Örökké veled

Átjár a félelem

"Si vis pacem, para bellum." *

*Ha békét akarsz, készülj a háborúra.

Sophie

Az autó megáll. Kirángat az autóból a férfi, majd hallom, hogy egy ajtót kinyit.

Bevezet egy zárt helyiségbe és egy székhez kötöz. Fáj mindenem. Leveszi a fejemről a zsákot. Amikor meglátom a férfit kiszárad a torkom és ideges leszek. A férfi teljesen úgy néz ki, mint Blake, de ő nem Blake. Ő lehet az ikertestvére. Neki gonoszság csillog a szemében, feszült és látni rajta, hogy gonosz.

Kiveszi a telefont a zsebemből és eldobja. Remélem Blake megkapta az üzenetem.

A férfi megszólal.

-Ha tudnád milyen régóta vágyok rád. A testvéred mindig közénk állt, ezért tettem vele azt. De most végre az enyém vagy és semmi nem állhat közénk.

A döbbenettől lefagyok. Ő ölte meg Liam-et. Liam végig tudta, hogy ez az őrült engem akart és mindig meg akart védeni, míg végül megölte őt. De miért nem szólt?

A férfi újra beszélni kezd. A hangja karcos, rosszul vagyok tőle.

-Most, hogy itt vagy, végre azt teszek veled amit akarok és mindjárt el is kezdem, mert sok mindent szeretnék veled csinálni. Senki nem fog megtalálni, úgyhogy van időnk.

Blake

Sikerült bemérnünk Sophie telefonját. Garcia-val elindultunk a helyszínre, ami 40 perc innen autóval. Nagyon sietünk, remélem nem esik baja Mia-nak.

Rajtunk kívül még 2 nyomozó jön mögöttünk civil autóval. Rettenetesen izgulok Miáért.

Az úton, mindent elmondok Garcia-nak Leo-ról. Türelmesen hallgat, de látni rajta, hogy feszült.

Oliver megszólal.

-Szólhattál volna hamarabb. -Mondja nyugodtan.

-De nincsen bizonyítékom. Féltem, féltettem az életemet. Tudom, hogy Leo milyen és mindig úgy intézte a dolgokat, hogy én kerüljek bajba. Ő gyerekkorunktól kezdve rossz volt. A szüleink járatták őt pszichológushoz, de mikor 18 lett, már nem volt hatalmuk felette, így már nem járt többé. Onnantól a szüleim lemondtak róla, mert nem akarták, hogy ez menjen a családban.

-Sophie tudja?

-Nem tudja. Már az elején szólni akartam neki, de... De nem sikerült, aztán megfeledkeztem róla. Tudtam, hogy előbb-utóbb kiderül, ki a gyilkos és reméltem, hogy tájékoztatják majd arról, hogy nem én tettem, hanem az ikertestvérem.

-Szóltunk neki róla. Nem akartunk Ön és Mia közé állni.

-Nagyon köszönöm!

Az útból nem maradt sok hátra, körülbelül 10-15 perc, amit csendben töltünk.

Sophie

Fogalmam sincs, hogy hívják Blake testvérét, de nem merem megkérdezni. Félek tőle.

A férfi felránt a székből és az ágyra hajít.

Reszketek. Tudom mi fog történni és én ezt nem akarom, mármint, ki akarná, ha megerőszakolnák?

A férfi az ágy négy pontjához kötözi a kezeim és a lábaim. Kicsordul egy könnycseppem. A férfi fölöttem áll és ördögi mosoly ül ki az arcára.

Megfordul egy pillanatra, de már ott van fölöttem ismét. Valamit tart a kezében. Egy szájpecek az. A fejemhez közelít. A fejemet ide-oda dobálom, hogy küzdjek ellene, de nem segít. A fekete szájpecek már rajtam van.

A férfi a háta mögül egy kést húz elő. Azt hittem eddig féltem, de most kezdek csak igazán.

-Nem foglak megölni, de láttam, hogy élvezted, mikor Blake a késsel játszott rajtad. Lehet kicsit durvább leszek, mint ő.

A kést a torkomhoz szorítja. Sokkal durvább, mint Blake. Blake tudta, hogy csinálja, hogy ne ijesszen meg, de ő... Végig húzza a torkomon. Érzem, hogy vékony karcolást ejt rajtam.

Lejjebb halad a késsel és durván a kezembe nyomja, amitől felszisszenek. Egy betűt vés mélyen a kezembe. -L. A vér bugyog ki a betűnél. Eldobja a kést és vetkőzni kezd.

Ahogy nincs rajta ruha, már rajtam fekszik és elkezd megerőszakolni. Minden érintése durva és fájdalmas. A kezemből a vér átitatta a lepedőt. Fáj minden lökés és már sírok. Könyörögnék, de a számban a szájpecek megakadályoz. Elkapja a kezemet és a vért elkezdi lenyalni róla. Felfordul a gyomrom. A torkomra kap és szorítani kezdi. Én a szoros kötelektől tehetetlenül fekszek ott. Annyira szorítja a torkom, hogy elájulok. Se kép, se hang, csak feketeség.