Tartozom ennyivel (Veszélyes Henry ff) 18+ Befejezett

13. fejezet +14

Negyed kilencre érkezett meg a vacsoránk. Addigra én is kiöltöztem, felvettem a legszebb ingemet, és hozzá fekete farmernadrágot, majd együttes erővel megterítettük Bysh-sel az asztalt.

Minden úgy nézett ki, mintha étteremben ennénk, leszámítva, hogy nem volt itt rajtunk kívül más, és a pincérek sem ugráltak körülöttünk.

- Ne haragudj, hogy nem jutottunk el végül a Back Out-ba, de bepótoljuk majd - ültünk már a gőzölgő steakjeink felett.

- Most viccelsz? Sokkal jobb, mintha ott lennénk. Én egyáltalán nem bánom - mosolygott rám. - Tudod, én azt hittem, hogy a külsőségekre vágyom a randizásnál, az éttermi hangulatra, a mozi élményre, vagy épp a bowlingéra, de... én csak rád vágyom. Mindegy hol vagyunk, és mit csinálunk, csak együtt legyünk. Basszus, ez olyan nyálasan hangzott. Mikor lettem ilyen szentimentális? És mióta ismerek ilyen szavakat?

- Nem tudom, de örülök, hogy kimondtad, mert én is ezt érzem - fogtuk meg egymás asztalon nyugvó kezét. - Szeretek veled lenni, és mindegy hol vagyunk, és mit csinálunk, csak együtt legyünk - mondtam ki végül én is, majd előrehajolva finoman megcsókoltuk egymást.

A vacsora első fele néma evéssel telt, mindketten eléggé éhesek voltunk már.

A második felében már beszélgettünk is. Bysh kezdte a társalgást.

- Charlotte és Jasper mit csinálnak a bázison? - érdeklődött két falat között.

- Charlotte az eszünk, ő az aki a nyomozást végzi, ha komoly bűnöző után kutatunk. Jasper pedig a fenti boltot viszi. Ő dolgozik igazán a Hasznos Holmikban eladóként - ettem meg lassan a vacsorámat.

- Akkor jó kis csapatot alkottok. Én már bele sem férnék, de talán jobb is, ha kimaradok belőle.

- Nem szeretném, hogy a csapathoz tartozz, mert te a szerelmem vagy. Folyton féltenélek. Addig jó, míg kimaradsz belőle - szögeztem le, közben kicsit féltem, hogy megbántottam a véleményemmel, de nem tehetek róla. Nem szeretném keverni a szerelmi életemet a munkával, ezt Bysh is megérthetné.

- Nem is mondtam még, milyen jól kicsípted magad hirtelen. Legszívesebben leápolnálak az asztal alatt. Mit mondasz rá? - nézett rezzenéstelenül a szemembe a pohár pereme fölött, míg a limonádéját kortyolgatta. Nem tudom, mit várt erre, hogy majd tiltakozni fogok?

- Ne már, ennyi ember előtt? Mindenki minket fog nézni - vittem bele egy kis játékot.

- Hadd nézzenek csak, legalább látnak valami izgalmasat - éreztem meg a lábát a szétnyitott belsőcombomon. Azonnal megkeményedtem, ahogy a talpával simogatni kezdett pont ott.

- Mire készülsz? - fogtam rá lágyan a harisnyás lábfejére, és én magam dörzsöltem magunkat össze.

- Csak megkívántalak. Rádnézek, és folyton kívánlak. Olyan helyes pasi vagy, Henry.

- Te meg nagyon szép lány, és én is folyton kívánlak - izgattam magam tovább a lábával. Majd óvatosan, de határozottan kihúzta a lábát a kezem közül, és eltűnt az asztal alatt. A cipzárom hangjára kaptam fel a fejem, majd szétnyitotta a nadrágom, és kiszabadított az alsógatyám fogságából. Aztán melegség vett körbe, ahogy Byshelle a szájába vett. A szabad kezével a combomra támaszkodott, a másikkal engem markolt, majd egyszerre izgatott és szopott. Hihetetlen ez a csaj. Nem mertem nézni, csak a kezemet tettem rá a fejére, és hátradölve, csukott szemmel sóhajtoztam. Utána nyögdécseltem, és ahogy Bysh egyre bátrabban izgatott, úgy lettem hangosabb én is. Rájöttem, hogy nincs itthon senki, felesleges visszafognom a hangomat. A szabad kezemmel az asztal szélét markoltam, a csípőm pedig felvette a keze mozgását. Nagyon közel jártam már az elélvezéshez.

