Shadows | fordítás

Nico Di Angelo Doesn't Blush

Kinyitom a Hádész kabin ajtaját, majd arrébb állok, hogy Will mehessen be elsőnek. Feszengve lépek be utána én is, hiszen nem tudom, hogy mit fog szólni.

-Na?- kérdezem és leülök a koporsómra, vagy más néven az ágyra. Hazel függönye, amivel leválasztott egy kis teret a szobából, hogy privát szférát biztosítson magának, még mindig a falon lóg, de ott is fogom hagyni, hiába ment el Új Rómába Frankel.

-Nos...ehm..ez..szép? Azt hiszem eléggé megegyezik a személyiségeddel?- mondja Will, bár inkább kérdésnek hangzik, én meg elnevetem magam.

-Én megmondtam!- nevetek, ő pedig vállat von.

-Talán segítene, ha kifestenénk a falakat és lecserélnénk azt a koporsót egy rendes ágyra az IKEA-ból vagy valami- egyetértően bólintok javaslatára.

-Persze. Király lenne.

Ha mégis maradnék a táborban. Teszem hozzá magamban.

Lassan sétál körbe a kabinban mindent kíváncsi szemekkel vizsgálva, majd végül megáll a Mitomágiás figurák és kártyák előtt.

-Ez pontosan mi is?- kérdezi szórakozottan, majd Apollón figuráját a kezébe veszi és azt kezdi nézegetni.

-Mitomágia. Szeretem őket- vonok vállat és lenézek az ölembe.

-És mit csinálsz velük, Death Boy?- kérdezi és a hangjában lehet hallani, hogy igazából érdekli is.

-Ez egy játék, ahol a figurákat és kártyákat kell gyűjteni a Görög mitológia mágikus lényeiről, és mindegyiknek különleges képessége van. Kicsit nehéz elmagyarázni a szabályokat, de nagyjából ez a lényege. Néhány római táboros is gyűjti ezeket! Mint Frank. Ezért van az, ha találkozok egy mitológiai lénnyel általában tudok róla néhány dolgot- kezdek sétálgatni. Will keresztbe font karokkal áll a polc előtt.

Oh, istenek! Nem kellett volna ezt elmondnom. Most biztos, valami hülyének néz.

-Sajnálom- kérek bocsánatot gyorsan és a pulcsim alját kezdem gyűrögetni.

-Mit?- tisztán lehet hallani hangjából a szórakozottságot ahogy leül mellém az ágyra.

-Amiért egy gyík vagyok és ilyenekről beszélek- válaszolok, de még mindig kerülöm a tekintetét. Hallom, hogy nagyot sóhajt, majd az ágy recsegését ahogy megmozdul rajta. Megfogja az államat és maga felé fordítja az arcomat, hogy végre rá nézzek.

-Olyan aranyos vagy, Death Boy- mondja nevetve, majd egy könnyű csókot lehel az ajkaimra.

-Nem is!- tiltakozok kissé elpirulva.

-De az vagy. Még el is pirultál!- mutat rá, én pedig megforgatom a szememet.

-Pff, én aztán nem. Nico di Angelo nem pirul el- rázom meg a kezemet elutasítóan.

-Ó, persze, hogy nem!- mondja szarkasztikusan.

-Mindegy, Sunshine- mormolom, mire hangosan nevetni kezd.

-Gyere ide, Death Boy- tárja szét karjait és úgy invitál magához, én pedig szívesen olvadok bele az ölelésébe. Karjait körém fonja, így már szinte teljesen az ölében vagyok. Lábaim csípője két oldalánál vannak, fejemet pedig nyakhajlatába temetem. Így maradunk még egy ideig. Végül a békés csendet Will töri meg.

-Megígéred, hogy meglátogatsz a gyengélkedőn legalább napi egyszer? Egészségügyi okokból természetesen- teszi hozzá a végét kuncogva.

-Meglátom még, Sunshine. Először még meg kell néznem a naptáramban, hogy mikor érek rá. De ha egészségügyi okokból, akkor tehetek kivételt- kacsintok rá.

-Ó, igen! Szinte el is felejtettem, hogy milyen elfoglalt életet élsz- mondja vigyorogva- Meg tudnád nézni a naptárad, hátha van egy kis szabadidőd és akkor elmehetnénk piknikezni, vagy valami- halkul el a végén, én pedig rávigyorgok.

-Randira hívsz, Sunshine?

-Attól függ, mi a válaszod- mondja miután megvonta a vállát.

Ez az első alkalom, hogy Willt idegesnek látom. Ráharap az aló ajkára és az ujjait tördeli miközben várakozóan mered rám.

A kérdés az, hogy kész vagyok-e elmenni vele? Egy alkalom nem árthat, igaz? Még ha Hádész fia is vagyok és a tábor elhagyását tervezem. Talán Will segíthet. De először rendeznem kell a problémáimat, mielőtt belekezdek bármibe is, főleg azért, mert nem tudom hogyan működik egy rendes kapcsolat.

Még ha olyan lenyűgöző, aranyos, figyelmes, vicces, gondtalan ( pont az ellenkezője nekem), helyes, barátságos, mindig kedves, valaki aki szeret segíteni másoknak, és valljuk be, Will eléggé szemkápráztató* és nem csak azért, mert Apollón fia.

Kíváncsi lennék, hogy vajon Will mit szeret bennem. Míg én ilyeneken gondolkozok, addig Will továbbra is a válaszomat várja.

Hát akkor...

* * *

* Az eredetiben a hot szót használja, ami dögöset/helyeset is jelent a forró mellett, Apollón pedig a Nap istene, de meg akartam tartani a szójátékot, ezért változtattam meg szemkápráztatóra.

Sziasztok! ^^ Tudom, hogy tegnap volt új rész, de amikor megláttam, hogy 1 nap alatt több mint 100 megtekintés volt, annyira megörültem, hogy már ma hoztam is az új részt!

Kíváncsi lennék, hogy Ti mit gondoltok a történetről, és, hogy van e valaki az olvasók között, aki olvasta vagy látta a Percy Jackson könyveket/filmeket. Bármilyen visszajelzésnek örülnék, legyen az akár negatív vagy pozitív. Nagyon feldobnátok a napomat, ha leírnátok a véleményeteket. :)