Tartozom ennyivel (Veszélyes Henry ff) 18+ Befejezett

14. fejezet 16+

Két hét telt el az első együtt töltött hétvégénk óta. Még sosem éreztem magam ilyen jól a bőrömben, mint mostanában. Folyton jó kedvem volt, a tanulás is sokkal könnyebben ment, és szupergyors reflexek nélkül is fél kézzel elintéztem a rosszfiúkat.

Ray meg is kérdezte, hogy milyen szert szedek, de erre is csak vigyorogva megvontam a vállam. Charlotte jegyezte meg, hogy B-vel kezdődik ez a szer, és E a vége. És abból senkinek sem adok.

A suliban egy lépést sem tettünk meg Bysh-sel egymás nélkül. Reggelente megvártuk egymást a szekrényeinknél, ha éppen nem együtt érkeztünk, ugyanis sokszor aludtunk egymásnál felváltva. A hétvégéket pedig mindig nálunk töltötte.

Sőt, szombatonként Bysh rávett, hogy menjek le vele a konditerembe. Az elmúlt két szombatot ott kezdtük, majd délután tanultunk egy keveset, este pedig jöhetett a jól megérdemelt hancúr. Soha ilyen frissnek, és kiegyensúlyozottnak nem éreztem magam, mint most vele. Nincs igényem a délig tartó alvásra sem, mert programot csinálni vele sokkal jobb dolog volt, mint aludni.

*

Basszus, Henry mégh egy kicsith tarts ki - nyöszörögte a fejem két oldala mellett támaszkodva. Én a popsiját markoltam, és felhúzott térdekkel vágtáztam benne. Bysh lovagló ülésben a csípőm fölött tartotta magát, közben folyamatosan egymás szemébe néztünk. Annyira jó volt benne tombolni, érezni akartam, ahogy a farkam köré záródik a hüvelye, mert attól élveztem el én is. - Mindjárt jó lesz... Csak gyorsíts be job... ban - harapott az alsó ajkára. Rácsaptam a fenekére, még jobban rámarkoltam, és minden erőmet összeszedve addig mozogtam benne, míg egymás után elélveztünk, először ő, utána én is. Az utóbbi néhány aktusunkhoz - ahogy ehhez is - már gumit használtunk, úgyhogy nem kellett vigyáznom, hogy ne menjek el benne.

Bysh remegő testtelt borult a mellkasomra, és hosszan ölelkeztünk. Egyikünk sem bírt beszélni, csak némán vártuk, hogy csillapodjon kicsit a szívverésünk. Éreztem, hogy folyik rólam a víz. Jobban megdolgoztam magam egy ilyen menettel, mint az edzőteremben, de kibaszottul megérte, mert ennek legalább egy heves orgazmus lett a vége.

- Mire gondolsz ilyenkor, amikor szexelünk? - hengeredett le mellém a kérdése közben, majd a mellkasomra feküdt.

- Arra, hogy milyen jó benned, és hogy érezni akarom, hogy elélvezel - öleltem magamhoz, és lehajolva hozzá nyomtam a szájára egy puszit. Majd finoman jeleztem, hogy keljen fel rólam. Muszáj volt megszabadulnom a kotontól. Kifordultam az ágy szélére, majd egy zsebkendőbe fogtam, és úgy szedtem le magamról. Egy gyors tisztogatás után minden zsepit az asztalom melletti kukába dobtam.

- Csak az én testemre izgulsz fel, vagy más lányokéra is? - folytatta tovább a kérdezősködést halkan, közben magamon éreztem a tekintetét.

- Biztos felizgulnék, ha látnék egy szép női testet, de akkor is csak veled feküdnék le. Ugyanis az erekciót nem tudom befolyásolni, de azt én döntöm el, hogy kivel szexelek. És én csak veled akarok - feküdtem vissza mellé, majd lágyan meg is csókoltam. - Ha mégis megbotlanék, szerintem sokkal jobban haragudnék magamra, mint te rám - törölgettem le az arcát a könnyektől.

- Biancát szeretted így a kapcsolatotokban, mint most engem? - Erre nem tudtam egyből válaszolni. Kicsit vissza kellett emlékeznem az akkori dolgokra.

