Örökké veled

Újra köztünk

"A megvadult ló nem egykönnyen áll meg."

Sophie

Nem tudom ez hányadik nap, de látom a fényt. Mozog a kezem. Mozog a lábam. Azonnal szólnom kell Blake-nek és Oli-nak. Nem tudok felülni, mit csináljak?

Kinyílik az ajtó. Felkapcsolja valaki a komódomon a kis lámpát. Rájövök, hogy nem tudok beszélni, mert le van dugva egy cső a torkomon. Egy orvos az. Leül a mellettem levő kis fotelbe. Megmozdulok.

-Sophia?

Lassan kinyitom a szemem, mire az idős Dr. Úr felpattan a fotelből.

-Sophia, Ön felkelt!

Igen, ezzel én is tisztában vagyok, csak beszélni nem tudok.

-Azonnal szólok Blake-nek és a barátnőjének!

Barátnő? Oli az én barátnőm nem Blake-é, de persze honnan tudná, mikor nem voltam magamnál.

Blake

"Sophia felébredt."

Nem hiszem el, hogy megtörténik. Kicsordul a szememből egy örömkönny, de látom már Oli is pityereg.

Felkapom a virágcsokrot és már száguldok is vissza Dr. Thiago-hoz.

Már itt állunk Soph szobája előtt. A várakozás pillanata sokkal hosszabb, mint Sophie kómája. Alig várom, hogy lássam.

Sophie

Az ajtó újra nyílik. Dr. Thiago lép be, de most vele tart Blake és Oli is. Majd kiugrok a bőrömből, mikor meglátom őket.

-Angyalom!

Örömkönnyek futnak a szemembe, bömbölni tudnék, hogy végre láthatom azt a két embert, akiket igazán szeretek. Ők végig itt voltak nekem. Tudom, hogyha Liam élne, most ő is itt lenne. Hallottam volna a kómámban, hogy toporzékol, hogy keljek már fel, mert ez már nem vicces.

Tényleg szeretem Blake-t, de most hogy fogom neki elmondani, ha beszélni se tudok?

-Egy pillanat és jövök. -Szól oda Dr. Thiago.

A két kedvenc emberemre nézek, ők se tudják, hova megy.

Blake odanyújt nekem valamit. Egy óriási vörös tulipán csokor az. Gyönyörű.

-Nekem egy temetővirágot hozott ez a fasz.

Mosolyra húzódik a szám, amúgy valószínűleg annyira röhögnék most, hogy folyna a könnyem. Imádom Blake-t. Egyre biztosabb vagyok benne, alig várom, hogy megtudja.

Dr. Thiago visszaér és egy kis táblát tart a kezében filccel. Odanyújtja nekem, mire bólintok.

Kicsit nehézkesen fogom a filcet először és lassan írok, de egyre jobban megy.

-Hogy érzed magad? Hallottál mindent, amit mondtunk neked? Mi történt, amíg kómában voltál?

Ömlenek a kérdések, meg is zavarodok kicsit az írásban.

Nem bírok várni. A táblára ennyit írok:

"Szeretlek Blake!"