Tartozom ennyivel (Veszélyes Henry ff) 18+ Befejezett

15. fejezet (Bysh)

Ahogy megláttam Biancát rácuppani a pasimra, egy pillanatra elkapott a harci láz, de amit Henry tett vele, az egyszerűen bravúros volt. Olyan váratlanul képen törölte, hogy még én is megirigyeltem tőle azt a mutatványt. A szekrényemnél állva jól ki is röhögtem magam, de csak halkan, nehogy meghalljon. Aztán komoly arccal visszamentem hozzá.

- Mehetünk - fűztük össze az ujjainkat, majd együtt felmentünk a szokásos termünkbe. Már csak három percünk volt csengetésig, sietnünk kellett.

Az elsőre érve lefékeztünk az ajtónál, és pont akkor soroltunk be egymás mögött, amikor becsengettek. A tanárnő viszont még nem volt bent, így mázlink volt. Beültünk egymás mellé a szokásos asztalainkhoz, és éppen csak köszöntem Charlotte-nak és Jaspernek, a tanárnő is megérkezett.

Töriből egész órán feleltette az osztályt. Én 4-est kaptam, Henry csak 3-ast, de a szombati és vasárnapi alig tanuláshoz képest egész szép eredmények lettek.

Matekból röpdolgozattal kezdtük az órát, húsz perc alatt 6 feladatot kellett megoldanunk, mindegyikre volt 3 és fél percünk durván. Ms. Shapen nem volt túl jó kedvében.

A nap többi része türhetően zajlott. Charlotte a hosszú szünetben elhívott magával mosdóba, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni.

- Mi van Henryvel? Olyan feszültnek tűnik, de lehet csak én képzelődöm - fordult felém bizalmasan, a mellkasa előtt összefonta a karjait, mintha fázna. Mindketten megálltunk a kinti csapoknál. Ő a falnak dőlt, én csak előtte támaszkodtam az egyik mosdókagylóhoz.

- Én sem tudok mindent. Reggel a szekrénye előtt összeveszett Biancával. Pont amikor beléptem az üvegajtón, a drága exe lesmárolta, Henry pedig arconcsapta. Aztán súgott neki valamit. Gondolom azt, hogy ezt még egyszer ne merje megtenni - meséltem el neki annyit, amennyit én is láttam.

- Bianca ennyire bedurvult volna? Ő nem ilyen volt. Sokkal kedvesebb és megértőbb. Mit tett vele ez a sorozat?

- Vagy lehet, nem a sorozat a hibás, hanem ő eleve ilyen volt, csak a siker a fejébe szállt. Rengetegen akarnak tőle autogramot, folyton követik a kis rajongói - ejtettem ki gúnyosan az utolsó két szót, mire Charlotte rosszallóan megingatta a fejét.

- Először is, ne beszélj így senkiről, még akkor sem, ha nem kedveled - oktatott ki. - Másodszor, vigyázz magadra. Előbb-utóbb téged kezd el provokálni. És neked sajnos, van pár priuszod. Hiába lesz neked igazad, ő egy ünnepelt sztár a rendőrök szemében, te pedig csak egy Bilsky. Téged fognak börtönbe csukni - mondta ki a kegyetlen igazságot.

- Tudom, vigyázok is magamra. Az az egy nyugtat, hogy Henry Veszélyes Tini - tettem hozzá irtó halkan. Egy hete mondtam el neki, hogy Henry mindent bevallott magáról, mert majdnem szakítottam vele Bianca miatt. - Talán ő és Ray tudnak tenni valamit az érdekembe, ha mégis lecsukat. - Charlotte eléggé egyértelműen megingatta a fejét.

- Erre bezzeg nincs ráhatásuk, csak a munkájukat várják el, hogy elvégezzék helyettük. De ne izgulj, még egyáltalán nem tart itt a helyzet. Csak emlékezz erre a beszélgetésre - mosolygott rám, majd elvonult az egyik mosdóba, hogy a dolgát is elvégezze.

Én egyedül maradtam, és kihasználva azt a pár perc magányt, magamat vizsgálgattam a tükörben. Játékból kisérleteztem, melyik frizura állna jól. Felfogtam a hajamat teljesen egy copfba, utána kettőbe. Aztán kipróbáltam, hogy néznék ki kontyba, végül a leengedett tetszett a legjobban. Ezután az arcomat is megvizsgáltam, az államat, a fülemet, a szememet, az orromat. A legváratlanabb pillanatban nyitott be valaki az ajtón, majd szembetalálkoztam pont Biancával.

