Örökké veled

Itthon

"Óvjuk, míg élünk, legyen kettőnké,
S majd halálunk után is örökké."

Sophie

El sem hiszem, hogy végre itthon vagyunk. Blake is és Oli is velem maradnak pár napig. Oli épp most beszéli le a főnökével, hogy ne kelljen mennie dolgoznia.

Bár Dr. Thiago azt mondta pihenjek, nem bírok. Eddig feküdtem a kórházban, képtelen vagyok vízszintbe helyezni magam. Neki állok ki pakolni a táskákból és rakok egy mosást. Főzni már nem fogok neki állni, mert semmi alapanyag nincs itthon. Majd rendelünk valamit.

Visszamegyek a többiekhez a nappaliba. Oli épp a főnökével vív, míg Blake türelmesen vár.

-Rendelünk kaját?

-Persze! Mit szeretnél?

-Pizzát? -Nézek közben Oli-ra, aki izgatottan bólogat.

Tudom Oli melyik pizzára gondol, úgyhogy hozzáadjuk a kosárhoz és már küldjük is a rendelésünket.

Blake

A nappaliban ülünk, Oli és Soph beszélgetnek. Várjuk, hogy megérkezzen a pizza. Én most nem beszélek, csak Sophie-t bámulom.

Mosolyt csal az arcomra mindig. Elölről, oldalról, de még hátulról is tökéletes. Sokkal jobban áll neki ez a sötét haj. Kiemeli az arcát. Sophie észreveszi, hogy bámulom, mert elpirul és meglöki a lábamat. Kizökkent egy kicsit, de folytatom a bámulást. Nem tudok betelni vele. Szeretem őt, kívül-belül. Szeretném látni öregedni. Szeretnék vele megöregedni.

Egyesek számára az öregedés ijesztő, de számomra nem az, szinte csábít, ha ezt Sophie-val együtt élhetem meg. Remélem egyszer ő is ezt fogja érezni.

Csengetnek, biztos a futár az. Sophie feláll, de szólok neki, hogy üljön vissza, megyek én.

Sophie

-Még mindig nem értem, hogy lehet szeretni a tojást pizzán.

Közben nézem, ahogy Oli a főtt tojásos, sonkás, kukoricás, sajtos pizzáját tömi magába.

-Imádom! -Mondja Oli izgatottan.

-Fura vagy.

-De legalább nem unalmas. -Néz rám, majd Blake-re Oli.

Forgatom a szemem és folytatjuk az evést.

Blake

Sophie fáradtnak tűnik. Látom, hogy boldog, de ernyedtek a szemei és nem úgy csillognak, mint amikor tele van energiával. Erőt vesz magán és feláll.

-Jössz velem tusolni? -Kérdi Soph.

Mintha még ő maga is meglepődne a kérdésen. Én is meglepődök.

-Persze!

Oli rám néz mérgesen, nem tudom most mi baja. Néha olyan fejet vág, mikor rám néz, mintha szart evett volna reggelire. Kérdőn nézek rá.

-Semmit nem szeretnék hallani az akciótokból, ha bármi történik.

Sophie édes nevetése tölti be a nappalit, majd elindul a fürdő fele, én pedig elindulok utána.

Sophie levetkőzik, majd én is ezt teszem. Már a zuhany alatt állunk. Vizet enged. Meglepő módon nem tűz forró. Kellemes. Forróra számítottam, mert a nők nagy része kínozza magát a forró fürdővel.

Zúdul ránk a víz. Közelebb húzom magamhoz Sophie-t. Megfogom az arcát és megcsókolom. Az arcunkba ömlik a víz, de egy cseppet sem zavar. Sophie viszonozza a csókot, majd a csókból ölelés lesz. Bár a víz nem forró, de a levegő igen. Tudom, hogy Soph fáradt, ezért nem teszek vele semmit. Valószínűleg, ha nem lenne az, már a csempéhez nyomtam volna. Benne lennék, ő pedig sikítana, de majd legközelebb. Csókot nyomok a homlokára.

Sophie

Látom Blake szemében a tüzet, de úgy érzem képtelen vagyok bármire. Ha kipihentem magam, bepótlom. Mindent megadok majd neki. Most könnyebben fáradok, még gyenge a szervezetem. Úgy érzem magam, mint egy óvodás. Remélem hamar elmúlik.

Megkérdezném Blake-t, hogy mire gondol, de tudom a választ, mert látni rajta.

Letusolunk és ágyba bújunk. Hallom, hogy Blake valamit mondd nekem, de fogalmam sincs mit, mert 5 perc alatt bealszok.

Blake

"Azóta híven nézem őt

s lesem élete ütemét.

Lelket lélekző drága lény:

utitárs a Halál felé.

Szilárd ész, gyengéd akarat,

szívós erő halk báj alatt.

Valódi asszony, jó, s igaz,

intés, parancs, derű, vigasz.

Asszony, és mégis valami

fényt érzek, ami angyali.."

Tudom, hogy Sophie már alszik. Remélem egyszer, mikor ébren lesz, is lesz merszem elmondani neki ezt a vers részletet. Egyszer rájön, hogy nem vagyok olyan durva, mint amilyennek ő gondol. Nekem is van gyengéd oldalam, amit neki sikerült előhoznia belőlem.

-Szeretlek Angyalom.