Tartozom ennyivel (Veszélyes Henry ff) 18+ Befejezett

2. fejezet

Jasper szájából mindig csak egyetlen név hangzott el, ha a gyengébbik nem szóbakerült, méghozzá Charlotte-é. Őbelé volt szerelmes, és szerintem ez azóta sem változott. De megigértem Byshnek, hogy megkérdezem, tartozom neki ennyivel.

Fél hét után kicsivel mentünk fel a szobámba. Ez a helyiség még újdonság volt neki. Mindkétszer csak a nappaliig jutottunk, és társasoztunk, mikor itt járt.

- Gyere, üljünk fel a fenti kanapéra - hívtam az emeletre. Jobban szerettem ott ücsörögni, mint az ágyamon. Bysh ámulva követett a felső szintre.

- Azta kúrva, ez a szoba nagyon menő - ült le mellém, a szemét folyamatosan járatta körbe a helyiségben.

- Köszönöm - mosolyogtam, és amíg ő felfedezte a szobámat a tekintetével, én próbáltam átgondolni, hogyan is kezdjek bele a beszélgetésbe. Utáltam ilyet csinálni. Utoljára Piper kért meg ilyenre, és az lett a vége, hogy egy zakkant nő feltörölte velem a padlót a Belvárosi Barnában. Azóta sem szívesen mentem abba a kávézóba.

Az az egy nyugtatott, hogy már Bysh nem néz ki úgy, mint egy nőnemű pankrátor. Sokat fogyott az elmúlt évben.

- Bysh, szögezzük le, hogy Jasper bármit is mond, higgadt maradsz, oké? Nem szólsz közbe, te tulajdonképpen itt sem vagy, rendben?

- Persze, egy szót sem szólok - húzta ki magát mosolyogva, míg hosszan szemeztünk. Az ő szeme is hasonlóan barna volt, mint az enyém.

- Jól van, akkor hívom - nyeltem egy nagyot. Úgy izgultam.

Vettem egy mély levegőt, és kikerestem Jasper nevét a névjegyek közül, majd rányomtam a hívás gombra. Közben azon filóztam, míg kicsengett, hogyan keveredhettem újra ilyen helyzetbe.

- Szia Henry! Mi újság? - vette fel a telefont a harmadik csengésre.

- Szia. Semmi különös, csak gondoltam beszélhetnénk kicsit - hangosítottam ki a készüléket, és testünk között tartottam. Remegett kicsit a kezem, látni lehetett a mobil mozgásán. Hogy lehetek én Veszélyes Tini, ha ilyen feladattól ennyire berezelek? Inkább állnék ki tíz rosszfiúval verekedni egyszerre, minthogy ezt csináljam.

- Tudom én, hogy miről van szó. - Sejtelmed sincs, haver. - Hogy ment a színvallás? Byshelle nagyon kiakadt, amikor elmondtad neki? - Az említett lánnyal összenéztem, mielőtt válaszoltam.

- Őszintén, azt hittem, jobban ki fog akadni, de egész jól viselte. Megértő volt, és aranyos. Sokat változott, mióta együtt lógunk, nem?

- Neked is feltűnt? Bírom, hogy már nem festi ki magát olyan darkosra, és nem kapja fel mindenen a vizet - értett velem egyet ő is. - Jó hatással volt rá Charlotte - ejtette ki a nevét elgyengülve. Ez már nem hangzott túl jól, de azért próbáltam visszaterelni a témát az eredeti tárgyra.

- Igen, és a színek is kifejezetten jól állnak neki. Főleg az a kék ingje tetszik, ami múlt pénteken volt rajta - néztem az említett ruhadarabot. Jelenleg is ez volt rajta, és látványosan elpirult a bóktól, majd eltátogta, hogy köszönöm.

- Már nem emlékszem, hogy melyikre gondolsz. Charlotte ruháit jobban meg szoktam nézni. Olyan jó ízlése van, ő álmaim nője - sóhajtotta, és innentől már nehéz olyan kérdést feltenni, hogy esetleg nem jön be neki Byshelle.

- Hát igen, tényleg jó ízlése van, de azért Byshé sem rossz már. Határozottan jó csaj lett belőle, nem? - próbálkoztam még egyszer, és fel sem tűnt, hogy magam alatt vágom a fát.

- Haver, neked bejön Byshelle? Ezt még nem is mondtad. - Istenem, most hogy tiltakozzak kézzel-lábbal úgy, hogy itt ül mellettem? Küldtem felé egy bocsánatkérő mosolyt, mielőtt válaszoltam.

- Neeem, szó sincs ilyenről, csak feltűnt, hogy sokkal nőiesebb lett így, és kedvesebb. Ne mondd, hogy neked nem jön be?

- De, tényleg aranyosabb lett, de nekem Charlotte kell. És egyszer talán be is merem majd vallani neki.

