Shadows | fordítás

We Gotta Do... Stuff

Az ágyon ülve nézem a többieket, akik élénken beszélgetnek egymással. Elképzelem, hogy Will és én is ezt csináljuk. Egy alternatív univerzumban normális lehetnék, nem ez a depressziós, szociálisan visszamaradt, hátborzongató srác, aki most vagyok.

Az egész délutánt így töltjük. Időnként bólogatva meredek rájuk, hátha így könnyebben elhiszik, hogy figyelek is arra, amiről beszélnek, ám a gondolataim egészen máshol járnak.

-Nico, mit fogsz csinálni, ha véget ért a nyár?- kérdezi Percy. Megvonom a vállam.

-Nem tudom még biztosan- válaszolok egyszerűen, mosolyogva.

-Akkor el kéne jönnöd velünk New Yorkba! Vissza mehetnénk az iskolába és normális életet élhetnénk- ajánlja Annabeth, de én csak megrázom a fejem.

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne, de azért kösz- mondom kifejezéstelenül, mire Percy horkant egyet, de ejti a témát.

-Lefogadom, hogy bárhova is megy Solace, ő követni fogja- vigyorog Jászon, nekem meg hatalmasra kerekednek a szemeim.

-Jászon!- kiáltom, majd fejbe vágom az illetőt.

-Aaah! Ez annyira aranyos, Nico!- mondja Piper ragyogó mosollyal, Percy döbbenten mered rám.

-Várj, én nem vagyok az eseted, de Will igen?- kérdi zavartan, Annabeth pedig kineveti őt.

-Végül is nem lehet Nicot hibáztatni. Will jó gyereknek tűnik- mondja, Percy hitetlenkedve néz rá.

-És én nem vagyok az?- kérdezi tettetett sértettséggel a hangjában.

-De az vagy- mondja mosolyogva Annabeth, majd odahúzza magához a fiút egy csókra.

Kínosan pillantok másfelé. De nem azért, mert régen éreztem valamit Percy iránt, azon már rég túl tettem magam, hanem azért, mert bűnösnek érzem magamat, amiért itt fogom őket hagyni.

-Hé, Death Boy! Visszajöttem!- jön be a szobába Will, majd ahogy meglátja a többieket egyből megtorpan. Lassan néz körbe, Jászonont egy kicsit tovább bámulja, végül tekintete rajtam állapodik meg.

-Hé, srácok! Sajnálom, de nem maradhat mindenki idebent- mondja udvariasan és Jászon felkel.

-Oh, nem probléma! Mi már megyünk is, Niconak úgy is van most már társasága- segíti fel Pipert.

-Öhhm, igen! Mennünk kell, meg kell csinálnunk az.....izét- fogja meg Annabeth kezét Percy és úgy szaladnak ki a szobából.

Szép mentés, Percy, nagyon szép.

-Mi bajuk van?- emeli fel a fél szemöldökét Will, mire csak vállat vonok.

-Bárcsak tudnám- sóhajtom. Will közelebb lép hozzám és nevetve csókolja meg a homlokom.

-Nos, azért jöttem, hogy elmondjam, most már elmehetsz, de továbbra is tilos mindenféle alvilági dolog egy idei. Orvosi utasítás- közli szigorúan én pedig mosolyogva bólintok.

-Ne feledkezz meg róla, Death Boy- von bele egy csókba.

-Nem fogok, Sunshine- ígérem neki és felkapom a hátizsákot, amit még Jászon hozott nekem.

-Elkísérlek a kabinodba- fogja meg a kezemet és úgy húz közelebb magához.

-Csak ne akadj ki amikor bemegyünk. Teljesen olyan, mint egy vámpír fészek- mondom undorodó arccal, ő pedig elneveti magát. Édes, angyali nevetése visszhangzik a fülemben, teljesen felmelegítve ezzel belülről engem.

-Na, gyerünk, nem lehet olyan rossz- nyom egy puszit az ajkaimra.

-Majd meglátjuk- mondom fejt rázva, és kéz a kézben sétálunk ki a betegszobából.