Tartozom ennyivel (Veszélyes Henry ff) 18+ Befejezett

17. fejezet 16+

Ray visszavitt a bázisra, de akció híján hamar elengedett. És ehhez a veszekedésünk is nagyban hozzájárult. Jelenleg látni sem bírtuk egymást.

Délután hatra már otthon voltam. Csak anya kertészkedett a verandán. Köszöntem neki, aztán gyorsan felszaladtam a szobámba. Vettem egy frissítő zuhanyt, hogy azzal is nyugtassam magam. Ez a kérés az alpolgármestertől a lehető legrosszabbkor jött. Mondjuk ilyen kísérgetős munka sosem jön jókor. Mit akarhat Bianca Veszélyes Tinitől? Már a hősruhámban is visszautasítottam szombaton. Még mennyi "megaláztatást" akar elviselni tőlem?

Tusolás után felvettem egy tiszta pólót, alsógatyát és nadrágot, majd rá a szürke-fehér-fekete kockás ingemet. Befújtam magam dezodorral, és egy alapos fogmosás után a fogkefémet is eltettem a táskámba. A hátamra kapva indultam volna lefelé, de anyába ütköztem a szobám ajtajában.

- Te hová készülsz?

- Csak átmegyek Bysh-hez, és ott is alszom. Reggel együtt megyünk onnan suliba.

- Jól van, de előbb kivele, mi bánt ennyire? - terelt vissza a szobámba, majd lenyomott az ágyra, és ő is leült mellém.

- Anya - sóhajtottam egy mélyet -, hidd el, úgy elmondanám, de ez nem olyan egyszerű. Annyi minden összejött, és mindez egy nap alatt.

- Byshelle és közted vannak bajok? - találgatott.

- Dehogy, Bysh egy tünemény, imádom azt a kiscsajt. Ő lesz majd a feleségem, az tuti - mosolyogtam, de a jókedvem azonnal eltűnt, ahogy a másik lány eszembe jutott. - Bianca készít ki. Ma odajött hozzám, és erőszakkal megcsókolt, én pedig ellöktem magamtól, aztán meg is ütöttem - hajtottam a tenyerembe az arcom. - Nem vagyok rá büszke. Lányt megütni a legundorítóbb dolog a világon, de megérdemelte - meséltem el anyámnak a körülményeket is. Utána a hazautamat Bysh-sel. - Minden vágyam, hogy Bysh-sel legyek. Hogy átöleljem, és elmondjam, mennyire szeretem őt. Nincs szükségem se Biancára, se más lányra rajta kívül - néztem anyámra. Vártam, hogy mondjon valami okos, felnőttes dolgot, mert eddig csak én beszéltem. De utána is csak döbbenten nézett rám. - Mi a baj? Szerinted hülyeséget csináltam? - Lassan megingatta a fejét.

- Csak azon töprengek, mikor lett belőled férfi? A szemem láttára cseperedtél fel, de fogalmam sincs, hogy vajon ez az én érdemem, vagy mástól váltál ilyen éretté?

- Határozottan a te érdemed - engedtem az akaratának, és hagytam, hogy hosszan megöleljen.

- Mindent jól csináltál. És most az a dolgod, hogy vigyázz Bysh-re. Én is megkedveltem a kiscsajt, elfogadom menyemnek - kaptam tőle egy puszit a fejem búbjára, mint kiskoromban, aztán utamra engedett.

*

Hétre érkeztem meg hozzájuk, de most az ablak helyett az ajtót választottam. Már mindenki tudja a családjában, hogy együtt vagyunk, nem kell titkolóznunk előttük.

- Jó estét, Mrs. Bilsky! - köszöntem a szerelmem anyjának, mikor ajtót nyitott. Az aprócska nő pedig vidáman üdvözölt.

- Henry! Gyere csak be, éppen vacsorázunk. Éhes vagy? - kérdezte aranyosan. Éppen csak a vállamig ért. Nehezen tudtam elképzelni róla, hogy háromszoros Ms. Swellview boxoló volt.

- Igen, egy kicsit. Köszönöm - oldalaztam el mellette, majd a konyhából Bysh csatlakozott hozzánk.

- Édes, nem is mondtad, hogy ma átjössz - ölelt át üdvözlés gyanánt, és már hevesen csókolóztunk is.