Shadows | fordítás

I-i Missed You Too, Sunshine

Másnap arra kelek, hogy valaki hangosan dörömböl az ajtómon. Nyögve kelek ki az ágyból és megnézem az időt. 9 óra. Mégis ki a fene kel fel pénteken 9-kor? Magamra kapom a pólómat és egy nadrágot, miközben a zaj nem akar megszűnni. Nagyot sóhajtva nyitom ki az ajtót, ami előtt egy fiatal fiú ácsorog, 13 éves lehet maximum. Nehezen kapkodja a levegőt és arca is ki van pirulva, valószínűleg a futástól.

-Te vagy Nico?- kérdezi, lassan bólintok egyet és várom, hogy elmondja, mit is akar itt.

-Will kérte, hogy sürgősen keresselek meg- hatalmasra kerekednek szemeim.

-Miért? Történt valami vele?- hangom tele van aggodalommal, a fiú pedig válla von.

-Nem tudom. Csak az üzeni, hogy a gyengélkedőre...- meg se várom, hogy befejezze mondatát, egyből a kórházi rész felé kezdek futni.

Óh, istenek. Mi van, ha valami történt Willel? Tudtam, hogy nem kéne közel kerülnöm hozzá, csak bajt tudok okozni. Most pedig valószínűleg megsérült vagy akármi, és ez az én hibám.

Bemegyek a gyengélkedőre és egyből Őt keresve nézek körül a helységben, hogy hol is lehet, amikor Will kijön a fürdőszobából.

-Hádészra, Will! Jól vagy?- kérdezem és karjaim közé rántom, majd miután az arcára pusziltam, a nyakhajlatába temetem a fejemet.

-Miről beszélsz, Death Boy?- lép távolabb tőlem, de csak annyira, hogy lássa az arcomat, amit összevont szemöldökkel kezd vizsgálni.

-É-én azt hittem...De te...Várj. Miért küldted hozzám az a srácot azzal az üzenettel, hogy sürgősen ide kell jönnöm?- nézek mélyen Will szemébe.

-Oh! Mármint Simon?- bólintok. Most már legalább a nevét tudom.

-Gyere ide, Death Boy- fogja meg a kezemet, majd a konyha felé kezd húzni, ahol aznap este is ettünk.

-Szóval, mit is akarsz mondani?- Will becsukja az ajtót mögöttünk, majd miután felült a pultra vállat von, én pedig közvetlen mellé telepszek le és az előttünk lévő asztalt kezdem bámulni.

-Még mindig áll a holnapi nap?- gyanúsan kezdek ránézni.

-Igen. Ez volt az oka, hogy ide rángattál, Sunshine?- húzom fel a szemöldökömet, Will pedig ismét csak vállat von.

-Talán...- halkul el. Felé kapom a fejem hirtelen és hitetlenkedve kezdek meredni rá.

-Will Solace, azt hittem, hogy valami rossz dolog történt veled és rohantam, ahogy csak tudtam, mert Simon azt monda sürgős, erre csak annyit kérdezel, hogy áll-e még a randink?- próbálom nem megemelni a hangomat vele szembe. Nem akarok durva lenni vele, mert az nem lenne udvarias.

-Tényleg tudni akarod, miért kellett ide jönnöd?- kérdi egy játékos mosollyal az arcán. Bólintok egyet neki.

Will leugrik a pultról és elém áll. Egyre közelebb és közelebb kerülve hozzám, ami miatt egyre kényelmetlenebbül érzem magam. Forró leheletét már a nyakamon érzem és a fürtjei csiklandozzák a bőrömet.

-Hiányoztál, Death Boy- eláll a lélegzetem, ahogy nyakamba csókol és a szemeim hatalmasra kerekednek- Én nem hiányoztam neked?- kérdezi és megborzongok.

-T-te is hiányoztál, Sunshine- önelégült vigyorral az arcán húzódik távolabb tőlem.

-Jó! Most már jobb, ha megyek dolgozni. Holnap, Death Boy- ad egy kis puszit a számra, majd elhagyja a szobát.

Huh! Esküszöm, ez a fiú lesz a halálom. Leszállok a pultról és a kabinom felé veszem az irány, miután kijöttem a gyengélkedőről. Jobb lesz, ha visszafekszek még egy kicsit.