Örökké veled

Kéretlen levél

Sophie

Semmire nem emlékszem a tegnapi napból, csak képekre. Ittam, jól éreztük magunkat, aztán hazajöttem és feketeség.

Oli még alszik, úgy döntök addig főzök kávét és sütök tojást magunknak. Míg készül a kávé, kimegyek megnézni milyen az időjárás. Kilépve az ajtón látom, hogy süt a nap, szinte vakít és rettentő hőség van.

Lenézve a lábam elé, ott hever egy fekete boríték, fehér szalaggal átkötve, mellette egy szál tulipánnal.

Körbenézek, de shol senki. Felveszem és bemegyek. Elteszem a levelet, majd ha Olivia hazamegy, kinyitom.

Mire beérek Oli már a konyhában vár. Ő sem néz ki jobban nálam.

Blake

Látom, ahogy Soph felveszi a levelet. Semmit sem sejt, valószínűleg már rám sem emlékszik tegnapról. Az arcára kiül a kíváncsiság. Egyszer láttam, hogy tulipánt visz haza, ezért döntöttem emellett. A levélbe semmi olyat nem írtam, ami nyomravezető lenne.

Sophie

Olivia az imént ment haza. Veszek egy forró zuhanyt, majd utána nyugodtan el tudom olvasni a levelet. Semmi nem áll rajta, csak a nevem. Valószínűleg valaki idehozta és nem úgy küldték ide.

A forró zuhany nagyon kellemes volt a tegnapi nap után. Berúgtam, de nem annyira, hogy ne tudjam mi történt, ez furcsa. Olinak is képszakadás volt a tegnapi este ő is csak néhány részletre emlékszik, meg arra, hogy látott valami helyes pasast, de többet nem tudott róla mondani.

"Angyalom.

"A halál ténylegesen megváltoztatja az ember viselkedését."

Gyönyörű voltál tegnap este!"

Ennyi az egész levél. Semmi aláírás, semmi nyom, hogy ki írhatta. Valójában ötletem sincs ki írhatta, hisz Olivián kívül senkivel nem beszélek.