Tartozom ennyivel (Veszélyes Henry ff) 18+ Befejezett

1. fejezet

Bysh Bilskyt kiengedték a börtönből már egy hónapja. És a legrosszabb, hogy Charlotte és ő nagyon jó barátok lettek. De miért zavar ez engem? Leszámítva azt a kis infót, hogy miattam és Ray miatt került oda.

Bevallom, féltem, hogy ki fog derülni minden. És bele sem mertem gondolni, hogy Byshelle milyen bosszút fog állni ezért rajtam.

Az az egy megnyugtatott, hogy a börtön sokat javított rajta. Vagy inkább a Charlotte-tal való barátsága. Mintha lenyugodott volna, és nem keresné direkt a bajt. Bejárt az órákra, a dolgozatai is rendre jól sikerültek. Tényleg kicserélték. Talán, ha elmondanám neki az igazat és bocsánatot kérnék érte, már nem is haragudna rám.

Két napig még érleltem magamban a gondolatot, amikor is végső elhatározásra jutottam. Lesz ami lesz, legalább a lelkiismeretem nem fog tovább kínozni.

*

Szombati nap áthívtam magamhoz csak őt. Tudta, hol lakunk, járt már nálunk párszor. Azáltal, hogy Charl-lal barátok lettek, kicsit mi is azok lettünk.

Anyámék szokás szerint programot csináltak maguknak délutánra, és Piper is átment a barátnőihez bulizni. Tök egyedül vártam itthon Byshelle-t. Izgultam, pedig tegnap még olyan lelkesnek éreztem magam. Eljátszottam a fejemben, ahogy mindent beismerek, aztán az okokat is elmondom, ő pedig megértően viselkedik, és mindent megbocsát. Persze, ez volt a legjobb forgatókönyv. Az is benne van a pakliban, hogy totál kiakad, és még Charlotte-tal is megszakítja a barátságot, de azt nem fogom hagyni. Ne őt büntesse az én vétkem miatt.

A kanapén ülve várakoztam, a dohányzóasztalon ott sorakozott két tál rágcsálnivaló és az üdítőink. Úgy túlesnék már ezen a beszélgetésen. Még az órámat is levettem, hogy senki se zavarhasson meg.

Hirtelen kopogtattak. Összerezzentem, majd felpattantam, hogy beengedjem a vendégemet.

- Szia Byshelle - mosolyogtam rá, mire ő is megeresztett felém egy halvány mosolyt.

- Szia Henry - viszonozta a köszönésem, és miután gyorsan szemrevételeztem rajta, hogy milyen jól áll neki a kék ing (végre, nem ez a rockeres fekete szín), félre is álltam az útjából.

- Gyere csak be - csuktam be mögötte az ajtót. - Üljünk le - mutattam a kanapéra, majd szinte szorosan egymás mellé sikerült érkeznünk.

- Miről szerettél volna velem beszélni? - fordult felém felsőtestből.

- Öhm... Ez nem olyan egyszerű. Félek, hogy meg fogsz utálni - távolodtam el tőle néhány centit. Annyira zavarban voltam.

- Henry nyugodj meg. Örülök, hogy megismertelek téged és Jaspert Charlotte-on keresztül. Nem akarnék veletek összeveszni - nyugtatott, de ez nem az a fajta hír, amit könnyen lehetne emészteni. - Tegyél próbára.

- Oké... Szóval az az igazság, hogy miattam kerültél újra börtönbe. Én tettem a pénzt hajnalban a szekrényedbe, hogy lecsukjanak, és ne verekedj Charlotte-tal. Sajnálom, hogy nem tisztáztam utólag a neved, de féltem, hogy akkor engem csuknak le. Tudom, hogy egy egyszerű ne haragudjjal ezt nem lehet jóvá tenni. De hajlandó vagyok vezekelni. Kérj tőlem bármit, megteszem - néztem a szemébe bátran, belül meg szidtam magam, hogy egyáltalán ilyen eszembe jutott. Ez nem volt a tervben.

Byshelle csak elkerekedett szemmel nézett rám. Szerintem, erre még ő sem számított. Még azt sem dolgozhatta fel, hogy miattam volt börtönben egy évet, erre gyakorlatilag a rabszolgájává tettem magam. Hát normális vagyok én?

