I Love You Death Boy

1.6K 123 2
                                    

Belépve a kabinomba, miután sikeresen összeszedtem magam Will szavai által okozott sokkból, Will-t csukott szemmel az ágyamon feküdve találom meg. Próbálok a lehető leghalkabban bemenni, mivel Will aludt, de a szél becsapja az ajtót, én pedig ijedtemben ugrok egyet.

- Már azt hittem, hogy nem is jössz, hogy elijesztettelek magamtól - mondja kuncogva, miközben kinyitja az egyik szemét.

- Sokkal több kell ennél, hogy megszabadulj tőlem, Sunshine - egy önelégült mosollyal az arcomon ülök le mellé.

- Reméltem is, mert nem szeretném, hogy elhagyj - suttogja, én pedig lehajtom a fejem, hogy egy könnyű csókot nyomjak az ajkaira.

- Menj zuhanyozz le és öltözz át! Van egy meglepetésem számodra, Death Boy - bólintok és elindulok a fürdőszoba felé.

- Olyan gyors leszek, amennyire csak tudok - mondom mielőtt eltűnnék az ajtó mögött.

A zuhany alatt Will-re gondolok. Hogy mi mindent éltünk át együtt. Minden pillanat, amikor veszekedtünk, amikor féltem, amikor rettegtem, amikor rémálmaim voltak most újra megjelenik előttem. Will megváltoztatott. A szomorúságomat boldogságra cserélte, és soha nem leszek képes, hogy ezt viszonyozni tudjam neki. Will megtanította, hogyan legyek boldog újra. Megmutatta, hogy még a legsötétebb és legszomorúbb időkben is meg lehet találni a boldogságot.

Soha nem hittem volna, hogy egyszer találok valakit, aki törődik velem. Valakit, aki átlát majd a magam köré épített falon. Valakit, aki szeret annyira, hogy átjusson rajta és boldoggá tegyen. Valakit, akinek tényleg sikerül ez. De most már elmondhatom, hogy mennyire hálás vagyok, hogy Will belépett az életembe.

Amilyen hamar csak tudok kipattanok a víz alól és egy sima fekete pólót plusz egy nadrágot kapok magamra. Ahogy kijövök a fürdőből nem látok mást, csak sötétséget. A lámpák le vannak kapcsolva és csak a fürdőszobai lámpa világítja be a teret.

- Will? - kérdezem és a szobám felé sétálok. - Sunshine? - mondom ezúttal hangosabban. Will most sem válaszol, a szoba pedig üresnek érződik. A szemem már hozzá is szokott a sötétséghez, így nyugodtan állok neki a barátom keresésének. Nem találom sehol se, ezért úgy döntök kint is szétnézek.

Amint kilépek a kabinom ajtaján egyből leesik az állam. Egy takaró rengeteg párnával a tetején pihen a Hádész ház előtt. Néhány lépést teszek előre és közben azon gondolkozok, hogy tudta Will alig pár perc alatt mindezt megcsinálni.

- Arra gondoltam, talán tetszene, ha együtt néznénk a naplementét - fonja a derekam köré a karjait.

- Jól hangzik - válaszolom mosolyogva és megpuszilom - De mi lesz, ha a több.. - Will félbeszakítja a mondandóm és egy sokkal szenvedélyesebb csókba hív. A megfordul velem világ és olyan közel húzom magamhoz, amennyire csak lehetséges.

- Ne aggódj, megvannak a módszereim - mondja miután elválunk. Megfogja a kezem és a takaró felé hú, majd leülünk rá és a párnák között öleljük egymást.

- Nico - suttogja a fülembe, amitől kiráz a hideg. Felé fordulok, hogy a szemébe nézhessek - Egy ideje már együtt vagyon, és rengeteg mindenen mentünk keresztül.Nagyon sok minden történt az elmúlt hónapokban, ami ráébresztett, hogy mennyire akarlak. Hogy mennyire szükségem van rád. Sokkal jobban, mint bármi másra, Nico di Angelo. Hogy nélküled semmi vagyok. Te egészítesz ki és ahogy irántad érzek, ahh, el se tudom mondani... Mindegy, a lényeg, amit próbálok elmondani, az az, hogy szeretlek Death Boy. Tudom, hogy mennyit jelent ez a szó, és nem is mondanám ha nem lenne igaz, de az. Szeretlek Nico, és ezen semmi és senki nem tud változtatni.

Lassan jutnak el az agyamig a szavai. Hogy lehetek ilyen szerencsés? Hisz nem mindennapi, hogy látsz egy olyan bájos és gondoskodó fiút, mint Will, aki azt mondja neked, hogy szeret. Ez az egy szó rengeteget jelent nekem és nem értem, hogy tudják az emberek úgy használni, hogy nem is gondolják komolyan. Tudom, hogy szeretem Will, csak soha nem volt alkalmam elmondani neki.

Mostanáig.

- Will, semmi olyat nem tudok mondani, ami felérne azzal, amit Te mondtál nekem, de szeretném, ha tudnád, hogy szeretlek, Sunshine. Sokkal jobban, mint gondolnád. El se tudom képzelni, mi lenne velem, ha nem jelensz meg az életemben - mondom és úgy csókolom meg, mint még soha ezelőtt. Mindenemet belerakom ebbe a csókba, azt akarom, hogy tudja mennyire szeretem. Azonnal viszonozza csókomat. Mintha csak mi lennénk ezen a világon és semmi más nem számítana. Beletúrok a hajába, ő pedig az ölébe húz. Lihegve és pirultan válunk el, de mindkettőnk arcán egy mosoly terül el.

- Szeretlek Death Boy.

- Szeretlek Sunshine.

VÉGE

VÉGE

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Shadows | fordításDonde viven las historias. Descúbrelo ahora