Tartozom ennyivel (Veszélyes Henry ff) 18+ Befejezett

9. fejezet 18+

A délelőttünk végül nem torkolt még heves szexbe. Én szerettem volna már belé hatolni, de Bysh még nem érezte magát késznek rá. Én pedig nem akartam erőltetni. Rengeteg időnk lesz még kipróbálni minden pózt, amit csak lehet. Ugyanis nem csak a hagyományos módon szeretném csinálni vele, hanem végigvenni a Káma-szútrában lévő összes felállást. Vagy annyit, amennyire a testünk képes.

- Hogy legyen a program? Menjünk el most bowlingozni, aztán jöjjünk haza, fürödjünk, és utána induljunk el vacsizni? - kérdeztem a késői reggelink fogyasztása közben. Süttöttem mindkettőnknek tükör tojást és pirítóst ettünk hozzá.

Bysh azonban nagyon hallgatag volt. Csak piszkálta az ételt a villájával.

- Édes, neked meg mi bajod? Nem ízlik? Kérnél inkább valami mást? - érintettem meg a karját, és erre végre felnézett rám.

- Nincs bajom, és a reggeli is finom. De nem érdemlem meg a randit. Láttam, milyen csalódott arcot vágtál, amikor leállítottalak. Pedig annyira jó volt, ahogy izgattál. Nagyon kívánlak, valamiért mégis megijedtem - sóhajtott egy mélyet. - Ne haragudj - folytak le a könnyek az arcán. Soha nem hittem, hogy én valaha meg fogok élni ilyen pillanatot. Hogy a mindig kemény és senkivel sem törődő Byshelle Bilsky amiatt fog sírni, mert nem elégítette ki pont az én igényeimet. Hirtelen nem is tudtam rá reagálni, mert ilyenre nem lehet felkészülni. - Nem is mondasz rá semmit?

- Szeretnék Bysh, de ez... teljesen abszúrd... - kezdtem bele a magyarázkodásba, majd annak rendje és módja szerint jól félre is értette.

- Szóval szerinted...

- Hadd mondjam végig! - szóltam rá erélyesen, és egy kicsit meg is szeppent. - Nem az az abszúrd, ahogyan érzel, hanem hogy szerinted én ezért haragszom rád. Hogy csalódtam-e? Bevallom, abban a pillanatban igen, mert majd felrobbantam a vágytól, hogy benned legyek, de aztán úgy lekezeltél a száddal, hogy egy szavam sem lehet - rázkódtam meg jólesően az emléktől. - Nem csak a szex miatt szeretek veled lenni, Bysh, hanem miattad. Az egész lényed miatt. Szóval, igenis megérdemelsz minden randit. Ezt is, és azokat is, amiket még nem találtunk ki. Szexelni pedig akkor fogunk, amikor készen állsz rá - néztünk egymás szemébe hosszan. - Most már beszélhetsz, befejeztem - mosolyodtam el, de szavak helyett magához húzott egy kemény smárolásra.

- Bár még az ágyban lennénk. Rendesen felizgultam. Most tuti menne - mondta úgy, hogy egy pillanatra sem rebbent a szempillája. Szerintem élvezi, hogy kínozhat.

- Majd este újra megpróbáljuk - nyeltem nehezen, mert máris elképzeltem, ahogyan lerohanom, és addig döngetem a konyhasztalon, amíg sikítva és nyögve el nem élvezünk mindketten.

- Miért nem inkább most? - incselkedett velem széttárt combokkal, és egyre nehezebb volt visszautasítanom.

- Ne játsz a tűzzel, asszony - ingattam a fejemet ugrásra készen.

- Oh, már a feleséged lennék? Jó gyorsan haladunk - simított végig csupasz belsőcombján, én pedig követtem a mozdulatsort a szememmel.

- Egyszer biztos az leszel - zártam le a beszélgetést. Eddig bírtam uralkodni magamon.

Felálltam a székről, gyorsan átraktam a pultra a tányérjainkat, majd átültettem Bysh-t az asztalra, ahogy gondolatban már elképzeltem. Még mindkettőnkön pizsama volt, könnyen szabadítottam meg a bugyijától, amit szinte letéptem róla, és a székre dobtam. Szétnyitottam a combjait, és a nedves puncijába nyaltam. Bysh a hajamba szántva sóhajtott egy reszketeget. Éreztem, ahogy minden izma megfeszült, és ettől az enyém is. De nem hagytam, hogy bármi is kizökkentsen. Felváltva izgattam a hüvelyét és a csiklóját, és amikor éreztem, hogy felkészült rá, felegyenesedtem hozzá. Keményen megcsókoltam, szinte lenyomtam az asztalra. Letoltam a pizsamanadrágomat, és határozott mozdulattal Bysh-be hatoltam. Olyan nedves volt és síkos, szinte egyetlen lökéssel elmélyültem benne. Éreztem, hogy Bysh alattam remegve ölelt. A combjaival átölelte a derekam, de egy fura vonyításon kívül meg sem szólalt. Megijedtem, ahogy láttam, hogy könnyek szánkáznak le az arcán, de úgy szorított a lábaival, hogy esélyem sem volt kiszállni belőle.