- Kéh... szülj! - sírtam el magam kishíján. Az érzelmek teljesen eluralkodtak rajtam. És az orgazmus pillanatában még a hideg is jólesően kirázott. Minden izmom elernyedt, és újra jött az a ködszerű érzés a fejemre. Nem bírtam megmozdulni, másodpercekig olyan érzésem volt, mintha lebénultam volna. Aztán a tekintetem újra tisztulni kezdett, és láttam, hogy Bysh mosolyogva visszajött a konyhába, és leült velem szembe.

- Veled meg mi történt? Úgy nézel ki, mint akit alaposan leápoltak - szemtelenkedett.

- Úgy is érzem magam - ültem feljebb a székben, közben visszaigazítottam magamon a ruhát.

- Komolyan? És ki volt az a céda, aki ilyet tett veled, mert én végig a mosdóban voltam! - játszott tovább, legalábbis reméltem, mert akkor súlyos emlékezetkiesésben szenved.

- Márpedig te voltál, és imádom a szádat. Most azonnal viszonozni akarom - másztam volna le én is, de rámszólt.

- Oké, de ne most! Nem azért elégítettelek ki, hogy viszonzást kapjak, egyszerűen csak megkívántalak. És azonnal kellettél - hajolt előre, én pedig behoztam a távolságot az ajkaink között, majd mohón megcsókoltam. Mindig is ilyen barátnőről ábrándoztam.

- Látod, pontosan erről beszéltem. Minek kellene másik barátnő, mikor mindent megkapok tőled? - váltunk el pár pillanatra, hogy aztán még mohóbb csókba kezdjünk.

Az este folyamán pedig kétszer is kielégülésig hajtottunk egymást, egyszer lovagló pózban, utána hátulról kaptam el a derekát. Vajon alább fog hagyni valaha ez a szenvedély közöttünk? Remélem, hogy sosem.

*

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a bejárati ajtónk csukódik. Ez csakis Piper lehetett. Anya mondta még szombat reggel, hogy a húgom vasárnap délelőtt fog hazajönni.

Kikeltem Bysh mellől, gyorsan felkaptam magamra egy tréningnadrágot és pólót, majd lefutottam hozzá.

- Szia. Milyen volt a hétvégéd? - kezdeményeztem egy kis testvéri beszélgetést, de csak furcsán nézett rám.

- Öhm... jó. Mi ez a nagy érdeklődés?

- Semmi, csak néha jó beszélgetni veled. Talán baj?

- Nem, csak ijesztő. Mit csináltál? - nézett rám gyanakodva, de mielőtt vallhattam volna, Bysh is kómásan lesétált hozzánk a nappaliba.

- Sziasztok - nyomott el egy ásítást a tenyerébe, majd mellém érve adott a számra egy puszit. Pipernek kistányér méretűre kerekedett a szeme.

- Ez meg mi volt? Ti együtt vagytok? - kérdezte ingerülten. - Mégis mióta?

- Hugi, tudjuk, hogy ez neked rossz Billy után, ezért nem akartam még elmondani - mentegetőztem. Piper azt sem tudta, hogy mi olyan jóban lettünk már több, mint egy hónapja.

- Ne keverd ide Billyt. Nagylány vagyok. Képes vagyok elvonatkoztatni az én kapcsolatomat a titétektől. Komolyan attól féltél, hogy nem fogok neki örülni? Az tény, hogy sosem hittem volna, hogy egymás mellett köttök ki, de ha szeretitek egymást, akkor az én véleményem úgysem számít, nem igaz? - hadarta, majd fáradtan leült a kanapéra, és a kezeibe temette az arcát. Meglepődve összenéztünk Bysh-sel.

- Hugi, biztos minden rendben? - ültem le mellé aggódva. Sosem érzelgősködtünk egymással, inkább egymás szekálása volt ránk jellemző, de az idő változik, és néha kedvesnek is kell lennünk egymáshoz. Mondjuk a legtöbbször inkább ő szólt be nekem.

- Persze, minden - törölte meg a szemét gyorsan, aztán egy mosolyt erőltetett az arcára, és felállva kezet nyújtott Byshelle-nek. - Örülök, hogy megismertelek. Remélem, a bátyám nem lesz majd olyan hülye, mint én voltam - beszélt titokzatosan, majd felszaladt az emeletre. Meg sem várta, hogy Bysh is mondjon rá valamit.

Folyt. köv.