Örökké veled

Játék est

"Medicus curat, natura sanat"*.

*"Az orvos kezel, a természet gyógyít."

Blake

Teljesen bealudtam, amíg vártam, hogy végezzenek Sophie-val. Sajnálom, hogy nem vele voltam.

Felöltözök, aztán átmegyek hozzá. Oli szerintem elment boltba, mert nincs már itt.

Nem mondtak semmit, hogy mikor lehet bemenni Sophie-hoz, úgyhogy először Dr. Thiago-t keresem meg.

Viszonylag hamar megtalálom, mert épp a folyosón bóklászik.

-Jó napot!

-Jó napot Blake! Segíthetek?

-Mikor lehet bemenni Sophie-hoz?

-Mától már bent lehet nála. Látogatási időn kívül is bemehet.

-Komolyan?

-Igen! Sophia nagyon erős. Hamar felépült, ahhoz képest, amin átment. 2 nap és már mehet is haza. Reméljük gyorsan eltelik ez a két nap. Oli-t hol hagyta?

-Nem tudom hol van, szerintem elment boltba.

Már itt vagyok Sophie-nál. Épp sajnálkozok, amiért nem jöttem be hozzá tegnap, de azt mondta, hogy ő is elaludt.

-Már csak 2 napot kell kibírjunk itt!

-Igen, nagyon várom, hogy végre haza menjünk!

Sophie most nagyon jól néz ki, mintha nem is műtötték volna. Új, tiszta ruhában van. Frissen mosott a haja és jó az illata. Most már ülni is tud. Biztos kényelmetlen lehetett ennyit ugyan olyan pózban feküdni.

-Ha haza érünk, megmasszírozlak!

-Az nagyon jól esne! Rettentően fáj mindenem ettől a sok fekvéstől.

Oli jön be a szobába. Nagyon sok táska van a kezébe.

-Elhoztam a cuccainkat a szállásról, mert féltem, hogy történik valami velük. -Mondja Oli.

-Nem tudtál volna szólni, hogy segítsek?

-Aludtál, nem akartalak felkelteni. Ja és amúgy horkoltál, mint egy vaddisznó.

Sophie nevetésben tör ki. Annyira jó hallani a hangját, zene füleimnek.

-Ti szörnyűek vagytok ketten együtt! -Mondja Soph.

-Ő a szörnyű. -Mutat rám Oli.

Estig beszélgetünk és azon gondolkozunk, hogy mit csináljunk, hogy elüssük az időt. Aztán eszembe jut Dr. Ana.

-Mindjárt jövök! -Mondom nekik, aztán el is indulok.

Két kérdő szempár szegeződik rám, ahogy becsokom az ajtót.

Megkérdezek egy orvost, hogy hol találom Dr. Ana-t, szerencsére nem kell többet kérdeznem, mert tudja hol van. Bekopogok a terembe. Eltelik pár perc, míg kinyílik az ajtó. Dr. Ana alacsony termete néz vissza rám.

-Szia Blake! Segíthetek?

-Jó napot! Igen, társasjátékot szeretnék!

-Oh, gyere be, válassz magadnak!

Bemegyek a terembe, ahol egy idős néni ül tolószékben.

-Jó napot fiatal ember!

-Jó napot!

Dr. Ana odavezet a társasjátékokhoz. Rengeteg féle játék van. Nehezen, de kiválasztok egyet.

Megköszönöm, majd elindulok, de a néni oda szól.

-Nem marad, fiatal ember?

-Nem maradhatok sajnos. Megyek játszani kicsit! -Felmutatom a játékot neki.

-Ana, azzal még nem is játszottunk!

-Maya, játszottunk már vele.

Tehát, akkor ő Maya, akiről Dr. Ana beszélt. Sajnálom, hogy nem emlékszik semmire.

-Köszönöm a játékot! Este vissza hozom! Viszlát!

-Szia Blake!

Sophie

Blake vissza is jön egy társassal a kezében.

-Ezt meg honna..

-Dr. Ana-tól.

-Aki megengedte, hogy beszökj?

Bólintok.

Játszani kezdünk. Majdnem végig Soph nyer.

-Tuti csak hagytok nyerni! -Mondja mérgesen Mia.

Nevetünk, pedig tényleg nem hagytuk őt. Egyszerűen csak ő még ebben is jó.