- Akkor lehetőleg minél előbb, nehogy lecsússz róla - tanácsoltam neki mielőtt bontottuk volna a vonalat.

Néhány perces mély hallgatás következett. Nem éppen úgy alakult, ahogy terveztük. Persze én tudtam, hogy ez lesz a vége.

- Játszuk el, hogy összejöttünk - jelentette ki váratlanul. Ennél nagyobb baromságot még életemben nem hallottam.

- Tessék? És az miért lenne jó? Így akarod megszerezni magadnak Jaspert?

- Dehogy. Hallottad, hogy neki csak Charlotte kell. És egész határozottnak tűnt. Egyszerűen csak nem akarom, hogy úgy emlékezzenek rám a sulis évkönyvet lapozgatva, hogy ő volt az a dagadt rocker csaj, akinek sosem volt senkije. És ahogy elnéztem, a te ágyad sincs tele lányokkal, szóval talán ebben az évben összemelegedhetnénk kicsit. Nem kell igaziból, csak a látszat legyen meg. Olyan helyes pasi vagy, és tartozol nekem ennyivel, miután lecsukattál - tette hozzá ezt is.

- Mostantól folyton ezzel fogsz jönni? Kár volt bevallanom - duzzogtam, de a haragom nem tartott túl sokáig. Bysh egész aranyos arcot tudott vágni, ha akart. - Jó, legyen. Eljátszom a pasidat, de előtte szögezzünk le pár dolgot. Ez nem igazi kapcsolat, a csóknál és a kézfogásnál nem történhet intimebb közöttünk. Esetleg még az ölelés.

- Rendben. Viszont szeretnék randizgatni is. Elmehetnénk moziba, meg étterembe. Még sosem voltam igazi randin.

- Oké, randizni is elviszlek - sóhajtottam beletörődve. Ez az év sem lesz az enyém csajozás fronton.

- Ez az! Ne izgulj, szerintem jó kis csapat leszünk - veregetett vállon. - Mi lenne, ha kipróbálnánk, milyen a csók?

- Nem akarsz te túl sokat hirtelen? - szökkent fel a szemöldököm.

- Csak azért, hogy ne hétfőn bénázzunk mindenki előtt.

- Most tagadtam le a telefonban Jaspernek, amikor rákérdezett. Erre hétfőn sokkoljunk azzal mindenkit, hogy smacizni látnak?

- Miért ne? Vasárnap jöttünk össze, és kész. Különben sincs közük hozzá, vagy nincs igazam?

- De, jogosan hangzik - nyeltem egyet. Nincs menekvés, bekövetkezett a harmadik dolog, amitől féltem. Legalább a szexet nem igényli... még. - Akkor, túlesünk a csókon? - sürgettem, mire Bysh teljesen felém fordult. Általában a férfi veszi a kezeibe a nő arcát, de itt fordítva történt. Az egyik pillanatban még azon kattogott az agyam, milyen kibúvóval tudnám elkerülni ezt a csókot, a következőben pedig rám is tapadt. Összekoccantak a fogaink, és még ez volt benne a legkellemesebb. Fájdalmasan beszívta az alsó ajkam, mint egy pióca, az arcomat meg úgy szorította, hogy a füleim is belefájdultak. Minden volt, csak nem kellemes. Ennyi erővel egy hegyi gorillával is smárolhatnék, az is hasonló élmény lehet. - Hééé, álljunk le! - kiabáltam, amikor elengedte végre a számat, és ijedten hátra is hőkölt. - Ne haragudj, de ez borzasztó volt - dörzsöltem a füleimet. - Most én irányítok, oké? Csakis én - szögeztem le bosszúsan. Bysh pedig izgatottan biccentett egyet. Hagyta, hogy én fogjam meg az ő arcát, majd végigsimítottam a kezeimmel a nyaka kétoldalán, közben összenyomtam a szánkat. Végig lágyan kóstolgattam az ajkát, és így nem is volt rossz. - Látod, így kell csókolózni - suttogtam néhány centire távolodva tőle. Ő csak szaporán vette a levegőt. Látszott rajta, hogy még sosem volt ilyenben része.

- Ne haragudj, nem akartam fájdalmat okozni - szabadkozott.

- Nem haragszom, de hagyd, hogy én irányítsak majd a suliban is. Nem lesz túl életszerű, ha előadunk egy ilyen mutatványt.

- Igaz, de mi lenne, ha még egyszer megpróbálnánk, amíg csak ketten vagyunk. Ez amolyan főpróba lehetne az előadás előtt.

Nem mondtam se igent, se nemet, csak magamhoz húztam, és a sok ajakkóstolgatás közben szétnyitottuk a szánkat, hogy egy francia csókot is váltsunk.

Folyt. köv.