24. fejezet (Bysh) 16+

29 4 1
                                    

10 évvel később...

Immár tíz éve alkotunk egy párt Henryvel, és ebből 7 éve, 6 hónapja, 3 hete és 4 napja vagyunk házasok, dehát ki számolja? Olyan gyorsan repül vele az idő, miden napját élvezem.

Még mindig Swellview-ban élünk nem messze Henry és az én egykori otthonomtól egy szép családiházban. Henry pedig még mindig Hőskapitány mellett dolgozik, de már nem Veszélyes Tiniként. Ő hősi halált halt a Drex elleni küzdelmükben. Akkor kapott az omegafegyvertől egy új képességet, és ehhez az erőhöz új név és külső dukált. És már nem csupán a segédje, hanem egyenjogú társa lett.

Persze, mellettük új kisebb segédjeik is lettek, szóval már nem ugrasztotta őt Ray minden apró esethez.

Én állatorvosi asszisztensként dolgoztam a Swellview-i Kisállatkórházban azelőtt, hogy várandós nem lettem a kisfiúnkkal, Dominic-kal, és azóta is ott dolgozom. A vicces az egészben, hogy pont Henry születésnapján született. Egyszerre ünneplik a szülinapjukat, és ezért ez a nap duplán fontos lett a számomra. Életem két legédesebb pasija született meg egyazon napon, csak 24 év korkülönbséggel.

És holnap ez a nap érkezik el, Henry betölti a huszonnyolcat, Domi pedig négy éves lesz. Már hetek óta készülök rá, még Charlotte-ot és Jaspert is hazahívtam Neighbourville-ből, és minden nap beszélek velük, nehogy a saját családi programjaik mellett elfelejtsék. De Charlotte megnyugtatott, hogy ez a nap nekik pirossal van bekeretezve a naptárjukban, és háromszor aláhúzva, szóval tuti, hogy itt lesznek.

Siren, a világ legjobb anyósa segít minden évben a szervezésben, és az én anyám is részt vesz benne, nehogy kimaradjon valamiből. Ők azóta egész jól megbarátkoztak egymással. Kénytelenek voltak, hiszen Piper is végül egy Bilsky mellett kötött ki. Sőt, össze is házasodott Billyvel tavaly tavasszal, így duplán nászasszonyai lettek egymásnak. Ők javasolták az ajándék ötletet is, mert nekem már semmi nem jutott az eszembe.

Egy utazással leptem meg magunkat Dominikára. Tíz napos az út, és direkt úgy kértem, hogy én dönthessem el, mikor menjünk, csak az a lényeg, hogy a vásárlástól számított egy éven belül használjam fel.

Épp azon gondolkodtam a sötétben, hogy vajon Henrynek tetszeni fog-e, amikor elkezdett álmában jobbra-balra vetődni. Motyogott is hozzá, de egy szavát sem értettem. Eddig is előfordult, hogy évente egyszer-egyszer rosszat álmodott, de mostanában rendszeressé vált, és sosem akart beszélni róla. Finoman megfogtam a vállát, és rázogatni kezdtem.

- Henry, édesem. Ez csak egy álom, ébredj fel. - Úgy felriadt, hogy majdnem lelökött az ágyról. Felült, és a tenyereibe temette az arcát. - Henry, mi ez az egész? Egyre sűrűbben álmodsz rosszat, és sosem mondod el, hogy miről, csak eltereled a figyelmem a szexi testeddel. De most nem hagyom magam. Tuti, hogy a lelkiismereted gyötör, legbelül el akarod már mondani, szóval hallgatlak - kucorodtam mellé. Átöleltem a hátát, és belecsókoltam a nyakába. - Szeretlek, te és a kisfiúnk vagytok az életem, sosem hagynálak el titeket. Nincs is hova mennem - nevettem fel halkan. - És nem is akarnék elmenni. Naaa, neked is jobb lesz utána, ha elmondod. Elmúlnak a rossz álmaid, ígérem - suttogtam a fülébe. Henry halkan szipogott egyet.

- Biancáról álmodok, és mindig ugyanazt. Tudod, ő aznap délután elraboltatott a partiról - kezdett bele a beismerő vallomásba, és ahogy haladt előre a történetbe, úgy borzadtam el egyre jobban. - Ne haragudj, hogy ennyi éven át titkoltam, de képtelen voltam neked elmondani. Úgy éreztem, hogy bántanálak vele, ha elmondanám. Kicsit megcsaltalak, akkor is, ha minden gondolatommal ellen akartam állni - sírta el magát, míg beleborult az ölembe. - Pedig annyira szép vagy, annyira imádlak - ölelte át a combjaimat.

Tartozom ennyivel (Veszélyes Henry ff) 18+ BefejezettWhere stories live. Discover now