Shadows | fordítás

What Is Wrong With You, Nico?

Másnap reggel ragyogó napsütésre kelek és csodával határos módon egy álomtalan, pihentető alvásból. Morogva keresem párnámat, hogy eltakarjam fejemet a Nap sugarai elől. Wow! Miért ilyen kemény az ágyam?

Várjunk...

-Death Boy, mit csinálsz?- hallom meg Will rekedt hangját. Hatalmasra kerekednek szemeim, miközben megvilágosodok. Tegnap este az erdőben aludtunk el. Mellkasába temetem fejemet és motyogok valamit válaszul, majd érzem, hogy felsőteste remegni kezd ahogy nevetésben tör ki.

-Értem. Jó reggelt!- kuncogja. Felemelem a fejemet, de épp csak annyira, hogy szemébe tudjak nézni, ő pedig rám mosolyog.

-Reggelt, Sunshine.

Will egy apró puszit lehel ajkaimra.

-Akarsz reggelizni?- kezd nyújtózkodni. Pólója egy kicsit felcsúszik, így rálátást biztosítva...

Mi bajod van, Nico?

Megrázom a fejemet és felkelek.

-Nem kell dolgoznod, Sunshine?- fogom meg a kezét, miközben kisétálunk az erdőből.

-Ma nem- vigyorog és egy puszit nyom az arcomra. Nem tudom megállni, hogy ne kezdjek el vigyorogni én is.

Lassan sétálunk a kabinok között és különféle reakciókat kapunk a többi táborozótól. Vannak kik mosolyognak, ahogy meglátják összekulcsolt kezünket, és vannak akik teljesen figyelmen kívül hagynak minket. Szerencsére nem találkozunk Drew-val vagy a barátaival.

Elengedem Will kezét és leülök az asztalomhoz... Egyedül... Egy tálca jelenik meg előttem rajta palacsintával. Elveszek néhányat róla, bár egyáltalán nincs étvágyam. Érzem, hogy valakik két oldalról leülnek mellém. Felnézek a tányéromból és látom, hogy Percy és Jászon ült mellém.

-Mit ke- kezdenék bele, de Percy közbevág.

-Milyen volt a randi?- kérdi vigyorogva. Jászon felé fordulok.

-Elmondtad neki?- Jupiter fia félénken bólint.

-Védekeztetek?- kérdezi kertelés nélkül, szemeim pedig hatalmasra kerekednek.

-Mi?!

-Nos, csak biztosra akartam menni, hogy mindenre felkészültetek-e, Nico. Nem szeretném, ha teherbe esnél ilyen fiatal korban- mélyen elpirulok.

-Oh, istenek! SEMMI NEM TÖRTÉNT! És amúgy is fiú vagyok, Percy. Hádészra!- mindkét fiú hangos nevetésben tör ki. Arrébb lököm a tálcámat és fejemet az asztalra ejtem, majd karjaimmal is eltakarom azt. Bárcsak el tudnám ásni magamat a föld alá, hogy soha többé ne kelljen emberi lényre néznem.

-Mit csináltatok ti ketten Nicoval?- hallom meg Will hangját, aki az asztal másik oldalán foglal helyet, velünk szemben. Mi van velük? A saját asztaluknál kéne ülniük, nem az enyémnél.

-Semmit- válaszolják egyszerre, talán egy kicsit túl gyorsan. Felkapom a fejemet és rájuk meredek.

-Miért nem a testvéreiddel vagy?- váltok témát.

-Mert inkább veled szeretnék lenni- válasza mellé egy kacér mosolyt is küld, amin szemforgatás közepette mosolygok. Még mindig egy kicsit furának érzem, hogy mosolyogjak, vagy egyáltalán bármiféle érzelmet mutassak. De amikor vele vagyok, egyre többet csinálom. Azt hiszem, végre újra boldog leszek.