Örökké veled

Testőr

Blake

Pár órán belül meg is érkezik Lucas. Hamar ide ért szerencsére, mert nem lakik túl messze.

Elég rég láttam már őt, viszont még mindig nagyon ijesztő. Testőrnek képeztette magát és ez is a foglalkozása. Néha viszont szórakozóhelyeken is helytáll kidobóként. Lucas még nálam is magasabb és sokkal termetesebb. Elég para csávó. Sötétbőrű, kopasz, nagy szakállal és rengeteg tetoválással. Gyanítom ezért borotválja a fejét, hogy az ott lapuló tetoválások is látszódjanak.

Üdvözlöm Lucast, majd bekísérem a házba, hogy bemutassam Sophie-nak.

Sophie úgy döntött, hogy az egyik kis helységben csinál Lucas-nak egy olyan helyet, ahol tud aludni, most is épp ezen dolgozik.

Halkan bekopogok, hogy ne ijedjen meg. Nincs a toppon. Látni rajta, hogy már otthon sem érzi magát komfortosan, de ezen majd változtatunk, mert amint előkerül a levelek küldője, minden megváltozik majd.

Sophie felfigyel, lágyan mosolyog. Köszön Lucas-nak, majd a kezét nyújtja, hogy bemutatkozzon neki.

Lucas-nak végig rezzenéstelen az arca. Szerintem ezt is tanítják vagy nem tudom. Mindig olyan komolyan néz, de hát végül is nem bánom, ha komolyan veszi a munkáját, ezért hívtam.

Sophie

Nem gondoltam volna, hogy létezik Blake-nél melákabb melák. Ez az ember már konkrétan akkora, mint egy hegyomlás. Rettentő magas, izmos, kopasz, szakállas, tetovált behemót. Valahogy mégsem érzem azt, hogy ijesztő. Pozitív energiákat áraszt magából. Úgy tudom őt elképzelni, hogy amúgy ijesztő és törhetetlen, de ha lenne egy kislánya -nem tudom van-e gyereke – kinézem belőle, hogy simán hagyja neki, ha megkéri, hogy tartsanak tea délutánt egy kis sminkeléssel megspékelve. Vicces elképzelni ezt a szituációt. A szakállas, tetovált melák rózsaszín szemhéjpúderrel és rúzzsal. Majdnem nevetni kezdek, de magamba fojtom a nevetést.

Leülünk az asztalhoz, de előtte megkérdem Lucas-t, hogy kér-e egy kávét, de ő nemmel felel.

Blake felvázolja neki a helyzetet, hogy mi és hogyan történt eddig. Ő komolyan figyel és mindig bólint.

Blake arra is megkéri, hogy próbáljon ne feltűnő lenni, nehogy rájöjjenek, hogy nekünk dolgozik, bár ekkora testtel nem tudom, hogy fog ez sikerülni.

Bár most Lucas ingben és öltönyben van, azt mondta hozott hétköznapi ruhákat, ami megfelelő lesz a beolvadáshoz.

Bízom benne, hogy Lucas hamar el fogja kapni az elkövetőt, de szerintem nem lesz gond.

Megmutatom Lucas-nak, hogy milyen szobát dobtam neki össze, szerencsére meg van vele elégedve. Körbe mutatjuk neki a házat, hiszen határozatlan ideig itt lesz velünk. Blake azt is szóvá tette neki, hogy ha megyünk valahova, ő is jöjjön velünk. Nyilván nem egyszerre, de legyen mindig a közelünkbe.

Blake

-Köszönöm! -Mondja Sophie.

-Érted bármit Angyalom.

-Honnan ismered Lucas-t?

-Régebben, mikor még jóban voltam Leo-val, egy volt a társaságunk. Aztán, mikor már Leo nem épp a jó oldalon állt, Lucas és én jóban maradtunk. Ő segített nekem, hogy hogyan védjem meg magam. Mutatott nekem egy két trükköt, különböző fegyverekkel és anélkül is.

-Ez nagyon jól hangzik! Egyszer megtaníthatnál engem is egy pár trükkre.

-Nagyon szívesen!

-Csinálok szendvicseket vacsorára, segítesz?

-Persze!

Sophie-val nekiállunk szendvicseket gyártani. Rám bízza a zöldségek felvágását. Lucas kint méri fel a terepet.

Nagyon sok szendvicset csináltunk, de elnézve Lucas testét, valószínűleg nem fog sok megmaradni.

Lucas egy levéllel a kezében jön be. Majd határozottan beszélni kezd.

-A ház mellett voltam, mikor láttam, hogy valaki közelít az ajtóhoz. Direkt nem mentem oda, nehogy meglásson. Ez a valaki egy alacsony termetű nő volt és kórházi ruhában volt, de valami maszk szerűség volt a fején.

Sophie-val egymásra nézünk értetlenül, majd ennyit mondok.

-Dr. Ana.