Tartozom ennyivel (Veszélyes Henry ff) 18+ Befejezett

6. fejezet

Mióta Biancával szakítottam, mindig is vágytam arra, hogy igazán együtt lehessek valakivel. Hogy szeressem, és ő viszont szeressen. De sosem találtam olyat, akivel ez működhetne.

Sok lány tetszett az évek alatt, de mindről hamar kiderült, hogy bűnözők. Tökéletes testük volt, és őzike tekintetük, mégis gonosz volt a szívük.

Bysh-nek ugyan nincs tökéletes alakja, és a viselkedése is hagyott némi kivetnivalót maga után, de az régen volt. Mára jó kislány lett, és ez a külsején is meglátszott.

Először is, kevesebb sminket tesz magára, így az arca sokkal szelídebb. A haját pedig nem félig felkötve hordja, hanem kiengedve, és mindig féloldalt elválasztva, ami ad neki egy kislányos bájt. Az új szemüvege pedig megkoronázza ezt az egészet, amit csak olvasáshoz visel. Űgy néz ki vele, mint egy cuki kis titkárnő. Ezt el is mondtam neki egyszer egy közös tanulásunk alkalmával. Charlotte és Jasper nagyot néztek a megjegyzésemre, Bysh csak elpirult. Akkor még nem jártunk együtt, csak hangot adtam a véleményemnek.

Most már azt is tudom, milyen feszes és selymes a bőre, és hogy izmos combjain és fenekén igazán jól feszülne egy miniszoknya. A titkárnőknek a szoknya valamiért kötelező viselet.

Azon az estén - amikor átlógtam hozzájuk, és pettingeltünk - aludtunk először együtt. És azóta is csak arra vágyom, hogy ezt megismételjük. Újra ki akarom őt elégíteni, de most nem csak a számmal, hanem a férfiasságommal is.

Az elején arról volt szó, hogy csak szombaton jönne át hozzánk, mert péntekre már programja lesz Charlotte-tal, de végül addig győzködtem, míg beadta a derekát, és ezt a napot is velem tölti.

Még csütörtök este kitakarítottam a szobám, hogy ma a bázisról hazaérve már ne kelljen ilyenekkel foglalkoznom. Este hétre beszéltük meg Byshsel, hogy átjön hozzánk. Igaz, anyáék csak másnap reggel indulnak Torontóba, de így legalább jobban megismerhetik őt. Biancáról jóformán semmit nem tudtak, de szerettem volna, ha Byshelle-lel közvetlenebbül és jobban kijönnének.

*

- És mi a tervetek estére a barátnőddel? - faggatott Jasper hazafelé menet. Charlotte már előbb elindult, amit nem is nagyon bántam.

- A barátnőmmel? - kérdeztem vissza nevetve. Olyan furán hangzott a szájából. - Ma estére csak közös vacsora a szüleimmel, aztán egy kis összebújás. Holnap viszont megyünk bowlingozni.

- Uh, csúcs! Én is mehetek veletek? Van egy tök jó világítós felsőm - élte máris bele magát, észre sem vette, hogy rázom a fejem.

- Nem lehet, ez most egy randi lesz. De legközelebb ti is jöhetnétek Charlotte-tal. Lehetne dupla randi - hecceltem, de nem jól sült el az arca alapján.

- Bár úgy lenne, de Charl nem érez irántam semmit.

- Ne add föl. Különben is, mondtad már egyáltalán neki? Vagy magától kellene kitalálnia?

- Még nem volt merszem hozzá - ismerte el. - De nálatok hogy volt? Ő mondta el neked, hogy tetszel neki? Fordítva nehezen tudnám elképzelni.

- Pedig fordítva történt. Hazudtam nektek. Nem hétfőn jöttünk össze, hanem múlt szombaton, mikor áthívtam magamhoz. Holnap már egy hete lesz, hogy együtt vagyunk.

- Komolyan? Erről akartál vele beszélni négyszemközt? Akkor miért mondtad azt nekem a telefonban, hogy nem tetszik?

- Nem tudom. Kicsit megijedtem ettől az egésztől, de most már akarom vele a kapcsolatunkat - mondtam eltökélten. És ha egyszer kimondtam, akkor az úgy is van. - Na jó, itt külön válnak útjaink - álltam meg a megállóban, és még a busz is pont jött.