Örökké veled

Megöl a hiánya

"Az elme olyan, mint egy sötét, hátborzongató erdő: az ember könnyen elveszhet benne."

Blake
Már egy hét telt el azóta, hogy találkoztunk. Nem tudtam, hogyan köszönhetnék el tőle, így csak elsétáltam. Egy hete nem küldtem neki levelet, nem is követtem és kezdenek elvonási tüneteim lenni. Nem írok neki, mert abban reménykedek, hogy ő fog nekem.

Sophie
Mi lehet vele, hogy nem jelentkezik? Egyáltalán, miért akarom, hogy keressen?
Valamivel el kell terelnem a figyelmem. Régóta gondolkozok a hajfestésen, szerintem most jött el az ideje. Korábban megvettem már a festéket, előveszem és kikeverem.
Elkezdem befesteni a hajam, majd amíg hat az anyag whisky-t iszok.
Kezdek becsípni már a negyedik pohárnál, ezért félreteszem a piát, hogy le tudjam mosni a festéket.
A hajam olyan sötét barna lett, hogy az ember akár azt is hihetné, hogy fekete. Nekem nagyon tetszik. Teljesen más tőle az arcom, jó értelemben. Vajon Blake-nek is tetszeni fog?

Blake
Megőrjít a kíváncsiság, mi lehet Miával, így a telefonomért nyúlok. Bepötyögöm Mia számát és üzenetet írok neki, ami elég rövidre sikerül.

Sophie
Hangos zene szól a lakásban. A whisky már rég megtette a várt hatást, így egész jól érzem magam. Csipog a telefonom.
Ismeretlen feladótól jött az üzenet.

"Hiányzol."

Ez biztos Blake. Izgalomba jövök az üzenet láttán, mint egy szerelmes tini. Leülök gondolkozni, hogy mit írjak neki, majd egy óriási őrültség jut eszembe.

"Gyere át. Maszk nélkül."