- Édes, jól vagy? Nagyon fáj? Hagyjam abba? - sorjáztam a kérdéseimet aggódva, de csak némán rázta a fejét.

- Várjh egy... kicsit. Csak még egy... kicsit - nyöszörögte, és én türelmes is voltam. Lassú csókokat adtam a szájára, és ahogy egyre jobban elmélyítettük a csókjainkat, úgy lazult el ő is. Engedett a combja szorításán, ebből tudtam, hogy készen áll a következő lépésre. Ütemes, döfködő mozdulatokkal indítottam, de egyik sem volt mély. Közben a zöld hálóingje alól kivillanó mellét és a nyakát harapdáltam.

Már nem kapaszkodtunk annyira össze. Az asztalon támaszkodtam a feje és a válla között, és egyre bátrabban löktem magam a hüvelyébe. Olyan szűk volt, és elképesztően nedves. Semmi sem érhet föl ehhez az élményhez. Vajon más lánnyal is ilyen kibaszott jó lehet az aktus? Vagy csak Byshelle-lel? Ezt soha nem fogom megtudni, mert sosem fekszem le mással.

- Gyorsíts... be - nyögte elfuló hangon, és még jobban mozogtam benne, egészen addig, amíg már majdnem elélveztem. Az utolsó pillanatban húztam ki belőle a farkam, és a hasára mentem el. A véres férfiasságom látványa csak utána sokkolt le.

- Basszus, ne nézz ide - parancsoltam rá szerelmemre. Olyan jó volt ezt átélni vele, nem akartam, hogy ezt lássa, különben soha nem lesz kedve újabb akciókhoz. - Mindjárt letörlöm magamat meg téged is. Addig tartsd csukva a szemed, amíg nem szólok!

- Ilyen durva a helyzet? - kérdezte ijedten. Erre pedig nincs jó válasz. Maradt a hallgatás.

A konyhapult széléről elvettem a papírtörlőt, letéptem pár kockát és azzal töröltem át a hasát, majd a belső combjait is. Utána magamat is letisztogattam, amennyire tudtam. Felhúztam a nadrágomat, az ölembe kaptam, majd a lenti fürdőbe vittem.

- Most mit csinálsz?

- Még tartsd csukva a szemed - kaptam le róla a hálóinget, én is levetkőztem, és együtt beálltunk a zuhanyfülkébe. A melegvíz pikkpakk lemosta rólunk a vért, és a nedveinket. - Most már kinyithatod a szemed. Ügyes voltál - csókoltam meg ráérősen, majd úgy vált egyre tüzesebbé.

- Te komolyan behoztál ide a karjaidban?

- Egyáltalán nem vagy nehéz. Olyan csinos vagy, és én minden porcikádért odáig vagyok - nyomtam fel a csempére szenvedélyesen, míg a mellei közé furtam az arcom, a kezemmel pedig a fenekébe markoltam. Bysh felnyögött és a hajamba túrt, ahogy átölelte a hátam.

- Olyan álomszerű ez az egész. Sosem akarok ebből felébredni.

- Én sem, Bysh - suttogtam a fülébe, azután még hosszú ölelések, simogatások és csókok követték a vallomásainkat.

*

Hatalmas étvággyal és jókedvvel estünk neki a reggelink maradékának, majd olyan fél egy felé értünk oda a bowlingteremhez. Kölcsönöztünk cipőket, majd két órára sikerült lefoglalnuk az utolsó és egyben legbelső pályát. Nem hittem volna, hogy ekkora tumultus lesz itt szombaton fél egykor.

- Gurítasz te elsőnek? - kérdeztem lovagiasan, mire kaptam tőle egy flegma választ.

- Nekem mindegy melyikünk kezd, úgyis én fogok nyerni. - A szemöldököm felszökkent a hajam tövéig. - Különben is az kezd, aki több bábút dönt most fel.

- Igeeen? Akkor csak figyelj - vettem el a 12-es golyót. A bábúk már a helyükön álltak, és arra vártak, hogy feldöntsem őket. - Le foglak söpörni a pályáról - léptem a kezdővonalhoz. Határozottan elindultam, lendítettem a golyót, bemértem a célt, és épp amikor el akartam engedni, meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálta.

- Henryyy! - A hangja rém ismerős volt.

Elrántottam a kezem, a golyó pedig a pálya közepe helyett a mellette futó sinbe ment. Végiggurult benne, és így mindegyik bábú felborítás nélkül megúszta. Már eleve kirázott a hideg ettől a női hangtól, de ezzel társult mellé némi bosszúság is. Bianca, miért nem tudtál az erdőben maradni?

Folyt. köv.