Tartozom ennyivel (Veszélyes Henry ff) 18+ Befejezett

23. fejezet

Egy órával később már a bázis nyugalmát élveztük. Amíg Ray Schwozzal levitte Biancát a raktárba, én elmentem zuhanyozni. Minden érintését le akartam mosni magamról. Kár, hogy nem tartottam itt fogkefét is, mert a fogaimat is legszívesebben átsikáltam volna.

Este kilenc volt már, amikor kiléptem a bázis központi részébe. Kopogott a szemem az éhségtől, úgyhogy vettem az automatából egy csirkés burritot, és leültem az asztalhoz elfogyasztani. Végig igyekeztem az evésre koncentrálni, mert féltem, ha eszembe jutnak az elmúlt órák emlékei, el fog menni az étvágyam.

- Hogy vagy, kölyök? - ült le mellém Ray, velem szembe pedig Schwoz. Észre sem vettem, hogy feljöttek.

- Már sokkal jobban. Köszönöm nektek - erőltettem az arcomra egy kis mosolyt.

- Elárulod, hogy mi történt, vagy...? - fojtottam Raybe a kérdést egyetlen pillantásommal. - Értem, szóval korai erről beszélni.

- Nem tudom jobban elmondani, mint ahogy ott. Bianca megerőszakolt. Kikötözött a székhez, felizgatott, majd lovagló pózban belémült - ejtettem ki az utolsó szót, és ezzel párhuzamban eltoltam magam elől a tányért. - Hogy találtatok meg? Bianca szétverte egy kalapáccsal az órámat, amivel be tudtatok volna mérni.

- Ez volt a mákod, kölyök. Az óra ugyanis azonnal küldött egy jelet a központi gépre az utolsó tartózkodási helyedről. Schwoz hívott, és egyből mentem is oda.

- Értékeltem volna, ha kicsit gyorsabb vagy - morogtam.

- Én mindent megtettem, de tudod, hogy sütőtök szezon van - vágott hozzá sajnálkozós fejet, így nem tudtam rá haragudni.

- Persze, te leszidtál engem anno, mikor megvert miattam a Dühös Nagyi, de én elnézem neked, mert ilyenek a jó barátok - fontam a mellkasom elé a karjaimat. - A többiekről mit tudsz?

- Ők is aggódtak érted, különösen a barátnőd. Bár nem tudom, hogy miért, hiszen honnan is tudhatná, hogy te vagy Veszélyes Tini - nézett rám számonkérő tekintettel, de hamar túllendült rajta -, szóval készülj fel tőle egy alapos kikérdezésre - mondta, de tudtam, hogy Bysh nem fog nyaggatni. Megérti majd, hogy nem tudok róla beszélni.

- Képtelen leszek neki elmondani - hajtottam le a fejem, és akaratlanul is megremegett a szám. - Hogy tudtam egy ilyen nyílvánvaló csapdába belesétálni? Nem szabadodott volna elfogadnom tőle az italt - mormoltam.

- Milyen italt? - faggatott Ray, és mire észbekaptam a fiúk mindent kikérdeztek tőlem. - Ez a Fren néha olyan hülye. Szép párost alkotnának Jeff-fel.

- Tudom. Mit csináltatok Biancával?

- Jó helyen van lent a raktárban. Ott kicsit elgondolkodhat a tettein - bökött hátra a fejével Ray. - Megérdemelte volna azt is, hogy egy szál köntösbe hozzuk el, de te túl engedékeny vagy - tette hozzá, mire végigfutott az arcomon egy fáradt grimasz.

- Semmi kedvem többet meztelenül látni - rázott ki a hideg még az emléktől is. - Mit fogunk vele csinálni?

- Kitöröljük az emlékét csak rólad, és utána kiutasítjuk Swellview-ból. De ezt majd mi elintézzük Schwozzal. Neked soha többé nem kell látnod őt. Menj haza, és pihend ki magad. Hétfőn pedig frissen és kipihenten várunk vissza suli után, rendben? - ejtette ki Ray a legszebb szavakat a világon.

- Nagyon jól hangzik, viszont szeretnék kérni még valamit - fordultam elgyötörten Schwoz felé. - Szeretném, ha valahogy megvizsgálnál. Nem akarok semmi betegséget adni Bysh-nek, ha érted mire gondolok - haraptam be az ajkam. Olyan ciki volt erről beszélni. Schwoz azonban egyetlen pillantásomból felfogta, hogy mit akarok, és mákom volt, hogy valamelyest értett is hozzá.

