Shadows | fordítás

Don't Call Me Death Boy

Magamban mosolyogva sétálok el Percy és Annabeth mellett, míg az előbbi teljesen összezavarodva, addig az utóbbi levakarhatatlan vigyorral az arcán áll ott. Megkönnyebbültem, hogy végre képes vagyok ezt a terhet letenni a vállamról.

-Mehetünk?- kérdezi Will, fejével a betegszoba felé bökve.

-Persze- válaszolok neki, miközben próbálok úgy kinézni, mint aki nem izgatott attól, hogy három teljes napot vele tölthetek. Mivel nem vagyok az... Egyáltalán nem.

-Miről beszéltetek Percy-vel és Annabeth-el Nico? Percy zavarodottnak és sokkoltnak tűnt- kérdezi Will én meg csak megrántom a vállam.

-Semmi fontosról, Percy mindig össze van zavarodva- mondom miközben a földet bámulom és néhány kavicsot rugdosok odébb. Nem mondhatom meg neki, hogy meleg vagyok. Legalábbis még nem.

Jelenleg csak három ember tudja a titkomat: Jászon, Percy és Annabeth. Hála az átkozott Ámornak.

-Ez igaz. De tényleg teljesen le volt döbbenve! Azt hittem valami fontosról lehetett szó- állt meg Will, és fél szemöldökét felhúzva nézett rám. Ez annyira bosszantó! Hogy képes valaki ilyen dolgok közben is jól kinézni? És, még a haja is arany színben pompázik, miközben a nap sugarai megcsillannak rajta.

-Mondtam, hogy semmiség. Ejtsd a dolgot- szólok neki vissza ingerülten és látom rajta, hogy változik az arckifejezés. Homlokát ráncolva kezd bámulni rám. Miért kell mindig mindent elcsesznem?

-Sajnálom. Nem úgy értettem- mondom, miközben a földet kezdem el bámulni újra.

Hirtelen egyik karjával átöleli a vállam, mire valami melegség érzek átcikázni át a testemben.

-Semmi gond Death Boy- mosolyog rám, én meg csak nyögök egyet.

-Ne hívj így- válaszolok neki a fejem rázva, mire csak elneveti magát.

-Ahogy gondolod...Death Boy- mondja egy vigyorral az arcán, erre én karon vágom.

-Csak menjünk, Sunshine- ahogy kimondom már indulok is, majd hallom, ahogy elneveti magát és futni kezd, hogy utolérjen.