Tartozom ennyivel (Veszélyes Henry ff) 18+ Befejezett

12. fejezet

- Henry, miért van rúzsfolt a nyakadon? - hangzott el újra a kérdés, amit először sem akartam hallani. Mi a francot lehet erre mondani? Az igazat semmiképp, pedig az lenne a legegyszerűbb. Most mondjam azt, hogy ez nem az, aminek látszik? Mennyire elcsépelt duma lenne ez? Csak felidegesíteném vele.

- Nem úgy van, ahogyan gondolod - magyarázkodtam idegesen.

- Miért, szerinted mi ez, ha nem rúzs? Még azt is tudom, kinek volt ilyen a száján. Biancának - vágta rá, én pedig szerintem még jobban elsápadtam. - Ki vele, nála voltál? Vele találkoztál? - Istenem, mit mondhatnék rá, hogy közben ne buktassam le magam?

- Nem! Vagyis igen, de egészen másról van szó - hebegtem.

- Valóban? Mit keresett a szája a nyakadnál?! - kérdezte, majd halkan folytatta. - Köszönöm a randi első felét, meg az elmúlt hetet, de most jobb, ha megyek - indult fel az emeltre, és csak az utolsó pillanatban szóltam utána.

- Édes várj! - értem be gyorsan, majd megfogtam a kezét. - Légyszi hallgass végig. Nem szeretem Biancát, téged szeretlek. De nemrég tényleg találkoztam vele, mert... - Végiggondoltam, mit kockáztatok azzal, ha elmondom neki az igazat. Ray kirúg, nagy kunszt. Úgyis elfáradtam. De Bysh-t valahogy nem akarom elveszíteni. Tudnia kell rólam az igazat, és bízni abban, hogy megtartja a titkom.

- Mert?

- Mert ki kellett mentenem őt a bowling terem mosdójából. Hálából pedig megölelt, és valószínűleg akkor kenődött rám a rúzsa.

- Oké... Szóval azt próbálod nekem előadni, hogy neked a saját házadból el kellett menned a bowlingterembe, hogy megmentsd őt? Ilyen hülyének nézek ki? - Szegény, nem értett belőle semmit, meg kellett mutatnom a másik alakomat. Kivettem a zsebemből a speckórágókat, és a szeme láttára begurítottam belőle a számba egyet, majd gyors rágás után felfújtam. A következő pillanatban Veszélyes Tiniként álltam előtte.

- Direkt kértem Hőskapitányt, hogy a hétvégét próbálja megoldani egyedül, de két vészhívás is bejött. Neki egy rablást kellett megállítania. Sajnálom.

- Te vagy Veszélyes Tini? - jött hozzám közelebb. Először csak az arcomon simított végig, majd a szám alatt, utána felágaskodott hozzám, és lágyan megcsókolt, majd egyszerre váltunk szenvedélyesebbé. - Ugyanúgy csókolsz, mint Henry - mondta alig hallhatóan a döbbenettől.

- Mert én vagyok Henry - vettem le magamról az álarcot, és váratlanul kaptam egy pofont. - Auuuu! - dörzsöltem a helyét.

- Ezt azért, mert csomószor lecsuktátok a bátyáimat, és egyszer engem is.

- Azért már egyszer bocsánatot kértem. A bátyáid meg megérdemelték. Aki képes betörni egy vérbankba, azt remélve, hogy pénzt talál benne, annak kell pár hónap a hűvösön, hogy gondolkodhasson. Főleg, mert kalapáccsal esett neki egy hűtőnek. - Bysh hangosan felnevetett.

- Úristen! Melyikük volt ilyen idióta?

- Jeff, Swellview leghülyébb bűnözője. Ráadásul tönkretette a 18. születésnapomat, mert ahelyett, hogy otthon ünnepelhettem volna a családommal, őt hajkurásztam - morogtam még mindig a csapás helyét fogva.

- Sajnálom - jött közelebb, és amikor már kellő távolságon belülre került, elkaptam a derekát, és magamhoz láncoltam.

- Én is. Nem akartalak bántani, és eszem ágában sincs megcsalni téged.

- De miért nem? Bianca sokkal szebb nálam.

- Ez nem igaz, te vagy a szebb.

- Te jó ég! Most fogsz a belső értékkel jönni, csakhogy az süket duma, hogy attól kívánatosabb is leszel - ugatott le, ahogyan csak ő tudott.

