Tartozom ennyivel (Veszélyes Henry ff) 18+ Befejezett

16. fejezet

A buszon hazafelé valamennyire meg tudtam nyugtatni Bysh-t, de visszafelé tartva a bázisra én lettem ideges.

Miért jutottak egyáltalán ilyenek az eszébe? És mit nem merhet nekem elmondani? Lehet, hogy összeveszett Biancával, amikor a mosdóban voltak? Már Biancának is világosan a tudtára adtam, hogy nem akarok tőle semmit. Miért kell Bysh-t hergelnie? Ezzel nem fogok vele újra összejönni, csak azt éri el, hogy komolyabban is nekimegyek.

A Hasznos Holmikhoz érve csak kivágtam az ajtót. Valahol le kellett vezetnem a dühömet. A fölé szerelt harang veszettül csengeni kezdett, majd a t-rex fejből is akkor tört elő a lángcsóva. Jasper a kassza mögött ülve majdnem leesett a székről.

- Neked meg mi bajod? - markolászta a szívét. Volt benne azért egy kis rájátszás, ekkorát nem ütöttem az ajtóba.

- Bocsi, csak dühös vagyok az exemre. Feltett szándéka tönkretenni a kapcsolatomat Bysh-sel - trappoltam le a lépcsőn.

- Ugyan már. Ez csak akkor fog menni neki, hogyha hagyjátok - érvelt, és tudom, hogy volt benne valami, de ez akkor sem vígasztalt. Azt szerettem volna, hogy egyáltalán ne kelljen ilyenekkel foglalkoznom.

- Remek, majd ezekre fogok gondolni, mikor szétalázza szegény Bysh-t - morogtam a pultra könyökölve, és a tenyerembe temettem az arcom.

- Ezt meg honnan veszed? Bysh mondta?

- Nem, csak a szavai mögöttes jelentéséből vettem ki, és a szívem facsarodott közben - meséltem el neki a buszon történő beszélgetésünket. A végén Jasper is helyeslően hümmögött.

- Na jó, lehet a félelmedben valami, de mit akarsz még tenni? Már a pofonnak elégnek kellene lennie - hánytorgatta fel ő is az önkéntelen reflexemet.

- Fogalmam sincs, de ha addig szekálja Bysh-t, míg börtönbe juttatja, akkor én is eljuttatom őt a kórházba - vicsorogtam eltökélten.

- Lehet, hogy beszélned kellene vele még utoljára. Ne menjetek le röktön kutyába, azért valamikor szerettétek egymást - próbált Jasper a szívemre hatni, csakhogy Biancának már lassan 3 éve nem volt benne helye. Amikor szakított velem, minden szerelmet kiölt belőlem.

- A hangsúly a valamikoron van. Már barátságot sem érzek iránta, csak hagyjon békén engem és Bysh-t is. Csak ezt szeretném - ráztam az öklömet tehetetlen dühömben, majd az órám pittyegni kezdett. Fáradtan felpattintottam a fedelét.

- Hol vagy? Már negyedórája itt kellene lenned! - veszekedett velem Ray holografikus alakja.

- Már itt vagyok fönt a boltban, csak Jasperrel beszélgetek. Baj van? Vészhívást kaptunk?

- Nem, csak érdekelt merre vagy már - vont vállat, én pedig idegesen megforgattam a szemem.

- Hamarosan lent leszek, pár perc még - köszöntem el, majd lecsuktam az órát. - Szerinted túl sokat kérek?

- Hááát, talán megmondhatnád Raynek, hogy neked is van magánéleted.

- Nem Rayről beszélek! Őt már ilyennek szoktuk meg. Biancáról beszéltünk. Szerinted túl sokat kérek, ha arra vágyom, hogy hagyjon békén?

- Dehogyis. De pont ezért tanácsoltam, hogy minden harag és indulat nélkül le kellene ülnöd vele beszélni. Hátha akkor ő is felfogja, hogy ez nem dac, meg bosszú a részedről, hanem tényleg szerelmes vagy Byshelle-be. - Az utolsó mondata szöget ütött a fejembe.

- Gondolod, hogy ez lehet a háttérben? Azt hiszi, hogy Bysh-sel akarok revansot venni rajta a szakításunk miatt? - fontam a mellkasom elé a karomat. - Erre nem is gondoltam. Tényleg jó veled beszélgetni. Olyan dolgokra világítasz rá hirtelen, ami másnak eszébe sem jut. Kösz, haver.