*

Este tizenegyre értem haza. Az ablakomon másztam be, nem akartam senkivel sem találkozni. Bysh persze az ágyamban feküdt, de nem aludt. Amint lecsuktam az ablakot, és leértem hozzá, mocorogni kezdett, majd egyből fel is tornászta magát.

- Szia. Hol voltál ilyen sokáig? - kérdezte, de nem volt számonkérés a hangjában, inkább aggódott. - Alig bírtam Pipert lenyugtatni. Folyton azzal jött, hogy Bianca tett veled valamit.

- Édes, mindjárt jövök, oké? Csak gyorsan fogatmosok, és itt is vagyok - nyomtam egy puszit a homlokára, majd már pizsamában kiosontam a felső fürdőbe. A lehető legnagyobb óvatossággal hagytam el a szobámat, nem akartam ma már több embernek elmondani, hogy mi történt. Végig halkan közlekedtem, a fürdőben is csak egy kis csíkra engedtem meg a csapot, és amikor végre magunkra zárhattam az ajtóm, csak akkor gördült le a szívemről az a hatalmas szikla.

Bemásztam Bysh mellé az ágyba, és mielőtt egyet is kérdezhetett volna fürgén betapasztottam a száját a számmal. Azután egy maratoni hosszúságú csókot váltottunk, hol vadul faltam az ajkait, hol lágyan kóstolgattuk egymás száját.

- Ezt miért kaptam? - szívta be az alsó ajkát édesen, míg átölelte a nyakam.

- Mert szeretlek, és baromira tudsz hiányozni - gördültek ki az első könnycseppek a szememből. Gyorsan megtöröltem az arcom, aztán újra megcsókoltam.

- Te is nekem. Hol voltál ilyen sokáig? Miért tűntél el Biankával együtt a partiról. Elmondod? - akaratlanul is ingatni kezdtem a fejem. - Inkább ne akarjam tudni? - remegett meg a hangja. - Bántott téged? Hol van most az a liba?

- Biztonságos helyen a bázison. Majd Hőskapitány gondoskodik róla. Többet nem fog közénk állni - feküdtem bele Bysh karjaiba. Olyan jó volt érezni, ahogy óvón átkarolt.

- Elmondod majd egyszer, hogy mi történt? - simogatta a hátam, és egy puszit nyomott a hajamba.

- Igen, de most még gondolni sem akarok rá. Ray és Schwoz így is kifaggattak, és nekik is alig bírtam bevallani. Kérlek, ha szeretsz, nem teszel fel több kérdést. - Hallottam, hogy Bysh szíve egyre gyorsabban vert, a hangja mégis nyugodt maradt.

- Oké, akkor csak csókolózzunk tovább, azt szabad? - A félhomályban is jól kivehető volt a mosolya.

- Már én is javasolni akartam - emelkedtem fel hozzá, majd jobban magam alá gyűrtem. Misszionárius pózban ingereltük egymást, Bysh a derekam köré fonta a lábait. A kezei kétoldalt az arcomon pihentek, míg lassult a csókunk, és már csak lágy puszikat nyomtunk egymás szájára. - Sose hagyj el, megígéred?

- Megígérem - suttogta ő is. - De mi lesz, ha te unsz majd rám?

- Én sem hagylak el soha, mert nincs nálad szebb nő a szememben. A szememre ugyanaz a szabály vonatkozik, mint a testemre: lehet, hogy egy másik lány vonzóbbnak tűnik majd bennük, de én döntöm el, hogy kiért rajongok majd hátralevő életemben. És az te vagy, Byshelle Bilsky. Bárki mást mondd neked, az hazudik - feküdtem rá a mellkasára, a kezemmel bekúsztam a pólója alá, majd rámarkoltam az egyik mellére. Bysh erotikusan felsóhajtott a váratlan kényeztetésre.

- Alig vhárom..., hogy elmúlhjon. Úgy... magamban érezné... lek már - nyögdécselte az egyre intenzívebbé váló ingerlésemtől. Imádom őt hergelni, annyira szuper csaj a szememben.

- Én is, de még ki kell tartanunk - dörzsöltem össze az altestünket is, végül sikerült magamat és a vágyaimat még időben fékezni. Bysh pedig csak remegő tagokkal hagyta, hogy elfeküdjek mellette. - Lassan aludnunk kéne, késő van már, és hosszú napom volt.

- Jól van, szerelmem, aludjunk. Én is álmos vagyok egy ideje, de nem tudtam aludni, míg nem voltál itthon velem - pusziltuk meg egymást, majd bevackolta magát elém, én pedig kis kifli-nagy kifli pózban át is öleltem. Pillanatok alatt elaludtunk.

Folyt. köv.