Gyilkos Rémképek (A.I.)

Prológus - Haláli csönd

Arabella Odell

Puskapor kesernyés illata szállt a levegőben azon a keddi napon, mely örökre pecsétet nyomott a jövőmre. Kétségbeesett kiáltások hasítottak a levegőbe, ezzel a pánik szelét is magukkal hozva, ami szépen lassan mindenfelé szétszórta hamvait.

A puskák halálos dördülései még mindig ugyanúgy csengtek a fülemben, és gyakran volt olyan érzésem, mintha a történelem ismételte volna magát, de csupán csak az elmém szőtte furcsaságok pörögtek le újra előttem.

A kávézó kövén fekvő holt alakok feküdtek, akik még utolsó szívdobbanásukig próbáltak küzdeni a halál ellen, de végül a sötétség győzött, mely akkor nem csak a városra borított gyászt, hanem az egész világra. A hideg kőre szóródott üvegszilánkok felületén bágyadtan fénylettek a gomolyfelhők takarásában megbúvó nap fénysugarai.

Vér szaga minden pillanatban még kísérte az életemet, és olyan volt, mintha már a tudatomba is beitta volna magát. A múlt az soha nem felejt, és vannak olyan emlékek, melyek életünk végéig kísértenek, még ha mi meg is próbáljuk tagadni. Skarlátvörös vércseppek pöttyöződtek a hófehér terítőkön, melyek a földön összegyűrődve hevertek, mellettük száz és ezer darabkára tört poharak mellett.

Ha végigmegyek az utcán szürkületben, akkor minden eszembe jut. A haláli csöndben újra felrémlenek a borzasztó pillanatok. Azon a napon megfogadtam, hogy mindent helyrehozok, amiben eddig hibáztam, és életem végéig a jóságos leszek, de mint mindig ez sem jött össze. Minden túlságosan is bonyolult volt.

A veszély már társam lett, akit nem lehetett olyan könnyen lerázni. Ha egyszer valami beleivódik az élet útjába, az örökre ott marad, talán csak kicsit leülepedik.

Én hiszek a végzetben, és abban is mindenkinek megvan a maga végzete, ami elől nem menekülhet bármennyire is szeretné.  

Létezik egy dolog, mely amikor álomra hajtom a fejemet megtalál. A Gyilkos Rémképek.

----------

Sziasztok!

Eszméletlen izgatott vagyok, hiszen kezdetét veszi most egy új történet. Igazából, nem tudom mit fogtok hozzá szólni, hiszen lényegesen el fog térni a cselekmény az eddigi stílusomtól, de úgy gondoltam, belefogok valami újba.

Szóval remélem tetszeni fog nektek. És hát akkor tartsatok velem egy újabb kalandos úton.

Puszi, Frida Beth Holloway