Örökké veled

Este kilenc

"A bűnös mindig hazudni fog, hogy elkerülje a lebukást."

Blake
Teljesen hülyének érzem magam. Konkrétan úgy nézek ki, mint egy bankrabló. Teljesen fekete öltözetben vagyok és egy símaszk ékeskedik a fejemen. Ettől biztos meg fog ijedni, én pedig imádom az arcára kiülő izgalmat. Nem gondolkozok tovább, elindulok.

Sophia
8 óra 45 perc van. Elindulok. Hűvös levegő fúj kint. Bár nyár van, elég borús nap volt ma, így már sötét van. A borongós időjárástól sem a csillagokat, sem a holdat nem látni. Kicsit olyan az időjárás, mintha a veszélyre hívná fel a figyelmem, ami most várhat rám.
Talán mégsem kellett volna jönnöm, de a lábam mégis megállíthatatlanul visz a találkozó helyére.

Blake
Látom a távolban érkezni Miát. Nem magabiztosak a léptei, inkább olyan, mint egy elveszett gyermek, aki a szüleit keresi. Farmerban van, sportcipőben, fekete pólóban és fekete a bőrkabátja is. Hozzáöltözött az éjszakához. A haja kontyba van fogva. Így az arca még szebben ragyog. A haja kiemeli a tökéletes hosszúkás arcformáját. Közelebb ér, meglát és megtorpan. Látom, ahogy megijed.

Sophie
Mondanám, hogy a szívem a torkomban dobog, de ez már nem kifejezés arra, ami érzek.
A sötétben egy símaszkos óriás áll, aki bármikor meggyilkolhat.
Futásnak erednék, de a lábam gyökeret vert a földbe. Ő lenne az?
Felém közeledik. Egy lépés van köztünk. Éles sötét szempár szegeződik rám. A fickó teljesen feketében van, mintha valami rablásra készülne. Úgy érzem nem félek tőle, mintha már ismerném őt.

Blake
A kezemet nyújtom.
Eldöntöttem nem használok álnevet, úgysem talál rólam semmit.
Pár másodperc eltelik, míg odanyújtja a kezét.
Bőre tapintása puha, szinte selymes. Ő még nem tudja, de ez a kéz még sok helyen fog engem fogni. Melegség jár át.

-Blake -mondom neki érzelemmentesen.

-Sophia -a hangja úgy cseng, mintha nem lenne biztos abban, hogy valóban így hívják.

-Nem gondoltam volna, hogy eljössz.

-Mit akarsz tőlem Ismeretlen?

Imádom ezt a nőt, a hangja, a szavai hatással vannak rám. Nem taglalom miket akarok tőle, majd meg tudja mi vár rá, így ennyit mondok:

-Téged, Angyalom.

A következő mondata sokkol.

-Vedd le a maszkot.

Egyből a lényegre tér, de nem itt és nem most fogom megtenni.

-Következő alkalom, Mia.

Sophie
Rohadtul be vagyok szarva ettől az egész helyzettől, mégis itt beszélgetek vele. Furdal a kíváncsiság.

-Miből gondolod, hogy még találkozunk?

-Angyalom, látom rajtad, hogy érdekellek. Tetszik és izgalmasnak tartod ezt a szituációt.

Leesik az állam. Honnan tudja?
Hallok valamit magam mögül, odafordulok, de csak a falevelek zörgését hallom.
Mire visszafordulok, Blake eltűnik. Döbbenten állok még ott percekig.