Örökké veled

Búcsú

Sophie

Furcsa ez a nyüzsgés a ház körül. Sosincs ekkora tömeg itt. Figyelmesen követem az emberek munkáját. Nézem, ahogy szinte körbe kamerázzák a házam. Szerencsére modernebbek a kamerák, mint gondoltam. Nem is látszódnak.

-Elnézést! Megkérdezhetem, hogy a házon belül is lesznek-e kamerák?

A férfi felém fordul. Kedvesen mosolyog.

-Nem, hölgyem! García azt mondta egyelőre elég csak a ház külső területét bekamerázni.

-Rendben, köszönöm!

Azért örülök, hogy nem lesz bent kamera, elég kellemetlen lenne.

Oli ma megy haza, sajnálom, hogy így alakult ez a nap. Most még oda megyek, hozzá, hogy kicsit beszéljek vele.

Mind a hárman kint vagyunk és nézzük, hova helyezik el a kamerákat, hogy ne történjen semmi kellemetlenség például Blake-el. Tudjuk milyen, bárhol rámászik az emberre.

-Sajnálom, hogy így alakult ez a nap Oli!

-Jaj Mia, ne legyél már hülye, egy cseppet sem zavar. Tudod jól, hogy engem nem bánt az ilyesmi. Az viszont egy kicsit jobban bánt, milyen jó estéd volt.

Felhúzott szemöldökkel nézek rá, nem értem miről beszél. Aztán beugrik. Blake és én... Ezek szerint hallott mindent.

-Igen, hallottam mindent, pedig szóltam, hogy nem akarom hallani. Ne érezd rosszul magad, jónak tűnt, amit műveltetek.

-Kellemetlenül érzem magam. -Lehajtom a fejem és a földet nézem.

Oli vállon ver. Mi a fasz, ez fájt.

-Bocs kicsit erős volt. Tényleg, ne érezd magad rosszul. Csak irigyellek, hogy végre van olyan, akivel jól érzed magad.

-Jaj Oli, tudod, hogy veled is jól érzem magam.

-Tudom persze, csak ez más. Egy szerelem más, mint egy barátság.

-Nyilván, de nekem a barátságunk többet ér mindennél. Te ott voltál nekem mindig.

-És leszek is.

-És leszel is.

-Na, de fejezzük be ezt az érzelgős beszédet, mert olyan mintha valamelyikőnk temetésén mondanánk beszédet, pedig csak haza megyek. -Oli megölel.

Nevetünk mind a ketten. Blake is csatlakozik.

Blake

Láttam, hogy a lányok beszélgetnek, nem akartam őket zavarni, ezért távolról figyeltem, mikor fejezik be a mondandójukat. Mia mintha kicsit szomorú lenne, de biztos azért, mert Oli ma hazamegy. Majd valahogy felvidítom.

Gondoltam én is elbúcsúzok Oli-tól.

-Örülök Oli, hogy megismertelek. Köszönöm, hogy eddig vigyáztál Mia-ra. Ne aggódj, jó kezekben lesz nálam is. Remélem hamarosan újra látunk, élveztem a csipkelődős társaságot.

-Én is örülök Blake. Vigyázz is rá, mert nem lesz jó vége, ha nem. Viszont én most elindulok, hogy még időben hazaérjek. Köszönöm nektek mindent, remélem hamarosan tudok újra jönni.

Oli megöleli Blake-t, majd engem is.

-Majd mindenképp írjatok, ha vannak fejlemények!

Blake bólint, majd Olivia integetve elsétál. 

Már elfordultunk, hogy bemegyünk a házba, de még halljuk, hogy Oli odakiált.

"Óvatosan a kamerákkal, nehogy felvegyenek bármi olyat. Kinézem belőletek."

Elpirulok. Blake csak ott áll mellettem és nevet, majd felnyújtja a hüvelykujját Oli-nak és int.