Tartozom ennyivel (Veszélyes Henry ff) 18+ Befejezett

22. fejezet 18+

Bianca kínzó lassúsággal húzta le a mellényem cipzárját, majd a kék felsőmet is egészen a mellkasom közepéig. Bele sem mertem gondolni, hogy meddig akarhat elmenni. Valamit ki kell találnom, de mit?

Az öle folyamatosan járt rajtam, és hiába utáltam a helyzetet, a férfiasságom egyre jobban keményedett. Hülye erekció! Miért nem lehet ezt is az agyammal befolyásolni?

- Azonnal fejezd be, én ezt nem akarom - parancsoltam rá, de a hangom inkább cincogónak hatott, mint fenyegetőnek.

- Ugyan már, Tini mindketten tudjuk, hogy élvezed - csókolt bele a nyakamba, én pedig a számat összeszorítva tartottam vissza a sóhajomat. Nem akartam egy kis jelét sem adni annak, hogy tetszene. Különben is, ez nem nekem tetszik, hanem a testemnek.

- Fogalmad sincs róla, milyen az, ha én élvezek valamit - nyöszörögtem, mert a jobb kezével elindult a csupasz hasamon lefelé.

- Igazad van, de engem nem is érdekel. Jobban szeretek én élvezkedni - vette le magáról azt az átlátszó anyagot is, majd szabályos, kerek mellével nézhettem farkasszemet. A helyzetem persze még szűkösebb lett, és ettől még jobban utáltam magam. Hogy lehetek ilyen gyenge? Megígértem Bysh-nek, hogy nem teszek olyat tiniként, amit Henry Hart megbánhat.

Bianca ráhúzta a fejemet a mellére, és kényszerített, hogy vegyem a bimbóját a számba, én pedig engedelmeskedtem. Az elején lágyan szopogattam, ahogy ilyenkor szeretik a lányok, de aztán erősebben is megszívtam. Ez már nem tetszett neki. Felszisszent, és azonnal ellökött magától, majd kaptam tőle egy pofont. Nagyot csattant az arcomon, de megérte ez a kis fájdalom. Érezze csak, hogy nem akarok tőle semmit.

- Auuu, ezt miért csináltad?! Tudod, hogy ez mennyire fájt?! Még egyszer meg ne próbáld - tolta a másik mellét is a számba, majd átkarolta a nyakam, és folyamatosan ott tartotta a fejem. Annyira jó lett volna ezt a szerelmemmel csinálni. Szeretem Bysh mellét kényeztetni, totál felizgulok, amikor az övét szivogatom lágyan. De ez most annak a lánynak a melle, akit mindenkinél jobban utálok. Nem bírtam fékezni a haragomat, és újabb fájdalmat okoztam neki. Rá néhány másodpercre csattant a pofon az arcomon. - Szóval már harapsz is? Akarod, hogy én is megharapjalak? - ugrott le rólam, majd elkezdte kicsatolni az övemet. Akkor uralkodott el rajtam a pánik.

- Bianca, hagyd ezt abba! Ne csináld, hallod? Jó fiú leszek! - kiáltottam. Addigra kihámozott a boxeremből is, majd lehúzta rajtam a bőrt, és egész mélyen a szájába vett. Nem tudtam magamban tartani a hangom, felnyögtem, és amíg ő egyre gyorsabban dolgozott rajtam, én belül sírtam.

- Szerintem eléggé harcra készen állsz - állapította meg szenvtelenül. Felállt mellém, az utolsó ruhadarabjától is megvállt, majd magába fogadott, és aztán rámült, mielőtt egy tiltakozás is elhagyhatta volna a számat. Mindezt elég könnyedén tette. Nem jajgatott, és nem nyüszített, mint Bysh, amikor elvettem a szüzességét. Tehát hazudott. Tuti megdugatta magát egy-két kollégájával a forgatás alatt. - Basszus, Tini, nagyon jóh... farkad... van... - nyögdécselte a fülembe, míg a vállamba kapaszkodva lovagolt rajtam. Lehunyt szemmel tűrtem a számat harapva. Nem akartam, hogy azt higgye, élvezem a dolgot.

- Remélem, nem kapok tőled semmi nemi úton terjedő fertőzést - morogtam el egy levegővel, és ennek olyan eredménye lett, amire szerintem egyikünk sem volt felkészülve. Bianca letépte rólam a maszkot.

