Shadows | fordítás

I Was Joking... Death Boy...

-Vár, mi van? Jupiterre! Tudtam, hogy csak idő kérdése! El se hiszem, hogy végre megtörténik. Nico, én olyan büszke vagyok rád!- kiáltja Jászon, majd egy bordatörő ölelésbe húz.

-Ahhm, Jászon. Tudnál...csak egy kicsit...- válok ki öleléséből esetlenül.

-Óóó, persze, bocsi. De biztos vagyok benne, hogy ez a nem érinthet meg senki szabályod nem vonatkozik mindenkire...- mondja vigyorogva és szemöldökét kezdi vonogatni. Érzem, hogy az arcom egyre jobban ég.

-Jászon!- szólok rá, ő pedig nevetve borzolja össze hajamat.

-Csak vicceltem... Death Boy...- vigyorog. Esküszöm, ha tekintettel ölni lehetne, Jászon már halott ember lenne.

-Oké, oké, sajnálom. Ígérem nem hívlak így többé- emeli fel a kezét megadóan- És most mesélj csak! Mikor lesz? Hova mentek?- megforgatom a szememet kérdései hallatán.

-Szombaton 6-kor, és nem tudom, nem kérdeztem meg Willt, hogy hova megyünk- válaszolok.

-Ezt el kell mondanom Percynek! Tartozik 5 dolcsival- és ezzel távozik is, egyedül hagyva a Hádész kabinban. Milyen kedves tőle! Pénzben fogadni ránk...

Sóhajtva kelek fel az ágyamról és úgy döntök, elmegyek sétálni. Őszintén, legszívesebben csak árnyék utaznék Új Rómába, hogy lássam Hazelt. Bár nem hiszem, hogy Will annyira örülne ennek.

Körbe sétálgatok a táborban, de szigorúan csak az árnyékokban haladva, hogy ne lásson senki és nem érezze magát kényelmetlenül miattam. Körbenézek és látom, hogy minden olyan ronda és lepusztított. Bár ez várható volt egy háború után, de azt hittem mágiával, mindenki és esetleg még Mr. D segítségével minden tökéletesen rendben lesz. Úgy látszik tévedtem.

Emlékszem még amikor először jöttem a táborba. Teljesen le voltam nyűgözve mindentől, bár lehet csak azért, mert rájöttem, hogy a Mitomágia igaz volt.

Nevetnem kell a gondolaton. Olyan boldog voltam még akkoriban, azt hittem végre minden rendben lesz. Aztán Bianca meghalt.

Elhagyott.

Ő volt a mindenem, és most elment.

Megrázom a fejem és a körülöttem lévő félistenekre koncentrálok. Szeretem látni ha az emberek mosolyognak, nevetnek és jól érzik magukat. Szeretem boldognak látni őket. Ez egy olyan érzés, amiről mindig eszembe jut, milyen is voltam fiatalon. Bárcsak vissza mehetnék az időben ezekhez a napokhoz, amikor még én is boldog voltam.