Már este kilenc múlt, de én mégis azon gondolkodom, hogy vajon miért hiányzik ennyire, ennyi idő után is. Úgy érzem körültöttem van, de mégsem találom sehol. Vajon saját maga mondott fel, és én semmit nem is jelentettem neki?Nappal elfelejtem gyönyörű szeplőit, de éjszaka bevillan mámoros tekintete éj barna színű szemeivel.És a gondolatok jobban fájnak, mint a fizikai ütések.
Nem bírom a tempót, nyakunkon a karácsony, a halomnyi vizsga és a gála is. Na meg persze a család is elvárja a precizitást.-Zümi kész vagy? - ront be édesanyám szobámba reggel negyed kilenckor, tülkön ülve. - Igen.Zártam rövidre.- Akkor indulunk!- fordult egy háromszázhatvanas fokot, majd már szelte is a hosszú lépcső sort.Mély sóhajt véve indultam utána a kocsihoz. - Mennyire akarod idén puccba vágni a házat? - Oh kicsim, idén szolidak leszünk - mosolygott maga elé, mielött elindultunk volna.
A birtokról ki érve azonnal körbe fogtak minket apa emberei, utánunk is és elöttünk is voltak.Anya pampogta az egész utat, hogy idén milyen diszletet és színeket akar, egyáltalán nem lepett meg.
-Mit szólsz hozzá? - nézett rám vigyorogva miközben a kormányt markolta.- Biztos jó ötlet egy hat méteres karácsonyfa a nappali közepére?- Miért ne lenne az ?- Csak mert mikor legutoljára egy három méteres fát állítottunk, akkor is felgyulladt Jeongin füves cigije miatt - húztam el szám.- A báttyád idén nem fogja felgyujtani, ezt garantálom.- Mégis mivel garantálod? - Ha nem akarja, hogy véletlen - mutatott ujjaival idéző jelet - felgyulladjon Ő maga is ,akkor nem fogja.Megszeppenve néztem anyámra, aki szervező mániás és maximalista.- Hu... - böktem ki - azért a saját fiadat nem akarod felgyujtani igaz?- Ha a karácsonyfa égni fog, akkor ti is. - Adott puszit homlokomra majd gázt adott a járműnek.Ilyenkor azért elgondolkodom, hogy apám ki a faszomat vett feleségül. Végül is az eggyütt töltött idő kellemesen telt, kiválasztottuk az idei színeket és diszleteket.
Haza érve viszont csak az ágyamban hemperegtem a sok gondolatommal eggyütt.
- Mizus Zümke? - huppant le mellém az első szülött.- Mit akarsz? Kérdeztem unottan.- Csak megkérdeztem miujság, semmi több.- Aham, minden fasza.- Látom - válaszolt unottan - elég poshadt vagy.Megjegyzésére csak egy nagyot sóhajtottam - Elmondanád mit kezdjek magammal ? - Tanulj . Kijelentésére felhúzott szemöldökkel néztem rá.- Ügye ezt most te se gondoltad komolyan? - hunyorogtam .- Nem hát, de este öltözz fel rendesen. Lent várunk negyed tízkor - borzolta össze hajam , majd nagy lendülettel hagyta el az odumat. - Hogy mi mi mi?!
Borultam le a bútorról melyet fájdalmas nyikkanásom ékesített.
Az ídősebb hangos kacaját hallatva tudtam, hogy ezt a borulást ő is halotta.Kaktuszomra tekintettem.- Szerinted?- néztem rá kérdően, mintha választ vártam volna, mert igazából azt is vártam de persze tudtam, hogy a kedves kis kaktuszom erre képtelen. Sajnos. Pedig én aztán szívesen elbeszélgetnék vele.
Na ennyit az éppelmélyüségemről. Gardróbomhoz botorkáltam, melyet széttárva kezdett pörögni az agyam. Ismét.- Talán ez a fekete csizma és ez a kis szoknya - vettem kezembe az apró ruha darabot - ohh, meg az a felső - nyúltam a fekete hosszú ujjú bodymért, mely vállánál, mell alatt és fölött illetve a hasamnál is egyaránt kivágott volt, némelyik vágás melett egy halvány fekete háló huzódott végig. Imádtam ujjait, mert bele tudtam dugni a hüvelyk ujjam, másrészt pedig melleim még inkább kiemelte és összébb nyomta. Felpróbáltam.
YOU ARE READING
Maffia gyermekei.
Fanfiction-Halmozz el gyönyörű hazugságokkal és boldoggá teszlek,csak hadj legyek a tied.- A Bang családban egyetlen lány van. Apja nagyon félti hisz rengeteg ellensége van, így jobbnak látja ha nem nagyon megy el otthonról lánya egyedül , vagy ha elmegy akko...