- Fú, hát erre most nem tudom, mit mondjak - kezdte zavartan, de egyből a szavába vágtam.

- Tudom, hogy ez váratlanul ért. Főleg, hogy egy hónap után ismerek el mindent. De ez nem olyan egyszerű. Megismertelek, és szörnyen érzem magam, amiért lecsukattalak.

- A régi énem ezért most írtó pipa lenne rád. Valószínűleg meg akarna leckéztetni, de elegem volt az erőszakból. És meg is értelek, hogy valahogy meg akartál állítani. Charlotte-ot összecsomagolva a kukába dobtam volna, ha nem próbálta volna meg szóban megbeszélni a vitánkat.

- Bíznom kellett volna a képességeiben. Ezért duplán haragszom magamra. Szent a béke? - nyújtottam neki békejobbot. Percekig gondolkodott rajta, mielőtt elfogadta volna. - Már azt hittem, hogy vissza fogsz utasítani.

- Bocsi, csak az ajánlatod jutott eszembe. Hogy értetted, hogy bármit kérek, megteszed? Mit értesz pontosan alatta?

- Bármit, amit csak kérsz. Kivéve, hogy csukassam le magam, vagy ugorjak kútba. Azokat nem szívesen tenném - nevettem idegesen, aztán eszembe jutott egy harmadik dolog, amihez annyira nem fülne a fogam, de azt inkább nem mondtam ki. Hátha nem is jutna eszébe. Szerintem nem vagyunk egymás esetei.

- Tetszik, hogy ilyen bevállalós vagy, és ne aggódj, eszemben sem lenne ilyeneket kérni tőled.

- Ezt jó tudni. És más esetleg eszedbe jutott? - kérdeztem kicsit félve, kicsit kíváncsian.

- Hááát, ha már így felajánlottad a szolgálataidat... - Hirtelen bennem rekedt még a levegő is. Csak ki ne mondja azt a harmadik dolgot. - Segíthetnél, hogy Jasperrel összejöjjek. Olyan helyes és izmos pasi lett belőle - hajolt hozzám közelebb, mintha bárki is kihallgathatna.

- Játszak kerítőt? Én nem vagyok jó az ilyesmiben - dadogtam.

- Ne mááár! Csak kérdezd ki, hogy egyáltalán lenne-e esélyem nála. Ennyivel tartozol, miután lecsukattál - emelte meg a hangját, és rögtön ellenem fordította a szavaimat, de én adtam fegyvert a kezébe, ez az én hibám.

- Jól van, igazad van, tartozom ezzel - engedtem az akaratának. - De miért nem Charlotte-ot kéred meg erre? Neki az ilyesmi jobban megy, mint nekem.

- Mert a fiúk jobban szeretik egy másik fiúval megosztani a szerelmi életüket - vágta rá egyből, és ezt kénytelen voltam elismerni.

- Bakker, ez igaz! És azt is mondtam, hogy bármit kérhetsz tőlem, szóval legyen. Kikérdezem Jaspert még ma este, holnap pedig majd hívlak. De most már beszélgessünk valami másról - vettem fel az asztalról a szódámat, majd ittam egy kortyot, mielőtt megkérdeztem. - Otthon a tesóid mit szólnak, hogy így megváltoztál, és velünk barátkozol?

- Semmit. Közöltem velük, hogy ez az én döntésem. De honnan tudod, hogy több tesóm van?

- Oh, persze, te nem is tudsz róla. A húgom és az öcséd, Billy egy ideig jártak. Át is jöttek hozzánk egy vacsora partyra.

- Úristen, komolyan? Bele sem merek gondolni, hogy viselkedtek. Mindenki itt volt? - Bólintottam.

- Csak te és apukád nem. De ne aggódj, nem a te családod volt a leggázabb - emlékeztem vissza a történtekre, és amíg elmeséltem neki részletesen, hogy mi is történt aznap, ő is jobban feloldódott mellettem. Este hatig csipszeztünk, iszogattunk, beszélgettünk. Szinte repült vele az idő. Aztán rávett, hogy együtt hívjuk fel Jaspert. Ő is hallani akarja a beszélgetést, persze úgy, hogy a másik fél ne tudjon róla.

Folyt. köv.