Shadows | fordítás

I Want You To Be Happy

Kinyitom a szememet és körülnézek. Egy sötét szobában vagyok, ahol a helyenként elhelyezett gyertyákon kívül más fényforrás nincs. Ismerősnek tűnik ez a hely, nagyon ismerősnek. Mintha jártam volna már itt korábban, de nem tudnám megmondani, hogy mikor.

- Nico! Végre felébredtél!- ugyan az a hang mint korábban. Hát nem álmodtam.

- Anyu?- kérdezem és a szemeim könnybe lábadnak. Nagyon hiányzott már. Felállok a kényelmes ágyról, amin eddig voltam és figyelmen kívül hagyva, hogy mennyire szédülök az árnyékok felé indulok, ahonnan a női hang jött. Szorosan bújok hozzá, Ő pedig egy ideig hezitál mielőtt visszaölelne.

- Nem, Nico. Perszephoné vagyok- suttogja. Gyorsan engedem el és ránézek.

- Sajnálom- motyogom és lehajtom a fejemet.

- Semmi baj- szorítja meg vállamat- Miért nem fekszel vissza az ágyadba? Túl gyenge vagy még ahhoz, hogy itt mászkálj- engedelmesen ülök vissza az ágyra- Az apád látni akar, aggódik miattad, Nico. Nem lett volna szabad elhagynod a tábort. Nagyon nehezen tudott csak megtalálni- ül le mellém. Látom az együttérzést a szemében. Nem kell az együttérzése. Nincs rá szükségem.

- Egy kicsit kettesben tudnál minket hagyni?- hallok meg apám mély hangját a bejárat felől.

- Persze- áll fel az ágyról a nő és mielőtt kimenne még egy halvány mosolyt küld felém.

- Fiam- mondja miközben beljebb jön. Lassan bólintok, majd elnézek róla. Hádész csak ott áll és vár. Vár, hogy beszélni kezdjek vagy sírni, esetleg mindkettő. De nem hiszem, hogy bármelyikre is szükségem lenne. Nagyon kényelmetlenül érzem magam a tekintete alatt, ezért inkább úgy döntök, hogy mégis megszólalok.

- Hogy találtál meg?- kérdezem.

- Megvannak a módszereim. De Nico, meg is hallhattál volna. Ha nem hozlak ki onnan időben, már halott lennél. Különben is, még nem kellett volna árnyékutaznod! Majdnem eltűntél megint! Perszephonénak három napjába telt, mire sikerült neki rendbe szednie téged.

Három nap. Három napig aludtam. Nem is aludtam, három napig haldokoltam. De mi lenne, ha tényleg meghaltam volna? Tényleg olyan rossz lenne? Nincs senkim, szóval nem is lett volna senki, aki hiányolt volna. Anyámmal és a nővéremmel lehetnék, és bár tudom, hogy soha nem kerülnék Elíziumba, halottnak lenni akkor sem hangzik olyan rosszul.

- Nico, azt szeretném, ha te kivétel lennél. Azt akarom, hogy boldog légy. De ez soha nem fog megtörténni, ha meg sem próbálod- mondja, mintha előtte a gondolataimban olvasott volna, majd elhagyja a szobát. Pont úgy hangzik mint Sunshine.

Will

Kíváncsi vagyok, hogy vajon most mit csinál. Biztos sokkal jobban van mint amikor velem volt...