- Oké, akkor ő a szebb, de rád vágyom. Nem akarok mással lenni, mert minden szempontból kielégítesz. Biancának például nem mondtam volna így el soha, hogy én vagyok Veszélyes Tini, nálad meg az első adandó alkalomnál. Nem akarom, hogy elhagyj - mélyültünk egymás szemébe a vallomásom után.

- De alig ismersz - mondta, majd édesen felnevetett. - Emlékszem, mennyire kiakadtál azon, hogy leköptelek.

- Azon most is kiakadnék - vigyorogtam én is, majd újra szemezni kezdtünk, és hirtelen felismerés csillant bennük.

- Együtt szoktatok menni Charlotte-tal és Jasperrel a Hasznos Holmikba. Az egy kamu bolt, igaz? Ott van a bázis igazából. A barátaid pedig tudnak a titkodról. Ezért volt veletek Charlotte olyan közvetlen aznap a suliban.

- Ez pontosan így van. Gyorsan rájöttél mindenre, mint egy igazi detektív. De kérlek, tartsd titokban. És nem csak az emberek előtt, hanen főleg Ray Manchester előtt. Nem akarom, hogy elvegye az emlékeidet, és ne emlékezz a szerelmünkre.

- Azt én sem akarnám - csókoltuk meg egymást. Nem vadultunk be, ráérősen, lágyan ízleltük egymást. Ez eddig a legerotikusabb csókunk. Éppen csak elkezdtem vele a kanapéig hátrálni, amikor pittyegni kezdett az órám.

- Basszus, Ray. Mit akarsz már megint? - morogtam Bysh-től elszakadva, majd gyorsan civil ruhára váltottam. - Te maradj ott, nehogy mellém sétálj, mert akkor meglát - figyelmeztettem Bysh-t, majd fogadtam a hívást. - Szia. Mondd, hogy nem akadt még egy kis gond - akadtam ki egy csöppet. Ray Hőskapitányként lebegett az órám felett.

- Nem, csak tudni akartam, hogy minden rendben ment-e.

- Persze. Kiszedtem Biancát a mosdóból, aztán siettem haza a barátnőmhöz.

- Biancát? Az exedről, Biancáról beszélsz? Ő neki nem a sorozatát kellene forgatnia?

- Már véget ért a forgatás, és most itthon boldogít engem. Majd hétfőn a bázison mindent elmondok. A rablást sikerült megállítanod?

- Pite volt. Csak azt a két idiótát kellett elkapnom, akik egyszer elkezdtek zsírt lopkodni a város éttermeiből.

- Jaj, rájuk emlékszem. Néha úgy érzem, hogy válogatottan hülye bűnözők vannak Swellview-ban. Na jól van, hétfőn erről is bővebben mesélsz még, most mennék vissza Bysh-hez.

- Jól van, kölyök, érezzétek jól magatokat az étteremben. Aztán ne felejtsetek el védekezni utána - szívta a vérem. Küldtem felé egy grimaszt, elköszöntem, és lecsaptam az órát.

- Bakker, mindjárt hét óra. Öt perc múlva ott kell lennünk.

- Tudom. Mi lenne, ha lemondanánk a foglalást, és rendelnénk tőlük házhoz. Itthon talán még hangulatosabb lenne, és bőven van miről beszélgetnünk, amiről nyílt helyen nem igen lehetne - érvelt nagyon okosan. Rá kellett jönnöm, hogy ő is inkább az öccsére hasonlít észben.

- Szeretlek, Byshelle Bilsky - vontam magamhoz a derekánál fogva.

- Én is téged, Henry Hart - karolt fel a nyakamon, majd ott folytattuk az érzéki smárolást, ahol Ray megzavart minket.

Hét után picivel telefonáltam az étteremnek, hogy lemondjam a foglalást, és inkább hazarendelném a steakeket. Szerencsére, nem csináltak belőle nagy ügyet, felvette a rendelésem, majd előre elnézést kért, ha esetleg hosszú lenne a várakozási idő, de elmondása szerint kész őrültek háza van ma.

Ezután elmentem tusolni egyet egyedül, és a zuhany alatt végig csak mosolyogtam, mint akinek nincs kint a négy kereke. Biztos így jött ki rajtam a megkönnyebbülés. Boldog voltam, hogy Bysh tud a titkomról. Legalább nem kell kifogásokat gyártanom. Úgy utáltam, hogy anyámék előtt még mindig titkolnom kell ezt az egészet, de egyszer annak is eljön a napja, hogy nekik színtvallok.

Folyt. köv.