Örökké veled

Még találkozunk

"Találkozunk még,

Nem tudom, mikor, nem tudom, hol,

De tudom, hogy találkozunk még egy verőfényes napon."

Blake

Láttam kiülni az arcára a félelmet, de a szeme mégis csillogott. Imádom, hogy élvezi, hogy fél és nem tudja ki lehetett a levél írója. Teszek róla, hogy megtudja.

Már hazaértem, csak a reakcióját vártam meg. Az ablakán világosak a függönyök így elég sok mindent látni kintről.

Látom a konyháját. A grafitszínű konyhapult és asztal, mindig gyönyörűen csillog. Fehér kőpadló, rajta fekete szőnyegekkel. Modern stílus, de így jellemezném Miát is. A másik szoba egy nappali. Itt is a grafitszín dominál. A kanapé ilyen színben pompázik, míg a bútorok fehérek, de van egy pár festmény, dísz, ami színes. Nem nagy a lakás, de szép a berendezés.

Az enyém ehhez képest egy sivár kis lakás. Szinte minden fekete és szürke. Semmi nem színesíti a lakásomat. Én így szeretem, ha egyszerű és letisztult.

Itthon vagyok, jelenleg dolgozok. Néha kicsit úgy érzem kezdek megőrülni ettől a folyamatos szöveg fordítástól, de legalább a magam ura vagyok.

Sophie

Nem sokat gondolkoztam azon, ki küldhette a levelet. Érdekel a feladó, de nem akarok ezen rágódni, ha akar majd még keres.

A mai nap otthon dolgozok. Sokszor fordul elő ilyen, hogy nem kell elmennem egy eseményt megrendezni, csak itthonról kell segítenem a többiek munkáját. Miután végeztem a munkával, elmegyek bevásárolni itthonra, hogy főzzek magamnak.

Blake

Végzek minden munkával, így megint Soph utcájában kötök ki. Bevásárolni indul, amit a táskájából tudok. Most nem autóval megy. Én autóval vagyok, tehát, ha most elindulok, hamarabb odaérek a boltba, mint ő.

Majd ott találkozunk.

Sophie

Ilyen melegben nem értem, miért döntöttem a séta mellett. Szerencsére épp most érek az üzletbe és egyből megcsap a légkondi hűvös szellője. Rettentő jól esik a kinti hőség után.

Ahogy beérek, egyből a zöldségek felé veszem az irányt. Kiválasztom a zöldségeket majd továbbmegyek a húsokhoz. A sorok közt megpillantok egy magas férfit, tetoválásokkal a testén. Olyan ismerős. Végigfut a hideg a gerincemen, mintha láttam már volna őt.

Aztán beugrik. Vele találkoztam a buliban. Akkor is a frászt hozta rám a magas alkatával és a kemény nézésével, most is. Amennyire nagynak és ijesztőnek látom, annyira bejön, hogy egy kicsit tartok tőle. Túl sokáig bámulom, mert már úgy néz rám, mintha valami súlyos bajom lenne. Gyorsan tovább is megyek, de valamibe bele ütközök és felborítok egy egész torony banánt.

Ez szép volt Sophia, nem elég, hogy a srác előbb hülyének nézett, most még ez is. Nem is én lennék.

Blake

Ez elég szarul nézett ki, ahogy felborította azt a sok banánt. Odamennék segíteni, de nem akarok feltűnést kelteni. Előbb, ahogy rám nézett, szinte lyukat égetett belém, úgyhogy elsétáltam egy másik sorba, de volt szerencsém végig nézni a kis balesetét. Sikerült visszatennie mindent a helyére egy idősebb néni segítségével. Most hálálkodik, aztán menekülésbe kezd. Látom az arcán, hogy minél hamarabb el akar innen tűnni.

Én pedig azt várom, mit szól majd a következő levélhez.