Tartozom ennyivel (Veszélyes Henry ff) 18+ Befejezett

10. fejezet (Bysh) 16+

Henryvel együtt én is a hang irányába kaptam a fejemet, mert a lány kiáltása, mintha áthasított volna a termen. Nem csoda, hogy ennyire elbénázta a gurítást.

- Ki a fene kiabál neked? - léptem a háta mögé, de már nem kellett válaszolnia. Bianca futott hozzá, és már bele is vetette magát a karjába. Arra sem volt időm, hogy egyáltalán féltékenységi hullám söpörjön végig rajtam. Nem is tudtam, hogy Biancával ennyire jóban volt. Arra emlékszem, hogy a bátyám, Mitch egyszer elhívta egy Valentin napi bulira.

- Istenem, Henry, de hiányoztál - jelentette ki, majd ezzel együtt hajolni kezdett felé, és ha Henry nem fordítja el a fejét, akkor tuti szájon csókolja, de így csak az arcára adta.

- Bianca, örülök, hogy látlak - tolta le magáról, és így nehezen ő is vette a lapot.

- Mi a baj? Azt hittem, hogy jobban fogsz nekem örülni. Az üzenetemre sem válaszoltál - tette hozzá sértetten.

- Igen, láttam, hogy írtál, és ne haragudj, hogy nem írtam vissza. És ennek egyetlen oka van, mégpedig hogy kitöröltem. Nem akarom veled újrakezdeni, már Bysh-sel járok, és mi örökre együtt fogunk maradni - lépett mellém, és szavai bizonyítására össze is kulcsolta az ujjainkat.

- Tessék? - játszotta el a süketet. Mintha a terem akusztikájával lenne valami baj. - Jól hallottam? Te és a Bilsky lány együtt vagytok? De te utálod őket. Hogy... hogy történhetett ez meg? - kérdezte hisztérikusan.

- Bianca, fogdd vissza magad, lassan mindenki minket néz - morogta Henry feszülten. Aztán nekem is feltűnt, hogy egyre kevesebben foglalkoznak a játékkal, mert a mi műsorunk érdekesebb.

- Nem érdekel. Hadd tudják csak, hogy milyen áruló vagy! - folytatta a veszekedést. Én pedig csak álltam azon filózva, hogy behúzzak-e neki egyet azért, hogy észhez térjen, vagy hagyjam inkább Henryre a dolgot. Felnéztem rá, és látszott rajta, hogy lassan ő is a tettek embere lesz.

- Én lennék áruló? Te szakítottál velem! Te választottad helyettem azt a nyanvadt sorozatot!

- De úgy beszéltük meg, hogy csak szünetet tartunk. Amint vége van, én visszajövök hozzád. És hűséges voktam! Tudod te, hány jó pasi van abban a sorozatban? De egyikkel sem csaltalak meg. Téged szeretlek - jött már megint vészesen közel hozzá.

- Sajnálom, de én nem emlékszem szünetre, az rendes szakítás volt - mondta határozottan, és elutasítóan. - Most pedig menj el, mert zavarod a Bysh-sel való randimat - folytatta kegyetlenül. Akkor vettük fel a szemkontaktus először. Mintha most tűnt volna fel neki, hogy én is itt vagyok.

- Vissza fogom tőled szerezni. Henryt és engem egymásnak teremtettek. Nem hagyom, hogy elvedd tőlem - vicsorogta, mint egy bolhás kutya. Nem tudtam eldönteni, hogy megijedjek tőle, vagy inkább szánjam.

- Henry nem egy tárgy. Majd ő eldönti, kivel akar lenni - mondtam nyugodtan, pedig egyre jobban viszketett a tenyerem. Éreztem, hogy Henry rászorít a kezemre, és maga mellé húz.

- Nyugi, édes, csak provokál - suttogta a fülembe. Nem is vettem észre, hogy elindultam felé. Bianca hátrált, majd furán felnevetett.

- Nem tudom, mikor kezdted ennyire leadni az igényedet, szerelmem, de majd hívj, ha megjött az eszed - hátrált, aztán nagy nehezen visszaindult a társasághoz, akikkel jött.

Én és Henry leforrázva álltunk egymás mellett. Gyakorlatilag annyira ledöbbentünk mindketten, hogy meg sem bírtunk mozdulni.

- Mi volt ez az egész? - bukott ki belőlem őszintén. Henry még mindig olyan görcsösen fogta a kezem, mintha attól félne, hogy utána szaladok, és megverem.

