Örökké veled

Ne hagyd abba

"Nem vagyok a tulajdonod,

Ne próbálj olyanná tenni, amilyen nem vagyok,

Nem vagyok a tulajdonod,

Ne köss magadhoz, mert úgysem maradok."

Blake

Sophie pont olyan jó, mint amilyennek elképzeltem. Sőt még lehet jobb is. Egyből elveszítettem önmagam, ahogy bekapta a farkam.

Épp a szobájába tartunk. Most megmutatom neki, mi hiányzott az életéből eddig. Valahogy meg kell ijesztenem őt, mert tudom, hogyha valamitől, akkor attól aztán igazán felizgul.

Sophie vetkőzni kezd. Jézusom, milyen gyönyörű a teste. Több tetkó villan fel, ahogy csökken a ruhák száma. Itt-ott megvillannak a piercingjei.

Ahogy levetkőzött, az ágyra ül és vár.

Zsebemből előveszek egy kést, mire megrémül. Mosolyogni kezd.

Ez a lány ördögi. Ő is épp olyan ijesztő és őrült, mint én.

-Mire készülsz? Most fogsz megölni? -kérdezi, de a hangja határozott, nem fél.

-Nem öllek meg, csak játszunk kicsit.

Sophie

Blake felém tart a késsel. Félnem kéne, de izgatottan várom, mit hoz az este, milyen játékkal készül.

Azt kéri csukjam be a szemem. Megteszem.

Hallom a lépteit és érzem, hogy már itt áll előttem.

A kést a nyakamhoz, nyomja. Megfeszülök, de érzem, hogy semmi rossz hátsó szándéka nincs.

Elkezd a késsel lefelé haladni, már a köldökömnél jár. Egy sóhajtás szakad ki belőlem. Ezek szerint, tudja, hogy szeretek félni. Mennyi ideje figyelhet? Egész jól ismer már.

A kés elér a nemiszervemhez. Megszeppenek, bent tartom a levegőt, amit ő is észrevesz.

-Vegyél levegőt, nem foglak bántani.

Most bármilyen hirtelen mozdulattól egy pillanat alatt elvághat odalent. Hallom az anyag reccsenését. Levágja a bugyim.

Megkér, hogy feküdjek feljebb.

-És most nyisd ki a szemed, hogy lásd, hogyan fallak fel.

Nem vár, már nekem is esik. Szívkod és nyal, ha ezt így folytatja 2 percen belül el fogok menni. A nyalás mellé még egy ujját is bedugja a nyílásomba. Rekedt nyögések hagyják el a torkom.

-Engedd ki a hangod Angyalom, szeretnélek hallani.

Gyorsabban folytatja és a rekedt nyögésekből zihálás és fojtott nyögés tölti meg a szobát.

Blake

Imádom a hangját. A farkam ismét feszül a nadrágban, de ma nem adok meg neki mindent. Folytatom a munkát. Látom ahogy a szeme felakad, teste remegésbe kezd és hangosan nyög. Az Angyalom elélvezett, de nem hagyom abba. Folytatom és a szabad kezemmel szorítani kezdem a nyakát. Majd, ha már az ájulás szélén áll, elengedem. Küzd a szorításom ellen, de nem sikerül neki. Még várok egy kicsit, majd hagyom lélegezni. Pár perccel később újra elélvez. Látom, hogy többet akar, de legközelebb kapja csak meg.

Felállok, felöltözök és kisétálok az ajtón. Hátra sem nézek.