Tartozom ennyivel (Veszélyes Henry ff) 18+ Befejezett

3. fejezet

A hétvége maradék részében végig azon járt az eszem, hogy ezentúl úgy kell tennem, mintha szerelmes lennék Byshelle-be. Egészen pontosan 7 hónapig. Ő viszont 12 hónapig volt börtönben miattam. Ez a minimum, amit megtehetek érte. És jól kell játszanom a szerepemet. Nem zökkenthet ki semmi. Még Charlotte-tal és Jasperrel is el kell hitetnem, hogy szerelmesek vagyunk.

Az a két csók, ami szombat este csattant el közöttünk, nem is volt olyan rémes. Fura volt őt csókolni, de már idejét sem tudom, mikor smaciztam utoljára. Jól esett, amint átvettem a vezető szerepét. És igaza volt abban is, hogy nem sorakoznak a lányok az ágyamnál. Pedig Veszélyes Tiniként megtehetném, hogy minden este másik lánnyal fekszem le, de én nem ilyen vagyok. Én szerelemre és szeretetre vágyom, nem csupán szexre.

Talán jól is elsülhet ez az egész.  Mondjuk azt nehezen tudom elképzelni, hogy a kiscsajba szeretek, de még bármi megtörténhet.

*

Hétfőn reggel a szokásos időben, csöngetés előtt 10 perccel estem be az üvegajtón. A tekintetemmel máris Bysht kerestem, és ő ott is volt az 53-as szekrénynél. Nem vett észre, nagyon belemélyült valamibe. Meg akartam őt lepni, de előbb én is ki akartam venni törihez a térképgyűjteményt, végül a belső hangom arra késztetett, hogy előbb Byshez lopózzak oda. És én valamiért hallgattam rá.

- Most megvagy - karoltam át hátulról a vállát, és gyorsan nyomtam egy puszit az arcára. A táskája féloldalasan lógott a vállán, így csak egy kicsit zavart az ölelésben.

- Már láttalak, hogy jössz, pedig nagyon próbáltál lopakodni - fordult felém, és ő a számra nyomott egy puszit. Már nem sokan járkáltak a folyosón, de akik mégis, azok jól megbámultak minket. Zavarnia kellett volna, de egyáltalán nem érdekelt. Lehet, hogy én is örülök annak, hogy szerethetek valakit, és igazából az sem fontos, hogy kit?

- Ez csalás! - méltatlankodtam megjátszott sértettséggel.

- Csak szemfüles vagyok - vigyorgott ártatlanul, és vágott hozzá egy cuki arcot.

- De még mennyire, hogy az vagy - hajoltam le hozzá, majd hosszan a szájára tapasztottam az enyémet, ezután még lágyan pusziltuk egymást. - Megvársz? Muszáj kivennem a töriatlaszom. Aztán siessünk, mert Ms. Shapen utálja, ha késnek az óráról.

- Oké, csak menj - köszörülte meg a torkát, mintha zavarban lenne. - Egy pillanat és én is végzek.

- Helyes, akkor ott bevárlak - adtam még egy gyors puszit a szájára, aztán visszamentem a szekrényemhez. Az ujjlenyomatommal kinyitottam az ajtaját, és amíg a könyvkupac legaljáról kihúztam a töriatlaszom, végig azt bizonygattam magamnak, hogy ez nem az aminek látszik. Én csak azért viselkedem vele ilyen természetesen, mert szeretném jól csinálni.

Beletömködtem a táskámba a könyvet, majd becsaptam a szekrényem ajtaját, hogy levezessem rajta az indulataimat, és akkor felbukkant mellettem Bysh is.

- Mehetünk. Minden rendben?

- Persze, minden - kulcsoltam össze az ujjainkat, mint a szerelmesek. - Jasperről és Charlotte-ról tudsz valamit?

- Igen, ők már fent vannak, úgyhogy siessünk - szaporáztuk meg a lépteinket, és éppen becsöngetés előtt estünk még be a terembe. Így is minden szem ránk szegeződött.

- Csak három másodpercen múlt. Gyorsan üljetek le a helyetekre - mutatott előre a két üres padba. Év elején valahogy egymás mellé kerültünk. Én Jasper előtt ültem a legszélén a teremnek, Bysh pedig a középső sorban legelől, Charlotte előtt. Mindketten siettve előszedtük a cuccainkat, és megpróbáltunk figyelni a tananyagra, de sokszor inkább egymást néztük. Legtöbbször felváltva, de néha fenntartottuk a szemkontaktust. Az volt a szerencse, hogy a tanárnőnek nem tűnt fel.

