20. fejezet (Bysh)

20 4 0
                                    

Reggel Henry karjában ébredtem. Vicces, általában ő kelt előbb, de hálás voltam, hogy ma én. Csak néztem őt, olyan békésen szuszogott még, nem tűnt zaklatottnak az álma. Ez talán azt jelentette, hogy nem tervez semmi őrültséget. Bár ahogy tegnap este halkan megjegyezte, hogy utálja magát, az több mint gyanús volt. Vajon hogyan akarja Biancát leállítani? Mi lehet a terve? Amennyire sikerült megismernem őt másfél hónap alatt, Henry nem egy tervezős típus. Sokkal inkább mondanám spontánnak.

További agyalás helyett óvatosan kimásztam mellőle az ágyból, majd a lenti mosdót használva - hogy ne zavarjak senkit -, vécéztem egyet, és a csapnál fogat is mostam. A konyhában szerelmem anyukájával futottam össze.

- Jó reggelt, Mrs Hart! - mosolyogtam rá köszönés közben, és már siettem is volna fel Henryhez, de megállított.

- Bysh, jó reggelt! Nincs kedved velem kávézni? Vagy inkább teáznál? - húzta ki nekem a széket. Nem utasíthattam vissza leendő anyósom invitálását.

- Inkább teát kérek, köszönöm - ültem le a felkínált helyre, Mrs. Hart pedig neki is látott vizet forralni, majd egy nagyobb, fekete kávésbögrébe tett egy filtert az Earl Grey teából.

- Hogy aludtatok Henryvel? - érdeklődött felém fordulva. Eddig a teával volt elfoglalva.

- Jól. Olyan nyugodtan alszom mellette, mint még sehol máshol.

- Ennek örülök. És annak is, hogy egymásra találtatok - öntötte bele a forró vizet a bögrémbe, majd letette elém a gőzölgő italt a cukorral és a citromlével együtt.

- Komolyan? Bevallom, én egy kicsit féltem attól, hogy ellenezni fogja a kapcsolatunkat - játszottam a filter zsinorjával idegességemben.

- Az elején voltak fenntartásaim...

- Gondolom az, hogy Bilsky vagyok - vágtam közbe.

- Igen, de nem azért, mert mindenki szerint hazugok, tolvajok és szekálók vagytok. Még csak azért sem, mert börtönben voltál, hiszen az én lányom is járt már ott egyszer-kérszer. Sőt, egyszer Henry, Jake és én is. Eléggé képmutató lenne a részemről.

- Tényleg? Önök voltak börtönben? - dobtam két kockacukrot a teámba és egy kicsi citromot adtam hozzá. - Elmeséli? - kavargattam izgatottan. Ez jó sztorinak ígérkezett.

- Ez régi történet. Négy évvel ezelőtt, karácsonykor történt - mesélte el az egész esetet, míg ő a kávéját kortyolgatta. Jókat mulattam, ahogy elképzeltem Henryt rács mögött. Kis börtöntöltelékem, mosolyogtam rajta magamban.

- Ez vicces lehetett, de legalább Hőskapitány nem ünnepelt egyedül - ittam én is pár kortyot a teámból. - De visszatérve, miért voltak fenntartásai.

- Mert nagyon megkedveltem az öcsédet, és nem akartam, hogy te is így járj Henryvel. Utáltam, mikor kiderült, hogy Bianca visszajött. Izgultam, hogy Henry újra járni akar majd vele, de téged választott. Neked köszönhetően megtanulta, mi az a felelősség. - Nem akartam neki mondani, hogy Henry már 14 éves korától más sem tanul Veszélyes Tininek köszönhetően, csak azt, hogy mi a felelősség. - Jó látni, hogy igazán szerelmes beléd.

- Ahogy én is belé. Köszönöm, hogy itt lehetek, Mrs. Hart - játszottam a bögrém fülével.

- Igazán nincs mit. Mit fogtok ma csinálni? Mentek edzeni?

- Nem tudom. Még fel sem ébredt. Megyek, és megnézem, mit csinál - fogyasztottam el a teám maradékát két kortyban, majd felálltam az asztaltól. A filtert kidobtam a kukába, a bögrét gyorsan elmosogattam. - Köszönöm a teát is.

Tartozom ennyivel (Veszélyes Henry ff) 18+ BefejezettМесто, где живут истории. Откройте их для себя