- Fogalmam sincs, de ijesztő volt. Láttad azt a kis pszicho izét a szemében? És én vele jártam több, mint egy évig - tette hozzá döbbenten, majd szabályosan megrázkódott.

- Hogy tudtál vele együtt lenni?

- Akkor még olyan édes és kedves volt, mint most te. Remélem, te nem válsz ilyenné - húzott magához. Átölelt, aztán lágyan meg is csókolt.

- Ha el akarnak venni tőlem, akkor nem állok jót magamért - simogattam az arcát mosolyogva. Még mindig centikre maradva egymástól.

- Sosem hagynálak el, úgy örülök, hogy rád találtam - csókolt meg sokkal mohóbban, majd néhány perces intenzív smárolás után lassan elváltunk egymástól. - Folytassuk a játékot. Ne hagyjuk, hogy az exem tönkretegye a randinkat.

- Oké. Guríts újra te - vettem ki én is a 12-es golyót, és direkt elbénáztam, így újra Henry jött.

*

Kiderült, hogy nem is olyan kezdő. Rendesen megizzasztott a győzelemért. Az első meccset teljesen ő vitte. De a második menetet már nem hagytam neki. Döntőre viszont már nem maradt időnk. Henry vigyorogva közölte, hogy azt majd az ágyban játszuk le. Mikor felhúzott szemöldökkel megkérdeztem, hogy akkor én is megdughatom-e őt, az már nem nagyon tetszett neki. Szerinte ilyen felállás nem létezik.

Negyed négyre értünk vissza hozzájuk, majd összedobtunk egy gyors szendvicset ebéd gyanánt. Henry hétre foglalt asztal a Back Out Steakhouse-ba. Kiderült, hogy mindketten szeretjük a steaket.

- Mit csináljunk indulásig? - nyúltam el a kanapén, Henry pedig csatlakozott mellém. - Tanulhatnánk egy kicsit - húztam az agyát, és a szemforgatásából ítélve sikerült is.

- Majd holnap tanulunk. Most játszuk le a döntőnket. Mit szólsz? Nagyon kívánlak - ölelte át a derekam, majd kéjesen dörzsölni kezdte magát hozzám.

- Én is téged - fordultam hátra hozzá annyira, amennyire tudtam, majd a nyakszirtemnél fogva teljesen magához húzott, és el sem engedett egészen addig, míg tartott a csók. Tetszett, hogy Henry egyre többször bevadult szex közben, mert tudtam, hogy ezt én hozom ki belőle. Másrészt, jobban bejöttek a vadabb pasik. És Henryről egy hét alatt kiderült, hogy nem csak helyes és szexi, hanem egy igazi vadállat is tud lenni aktus közben. Pont nekem való. - Csináljuk kutyapózban - húztam le magamról a nadrágot, míg Henry is megszabadult a sajátjától, majd a kanapé támlájára könyökölve kipucsítottam a meztelen fenekemmel. Éreztem, hogy Henry mögém áll, majd rásiklott mindkét keze a csípőmre. Közben ráhajolt a hátamra, és a nyakamba csókolt.

- Őrülten izgató vagy - remegett meg a hangja is, míg izgalma besiklott a combom közé. Az első néhány lökéssel a csiklómat hergelte, így mindketten rendesen felizgultunk. - Most belédnyomulok - harapott a fülcimpámba, majd a melleimre markolva belémsiklott. Az első pár másodpercben mindketten ledermedtünk. Szinte egyszerre járt át a fájdalom és a gyönyör. Őrülten jó érzés volt őt magamban érezni. - Szólj, ha felkészültél.

- Felkészültem - mondtam ki azonnal, majd először lassan, utána egyre csak gyorsabba mozgott bennem. Egész aktus alatt összekapaszkodtunk, és együtt próbáltunk meg haladni a kielégülés felé. A vágyaimat azzal is csak fokozta, ahogy a vállamat harapdálta, az ujjaival pedig a csiklómat ingerelte. A hüvelyizmom váratlanul összerándult a férfiassága körül. Az utolsó pillanatban neki is sikerült kiszállnia belőlem.

Folyt. köv.

Megint sikerült Biancát egy kis hárpiának beállítanom. Elnézést kérek mindenkitől, aki szereti a karakterét. Nekem valahogy sosem volt szimpi ☹️