Örökké veled

Szeretlek

"Mondd azt, hogy szeretsz, mondd újra és újra,
kiáltsd hangosan, és súgd hozzám bújva."

Blake

Mikor meglátom az üzenetet a táblán, a szívem szaltót vet. Most, ha engem kötnének gépre, lehet felrobbanna a kijelző. Könnybe lábad a szemem és meg sem tudok szólalni.

Nagyon nehezen találok szavakat.

-Mi kimegyünk most Olivia-val, hogy kicsit kettesben legyenek, aztán majd cserélnek. -Mondja Dr. Thiago.

Sophie csak bámul rám. Persze, hogy bámul, nem is mondtam neki semmit, én idióta.

-Én is nagyon szeretlek Angyalom! Végig mondogattam neked, míg kómában voltál. Reméltem, hogy egyszer viszont hallhatom. Nagyon hiányoztál.

Sophie felmutatja a táblát, amire az van írva, hogy:

"Mindent hallottam."

-Komolyan? Az, hogy lehet?

Sophie bólint.

Nem voltam még kómában, nyilván nem is szeretnék, de nagyon várom, hogy Sophie elmeséljen mindent, amint el tud.

-Nagyon szép a virág, amit hoztál, köszönöm!

-Sophie, nem kell megköszönnöd. Ez nem ajándék, csak azért hoztam, mert tudom, hogy szereted.

Még sokáig beszélgetünk. Nem tudom meddig lehet nála maradni, de szólok Olinak, hogy cserélhetünk.

-Szeretném, ha te is maradnál. -Mondja Oli.

Így Oli-val együtt megyünk vissza Sophie-hoz.

-Sophie, még egy ilyen történik, miattam fogsz kómába kerülni. -Mondja úgy Sophie, mintha direkt esett volna kómába.

De Sophie mosolyog, érdekes a humoruk.

Egész estig beszélgetünk, aztán átmegyünk a szobánkba, de Dr. Thiago bejön. Kicsit összeszorul a gyomrom. Csak azért jött, hogy holnap menjünk be Sophie-hoz 10-re, mert tájékoztatni szeretne minket néhány dologról.

Kedves ez az ember nagyon.

Egyébként, attól függetlenül, hogy Sophie milyen komoly műtéten esett át, nem látszódnak egyáltalán a műtéti helyek, mert makroszkópos műtétet végeztek rajta. Így nem kellett sok helyen felvágni, csak 1-2 helyen bemetszést végeztek.

Ha fel lenne vágva a feje és nem lenne haja, se érdekelne, ugyan olyan szépnek tartanám.

Oli már 40 perce tusol, hogy a picsába tud ennyit ott állni a víz alatt? 

Sophie

Borzasztóan érzem magam. Infúzióra vagyok kötve, cső lóg a torkomból, nem bírok felkelni, már fáj a hátam. Szomjan halok. Nem bírok aludni, esküszöm ennél még a kóma is jobb volt. Jó, nyilván nem amúgy, mert hiányzott Oli és Blake, meg ki akar kb. élettelenül feküdni egy kórházban?

Alig várom, hogy holnap legyen és végre legyen társaságom. Körül nézek, nem látom a telefonom. Nem tudom hol lehet, de remélem Oli-nál van. Igazán itt hagyhatta volna, legalább tudnék írni nekik. Legalább egy könyv lenne nálam, de semmim nincs. Meg fogok őrülni.

Blake

Nem tudok aludni. Oli mélyen alszik, mert horkol és rohadt idegesítő. Kedvem támadt belefojtani egy párnába. Már mindenhogy próbálkoztam, de sehogy nem megy az alvás. Gondolkoztam, hogy átszökök Sophie-hoz, de félek, hogy alszik és csak felkelteném.

Nem bírom tovább, felkelek az ágyból. Mezítláb elindulok, hogy ne csapjak zajt. Halkan becsukom az ajtót és már kint is vagyok a hosszú, sötét folyosón. Látok valakit mászkálni, remélem nem vesz észre.

Felém tart. Nem értem még oda Sophie szobájához, szóval látni fog.

Dr. Ana az, esküszöm ez a nő szélhámos. Mi a faszt mászkál itt az éjszaka közepén?

-Mit csinál fiatal ember?

-Nem bírok aludni, kijöttem kicsit sétálni.

-Á értem, tehát nem Sophia-hoz akar beosonni?

Most nem tudom mivel járok jobban, ha elmondom az igazat vagy, ha hazudok.

-De igen.

-Nem szólok senkinek. Tudja, nem ez az első eset. Sok szerelmes pár osont egymáshoz át, ezen az emeleten, általam.

-Milyen kedves! Tehát, nem gond?

-Nekem nem, de másnak gond lenne. Nem szeretik az ilyet. Nem véletlen, nem alhat abban a szobában, amelyikben Sophia van.

-Ön itt dolgozik?

-Igen. Én azokkal a betegekkel foglalkozok, akik már idősek. Segítek nekik mindenben. Sokat olvasok nekik, játszok velük, segítek nekik itt-ott.

-Onnan volt a társasjáték?

-Ó, igen! Az egyik idős néni, Maya kedvenc játéka! Ő az egyik kedvenc betegem.

-Nem hiányzik neki, mert ki tudom hozni a szobából? -Mutatok az ajtóra.

-Nem. Sajnos ő nagyon beteg és nem emlékszik a dolgokra. Minden napunk ugyan abból áll, ugyan azokat a dolgokat csináljuk, mert sosem emlékszik arra, mi volt előző nap.

-Ez nagyin szomorú. De, ha Ön nem ezen a szinten dolgozik, mit keres itt?

-A férjem ezen a szinten halt meg 2 éve. Azóta minden estémet itt töltöm.

Nagyon elszomorít Dr. Ana. Hihetetlen milyen kitartó. Mármint, hogy mindig visszajár ide.

-Melyik szobában történt?

Ana aggodalmas fejet vág, megrémíszt.

-Sajnálom! Nem akarom megijeszteni, de Sophia szobájában.

-Baszki! Őszintén sajnálom!

Oda megyek Ana-hoz és megölelem. Viszonozza az ölelést.

-Ha nem bánja én most megyek Sophie-hoz!

-Menjen csak! Én itt sem voltam.