- Nahát, egy Bilsky. Nincs már itt túl sok belőletek? - állt meg a tükörnél, hogy megigazítgassa a sminkjét. Én csak beharapott alsóajakkal rimánkodtam, hogy Charlotte igyekezzen. Észre sem vettem, hogy közben őt nézném. - Te meg mit bámulsz? - szólt rám indulatosan. - Fogalmam sincs, mit láthat benned Henry - tette hozzá degradálóan, mire még jobban a számra haraptam. Ha most elmondom a véleményem, akkor szó szót követ majd, és ő fog győzni. Sokkal előbb bekövetkezik majd Charlotte jóslata. - Talán megnémultál?

- Egyszerűen nincs mit mondanom - vontam meg a vállam, és akkor lépett ki végre Charlotte is a vécéről.

- Bianca! Szia. Régen beszélgettünk már - varázsolt az arcára egy mosolyt, majd egy gyors kézmosás után egyszerre hagytuk el a lány vécét.

*

Csöngetés előtt pár perccel értünk vissza a termünkbe, és rögtön előre siettünk a fiúkhoz. Henry és Jasper a saját padjuk tetején ültek, úgy beszélgettek ők is. Amikor elhaladtam előttük, Henry magához húzott, mielőtt leülhettem volna a padomba. Hosszú csókokat nyomott a számra, és szorosan ölelt, mintha ezen múlna az élete.

- Mit csináltatok ilyen sokáig? - kérdezte a nyakamat ízlelve miután félreigazított az útból minden tincsemet. Egy kicsit sem zavartatta magát az osztályunk előtt.

- Csak ezt meg azt, tudod... lányos dolgokat - simítottam fel a tarkóján, és nem tudtam eldönteni, hogy élvezzem a játékát vagy nevessek rajta, mert csiklandozta a nyakamat.

- Majd egyszer elmondod, hogy mik azok a lányos dolgok? - suttogta a fülembe.

- Mindenképp, de most le kell ülnöm a helyemre - csókoltuk meg egymást szenvedélyesen, és ahogy elengedtük a másikat, akkor tűnt fel, hogy Bianca minket nézett a leghátsó padból. Fogalmam sem volt, hogy már ott ült, nem azért smároltunk, hogy őt hergeljük vele. Néha egyszerűen csak szerencsénk van.

- Rendben. Ez az utolsó óránk, utána hazakísérlek, ha szeretnéd - mosolygott rám, majd még egy gyors csókra magához húzott, mielőtt mindketten beültünk volna a helyünkre.

*

Fél háromkor már a buszon ültünk. Henry megnyugtatott, hogy még rengeteg ideje van, elég csak négyre érkeznie a munkába.

Én a belső széken ültem, fejemet az ablaknak támasztottam, és csukott szemmel élveztem Henry kezének súlyát a combomon. Úgy elmondtam volna neki, hogy mi történt ma a mosdóban, de Charlotte nyomatékosan megkért, hogy hallgassak róla. És én is úgy láttam jól, ha nem tud Henry ezekről. Csak fölöslegesen kiakadna rajta.

- Miért vagy ilyen hallgatag? - lökött rajtam egy kicsit. - Van valami, amiről tudnom kéne?

- Semmi! - vágtam rá túl hevesen. Ennél feltűnőbbet nem is tehettem volna.

- Bysh, hol a bizalom. Én is mindent elmondok neked - hánytorgatta fel, és erre nehéz volt érvelni.

- Semmi, csak utálom, hogy Bianca hazajött az erdőből - néztem végre Henryre. - És azt is, hogy nyafogok neked erről - tettem hozzá, mire összeérintette a homlokunkat.

- Megértelek. Én is utálom, de nem tehetünk semmit. Joga van itt tanulni.

- Tudom, és sajnos azt is, ha egymásnak mennénk, a rendőrök nem nekem adnának igazat, mert csak egy Bilsky vagyok.

- Hééé, én neked adnék igazat, bébi. És addig nem nyugodnék, míg ki nem viszlek onnan. Többé nem hagynálak bent sínylődni, ezt megígérhetem - néztünk egymás szemébe, majd a combomon nyugvó keze lassan az arcomra siklott, míg egyre jobban elmélyítettük a csókunkat.

Folyt. köv.