A szünetben a lehető legtermészetesebben igyekeztünk viselkedni, ami annyit jelentett, hogy Charlotte elvonult kicsit Bysh-sel (valószínűleg mosdóba mentek), én pedig Jasperrel maradtam. Csak mosolyogva néztem utánuk, mig Jasper meg nem zavart a kérdésével.

- Haver, jól láttam, hogy te meg Bysh egymásra találtatok? - ült le az asztalom szélére érdeklődve.

- Megeshet. Miért, szerinted gáz? Tudom, hogy nem egy szépség, de olyan más lett. Megkedveltem. És jó vele a csók is - vontam vállat somolyogva.

- Már smaci is volt köztetek? De nem azt mondtad még szombaton, mikor telefonon beszéltünk, hogy nem érzel iránta semmit?

- De igen. Viszont amikor megláttam reggel a szekrényénél, egyszerűen letámadtam, érted? Nem bírtam magammal. Szóval, azt hiszem, most együtt vagyunk - ismertem be.

- Szerintem egyáltalán nem gáz, és azt is ki merem jelenteni, hogy ő nem törné össze a szívedet, mint az exeid. Csak a bátyja fogja eltörni a lábaid - tette hozzá vigyorogva.

- Kire gondolsz? Mitch-re, aki még mindig nem képes elvégezni a középiskolát? Vagy Jeffre, aki szintén nem egy észlény?

- Attól, mert hülyék, még erősek, és neked sincs már meg a szupergyors reflexed - fejezte be a végét szinte tátogva.

- Járni akarok Bysh-sel, pont nem érdekelnek a tesói - jelentettem ki, és akkorra időzítették a lányok is a belépőt. Az új csajom pedig lazán elsétált az asztalom mellett, mire elkaptam a karját, felálltam hozzá, majd egy vad csókot kezdeményeztem vele. Éreztem, hogy minden osztálytársunk minket néz, de olyan magasról tettem rá. Ő is egyre jobban belejött a technikába. Már nem okozott fájdalmat az, ahogyan az ajkaimat szivogatta. Épp ellenkezőleg. Totál feltüzelt.

- Jól van, gyerekek! - jött vissza a tanárnő. Bysh-sel még időben váltunk el egymástól, és csak sóvárogva néztem, hogy átül a saját padjába.

Megkezdődött az óra, de matek helyett az motoszkált a fejemben, hogyha így haladunk, akkor hamar kikötünk majd az ágyamban meztelenül, és durván szexelni fogunk. Byshelle Bilskyvel fogom elveszíteni a szüzességemet. Nem tudtam eldönteni, melyik a durvább: hogy két nap után már itt járnak a gondolataim? Vagy az, hogy felizgultam tőle?

*

A nap végén el kellett köszönnünk egymástól. Tudta, hogy ilyenkor mindhárman mentünk a Hasznos Holmikba dolgozni. Charlotte és Jasper gyorsan elbúcsúztak tőle, csak rám vártak már.

- Este felhívlak, amint hazaértem - fogtam a kezeim közé az arcát. Ez sokkal gyengédebbre sikerült, mint a szombat esti első csókunknál, míg maga a smárolás sokkal merészebb és erotikusabb lett. Remegő sóhajjal váltunk el egymástól.

- Alig várom, hogy hívj. Szeretem a hangod - motyogta az alsó ajkát harapva.

- Én pedig a szád, és a gyönyorű barna szemedet - hajoltam újra a szájára, de mielőtt egy sokadik csókot kezdeményezhettem volna, Jasper és Charlotte a karomnál fogva elrángattak tőle.

- Gyere már, Henry, teljesen el fogunk késni! Szia Bysh! Holnap talizunk! - köszönt még el futtában Charl, és amikor tisztes távolságra kerültünk, rögtön kérdések áradatát zúdította rám.

- Mi ez az egész közted és Bysh között? Tényleg összejöttetek?

- Igen, tényleg. És sejtem, mit gondoltok. Hogy nem vagyok komplett, de azaz igazság, hogy még életemben nem éreztem ilyet senki iránt sem. Talán pont azért, mert tőle nem féltem a szívemet. Biztos vagyok benne, hogy sosem tudna nekem ártani - jelentettem ki, és alig vártam, hogy felhívjam este telefonon.

Folyt. köv.