- Henry?! - ugrott le rólam, és az első döbbenet után felkapta magára a fehér köntösét. Úgy fűzte össze magán, mintha én valami perverz kukkoló lennék, és nem ő próbálta volna rámkényszeríteni magát.

- Igen, én vagyok - fészkelődtem a széken. Olyan kényelmetlen volt már így, hátrafeszített karokkal itt ülni.

- Te vagy Veszélyes Tini? De ez... hogy lehet? - dadogta.

- Mindig is én voltam Veszélyes Tini, és most engedj el. Ha most elengedsz, megúszod annyival, hogy kiutasítunk Swellview-ból. Többet nem jöhetsz vissza.

- És ha nem, akkor mi lesz? - guggolt le a lábamhoz, majd aljas módon marokra fogott.

- Ne akarj börtönbe kerülni - suttogtam drámaian, hogy hassak rá valahogy, míg hosszan szemeztünk.

- Miért utálsz engem ennyire? - kérdezte ő is suttogva. Már nem volt eszelős a tekintete, az ő szemében is könnyek csillogtak.

- Mert elhagytál. Korainak éreztem még, hogy járjunk, bár nagyon kedveltelek. És amikor végre rászántam magam, hogy hivatalosan is együtt leszünk, akkor az a vacak sorozat sokkal fontosabb lett neked, mint én.

- Sajnálom...

- Én nem, mert így rátaláltam Byshre, és nagyon boldogok vagyunk. Szóval fogd fel végre, hogy nem akarok tőled semmit, sem Henryként, sem Veszélyes Tiniként - vágtam az arcába kegyetlenül, a következő pillanatban pedig bekopogtak az ajtón, majd csengettek is. Pár másodpercre összenéztünk.

- Maradj itt, és egy szót se merj szólni - tömött a számba egy zoknit, amit a közeli komódból vett ki. - Innen folytatjuk, legyél jó fiú - paskolta meg a lábam, majd sietve magamra hagyott. A szobaajtót elfelejtette rendesen becsukni, csak hanyagul bevágta maga után, így hallottam, amikor üdvözölte a váratlan vendégünket. - Nahát, Hőskapitány! Minek köszönhetem a hirtelen látogatást?

- Jó estét! - hallottam Ray baritonját. - Nem akarom sokáig feltartani, csak érdekel, hogy tud-e valamit Veszélyes Tiniről? Nagyon hírtelen eltűnt, ahogy ön is - magázta zavarában. Az a köntös alig takart Biancából valamit.

- Öhm, én nem tudok róla semmit. Én azért jöttem el előbb, mert nem éreztem jól magam. Az egyik kedves rendőr hozott haza. Veszélyes Tiniről nem tudok semmit. Viszlát! - köszönt el, és én veszettül elkezdtem ordítani, amennyire a ruhadarab engedte. Majd a székkel együtt megpróbáltam közelebb kerülni az ajtóhoz, de oldalra vágódtam. Ez a puffanás mentett meg.

- Mi volt ez a hang? - jött a dörmögése egyre közelebbről, erre én is nyöszörögtem, hogy követni tudja a hangom, végül nagy örömömre Ray lökte be az ajtót.

- Kölyök, veled meg mi történt? - vette ki a zoknit a számból, de még így is csak halk pityergés tört fel a torkomból. Úgy örültem, hogy láttam.

- Majd a bázison mindent elmesélek, de most vigyél ki ebből a pokolból - kértem, majd a pillantásom tovább siklott a háta mögé. Bianca állt mögötte egy vázát emelve rá. - Azzal nem sokra mész, ugyanis sérthetetlen - jegyeztem meg élcesen, de Raynek legalább felhívtam rá a figyelmét. Gyorsan előkapta a kis lézerkütyünket, és egy gombnyomással elkábította. Bianca a földön terült el, akár egy rongybaba.

Ray aztán engem szabadított ki, de hiába akartam fürgén felöltözni, a karjaim teljesen elgémberedtek. Alig bírtam mozgatni.

Ray persze diszkréten elfordult, mikor oda tévedt a tekintete.
- Mégis, mit csinált veled?

- Megerőszakolt, pedig azt hittem, hogy férfiakat nem lehet - húztam végre fel a nadrágom. Felkecmeregtem a földről, visszaragasztottam az arcomra a maszkot, majd felcipzároztam a kék felsőt, utána az ezüstös mellényt is. Ezzel egy kicsit sikerült visszakapnom a méltóságomat.

Folyt. köv.