- Nem - mondtam ki végül. - Koránt sem volt olyan a szerelmünk, mint veled. Illetve szerettem, a magam akkori szintjén. De 14 évesen még nem akartam úgy igazán járni senkivel. Sőt, mellette volt egy másik barátnőm is, és képtelen voltam közöttük dönteni. Charlotte ripakodott rám, hogy legyek férfi, és döntsek végre. Veled ilyet soha nem tennék - húztam fel magamhoz, majd lehunyt szemmel olyan kemény csókot váltottunk, hogy az ajkam szinte már fájt. Aztán kinyitottam a szemem, és csak néztük egymást. - Nem feküdtem le vele, nem is pettingeltünk. A csókon kívül intimebb dolog nem történt köztünk, de utánad már nem is vágyom rá. Minden más lánnyal csak egy silány utánzat lenne az aktus, ahhoz képest, amilyeneket veled szexelek - mondtam végig a szemébe nézve. Bysh váratlanul elfordította az arcát, sűrűn törölgette a szemét, majd hagytam, hogy felüljön. Szótlanul nyújtottam felé egy zsebkendőt, amit széthajtva az arcára szorított. Akkor tört el nála igazán a mécses. Némán rázkódott a zokogástól. Hallottam már azt a mondást, hogy a legkeményebb külső takarja a legérzékenyebb szívet, de sosem hittem, hogy ezt testközelből tapasztalhatom majd. Bysh úgy sírt, mint egy gyerek, és azt sem tudtam, hogyan vígasztaljam meg. Csak mellékucorodva átöleltem a hátát, és vártam, hogy kisírja magát.

- Ne ha... ragudj - csuklott el a hangja. - Olyan szépeket mondtál. Még senki nem mondott nekem ilyeneket - emelte rám vörösre sírt szemeit. Így talán még szebbnek tűnt.

- Dehogy haragszom. Gandalfot idézve: nem mondom, hogy ne sírj, mert nem minden könny keserű - pusziltam meg az arcát, majd nyújtottam neki még egy zsepit, hogy ki tudja fújni az orrát.

- Szerintem mára fejezd be a bölcselkedést, mert mellkasig érő fehér szakállal már nem leszel olyan szexi - tért vissza a szemtelen énje, én pedig ezen felbuzdulva lebírkóztam, és hosszan megcsókoltam. Bysh a nyakamat átölelve hevesen viszonozta. - Akkor nem kell félnem, hogy Bianca újra visszacsábít tőlem? Olyan hevesen próbálkozik.

- Még semmiben sem voltam ilyen biztos. Sem ő, sem más lány nem kell rajtad kívül. Csak érezzem, hogy szeretsz, és hogy te sem hagynál el engem.

- Soha - mondta ki határozottan, majd újabb heves csókokat váltottunk.

*

Hétfőn reggel a suliban szokás szerint a szekrényem előtt várakoztam Bysh-re. Charlotte és Jasper már felmentek a terembe, csak én maradtam lent. Épp Bysh üzenetét olvastam, azt írta, hogy 5 perc, és beér, amikor Bianca lépett hozzám.

- Szia. Byshelle-re vársz? - simította át hosszú haját a bal vállára, míg a jobb vállán a táskája pántját igazgatta.

- Igen, mint minden reggel. Mindjárt itt lesz, szóval...

- Izgulsz, hogy meglát minket együtt? Ez egy iskola, és jogom van azzal beszélgetni, akivel akarok. Henry, mi történt veled? Te sosem voltál velem ilyen elutasító.

- Tévedsz, nem Bysh miatt nem beszélek veled, hanem mert nem akarok tőled semmit. Nem akarok sem a barátod lenni, sem az ellenséged. Egyszerűen csak nézzük egymást levegőnek - mondtam ki határozottan, és ezzel együtt léptem egyet hátra, amikor közeledni kezdett. Az egyetlen bajom, hogy mögöttem magasodtak a szekrények.

- Ő tett veled valamit, igaz? Teljesen ellenem hangolt.

- Istenem, hogy lehetsz ilyen szánalmas? Ha valaki nem úgy reagál, ahogyan elvárod, akkor tuti, hogy ellened hangolják? Képzeld, pont eleget tettél azért, hogy ne kedveljelek - förmedtem rá, amitől egy kicsit visszavett magából, de a visszavonuló csak addig tartott, míg be nem lépett az ajtón Bysh. Bianca kihasználta, hogy Bysh-t néztem, majd a szekrényemnek nyomva szájon csókolt. Az első másodpercben totál lefagytam, a következőben ellöktem magamtól, és azzal a lendülettel arcon is csaptam. - Ezt még egyszer meg ne próbáld - vicsorogtam az arcába. Nem ütöttem nagyot, éppen csak meglegyintettem. Tudom, hogy nőt megütni férfiként durva dolog, de még mindig jobban járt velem, mintha Bysh esett volna neki.

- Utállak - közölte velem könnyes szemekkel.

- Na végre! Akkor már kvittek vagyunk - vontam vállat, mire Bianca megsértődve felszaladt az emeltre.

- Ez meg mi volt? - ért mellém Bysh, és mielőtt válaszoltam volna, váltottam vele egy érzéki nyelves csókot.

- Ne foglalkozz vele, csak egy szánalmas próbálkozást láttál. Nagyon remélem, hogy az utolsót. Inkább hozdd a cuccod, mindjárt becsöngetnek - sűrgettem a kiscsajt, és amíg ő kipakolta a könyveit a szekrényéből volt időm nekem is lehiggadni.

Folyt. köv.