Örökké veled

Ismeretlen

"A győzelemnek csak akkor van értelme, ha közben magát a játékot is élvezed."

Sophie
Reggel kimegyek az ajtó elé és látom, hogy a levél eltűnt. Egy csokor fehér tulipán vár helyette. Remélem az Ismeretlen felfogta, hogy nem érdekel és nem akarok vele foglalkozni. Mit vár, ő lesz életem szerelme?
Beérve a házba, a tulipánt vázába helyezem, majd meglátom, hogy egy fekete cetli lóg rajta.
Kinyitom.
"Mia, találkozz velem!"
Ennyi áll benne. Nincs ott sem idő, sem hely, hogy hova kéne mennem. A telefonom értesítést jelez. A feladó ismeretlen, milyen érdekes.
Az üzenetben az áll:
"A park, ahol mindig olvasol, este 9."

Blake
Remélem eljön a találkozóra. Nem szeretném még felfedni magam, de még nem tudom, hogyan oldhatnám meg ezt. Este 9-ig még van időm, addig kitalálok valamit.

Sophie
Hajt a kíváncsiság, hogy ki lehet ez a férfi.
Sok idő eltelik, míg úgy döntök, megteszem ezt a lépést és elmegyek. Szeretem a veszélyhelyzeteket. Úgy érzem, mióta a testvérem nincs velem a normálisnál sokkal rosszabbul működök. Izgat és lázba hoz a félelem és a veszély. Különös érzések vesznek körbe, ha félek. Nem az történik, mint másnál, nem kap el a pánik. Várom a folytatást és nem futamodok meg, akkor sem ha veszély vár rám. Felizgat a veszély. Néha még magamnak is nehezemre esik bevallani. Ezt még Oliviának sem mertem elmesélni, hisz hiába a legjobb barátnőm, ha rajta múlna, holnap a pszichiátria zárt osztályán kéne tartózkodnom.