondolkoztam, mi ütött Sophieba, hogy így áthív? Ismerem őt annyira, hogy idegent nem merne ilyen gyorsan áthívni, sőt, ő alapból sem hív túl sok mindenkit magához. Szeret egyedül lenni, de néha jól esik neki Olivia társasága.

A nagy gondolkodások közepette ideértem a házához. Felveszem a maszkot és már kopogtatok is. Kihallatszódik némi zene. Be van rúgva?

Sophie

Kopogtatnak. Illetve Blake kopog. A szívem kihagy egy ütemet, de a whiskytől felbátorodva nyitom ki az ajtót. Ismét maszkban van.

-Szia. Nem gondoltam, hogy eljössz. Gyere be.

-Szia. Miért hívtál? -kérdezi sejtelmesen.

-Kicsit ittam és magányosnak éreztem magam. Kérsz egy pohárral?

Lóbálom az arca előtt az üveget, mire látom, hogy mosolyognak a szemei.

Blake bólint. Kimegyek töltök neki egy pohárral majd odaviszem neki, de mire odaérek hozzá, háttal áll nekem és a kezében lóg a maszkja.

-Azt kérted maszk nélkül jöjjek. Én eleget teszek a kérésednek, hogy lásd ki vagyok valójában.

A szívem hevesen dobog. Mindjárt megtudom, hogy néz ki. Innen már nem biztos, hogy van visszaút. Megfordul.

A szemeim az arcát pásztázzák. Ezer gondolat van a fejemben, de leginkább csak az jut eszembe, hogy milyen jól néz ki. Az arcvonásai kemények, hosszú fekete tökéletesen beállított haj, fekete szempárral. Az arcán vannak tetkók és a nyakán is. Szinte tökéletes, egy remekmű.

A keze tapintása ránt vissza a valóságba. Rádöbbenek, hogy a kezembe maradt a pohár whisky, amit neki szántam. A keze alatt a bőröm szinte ég. Ezernyi szikra robban ki a bőrből, amit megérintett.

Többet akarok belőle. Egy határozott mozdulattal elkapom a kezét és megpróbálom a nappalim közepén lévő óriást kicsit közelebb húzni magamhoz.

Teljesen elment az eszem, hogy ezt teszem most. Sosem tennék ilyet. Félnem kéne, de élvezem, hogy itt van.

-Mit szeretnél Angyalkám?

Rekedtes hangja végigfut a gerincemen, majd kiráz a hideg.

Közelebb hajolok. Érzem a lehelletét az arcomon. Bámulom a száját, de szerencsére nem sokáig.

Közelebb ránt magához és ajkát az enyémre nyomja. A csókja durva, olyan, amiben teljesen el lehet veszni. Érzem, hogy forró a levegő és nem akarom, hogy véget érjen ez az érzés.

Ahogy hozzám simul a teste, érzem, hogy ő is élvezi a helyzetet. A keménység odalent hozzám nyomódik.

Elhúzódik tőlem. Érzem, hogy az arcom teljesen ki van pirulva és lüktetek odalent.

-Térdelj le. -hangja határozott.

Nem kell többet mondania, már a földön vagyok. Elkezdi kigombolni a gatyáját, leveszi az alsógatyáját, majd hatalmas férfiassága előbukkan.

Blake belemarkol a hajamba, nincs időm gondolkozni se.

-Nyisd ki a szád Angyalkám. Régóta erről álmodozok.

Felnézek rá, ő megrántja a hajam türelmetlenül és már nyitom is a szám. Szép lassan elkezdem bevenni összes centijét. Túl nagy ahhoz, hogy az egész beférjen, de mentségemre szóljon, nagyon igyekszek.

-Nézz fel rám Angyalom.

Nem nézek fel, mert kicsit zavarban vagyok. Ez nem tetszik neki. Szorosabbra fogja a hajam és kényszerít, hogy még többet vegyek be belőle.

Patakokban folyik a könnyem.

-Azt mondtam nézz fel rám Angyalom.

Felnézek rá és látom, hogy ördögi mosoly ül ki az arcára. Ijesztő. Mint egy ragadozó, aki épp most kapta el a vacsoráját, de bármikor lennék az ő vacsorája.

Egyre csak szívkodom és kézzel segítem, hogy eljusson a csúcsra.

Egyre hevesebb morgások és szitokszavak hagyják el a száját.

-El fogok élvezni és azt akarom, hogy az összes a csinos kis szádban legyen.

Nem kérésnek hangzik, inkább már parancsnak.

Gyorsítok a tempón, majd egy mélyről jövő morgás és már el is élvezett.

Mi történik velem? 

Fél perccel később már a szobámban vagyunk és még mindig forró a levegő körülöttünk.