Gyilkos Rémképek (A.I.)

17. Fejezet - Élmények hada

Arabella Odell

A kés hideg pengéje és az esőcseppek érintése kellemetlenül hatott rám. A szél össze-vissza fújta a hajamat. Hamarosan könnyek lepték el az arcomat. Csalódottság könnyei voltak azok, melyeket Ashton hazugságai csaltak ki mélyről jövő lelkemből.

- Miért? – kérdeztem tőle, de nem válaszolt. Nem tudom miért, viszont volt olyan érzésem, hogy csak egy rossz játékot játszik az elmém, és mind, ami most megtörténik velem, rossz képzelgések tengere. – Miért mentettél meg, ha ez volt a terved?

Calum gúnyos nevetése visszhangzott és visszaverődött a sziklákról. Azonban Ashton csak mélyen hallgatott, miközben a nyakamról elvette a kést, de fellélegezni sem volt időm, mivel a vállamtól az ujjam hegyéig végighúzta az éles eszközt. Sikítva léptem egyet hátra, viszont nem voltam olyan állapotban, hogy a lábamon meg tudjak állni, ezért lerogytam a sáros földre. A vérem végigszánkázott a karomon, majd a földön tért nyugalomra, vörös színben pompázva.

- Minden tiszteletem a tiéd, Irwin – tapsolt egyet Calum. Könnyezve néztem fel Ashton arcára, aki megkövült tekintettel meredt rám, majd összefonta a tekintetünket. Szavakkal kommunikáltunk, és azt suttogta nekem, hogy ne féljek.

Nem tudtam hinni neki. Miért is tettem volna, mikor bántott. A lába elé köptem ezzel kifejezve mennyire utálom most őt mindenért. Szememmel égettem az ő tekintetét, viszont mintha őt nem érdekelte volna.

- Csak tudod mit sajnálok Calum? Hogy soha nem vagy elég körültekintő – nevetett fel Ashton a kezében megforgatva a kését, majd hatalmasat lendítve rajta eldobta. Sikítva kaptam hátra a fejemet, és megpillantottam, amint a veszélyes fegyver Calum vállába fúródva talált célt.

Üvöltések vették kezdetét, amik csak felverték az így is viharos időt. A szél felerősödött, mégsem tompult a megsebzett fiú hangja. Ordítozásait még a túlvilági lélek is meghallotta volna.

- Kinyírlak titeket! Nem nyugszok, amíg nem látlak titeket megdögleni – üvöltött ránk. Ashton mellém lépve felrángatott a földről, majd futásra invitált.

Az eső zuhogása nem tompult, hanem az égi magas villámokat szórt ránk, mennydörgésekkel együtt. A lábunk alatt tocsogó sár, és a szél fújása lassított minket, de nem adtuk meg magunkat.

Az élet hátráltatni akart a célunk elérésében, vagy csak felmért minket, hogy alkalmasak vagyunk-e nagyobb hivatásokra.

- Ashton, kérlek, álljunk meg – kiáltottam fel, miközben a karomon lévő vért kezdtem el lemosni az egyik patak mellett, ahol megadva magamat lerogytam. Remegve dörzsöltem le a pirosas folyadékot, ami megszínezte a tiszta patak vizét is. Reményteli tekintettel néztem fel a felettem álló srácra, aki csak sóhajtott egyet. – Kérlek, én nem érzem jól magam.

- Minden erdőben kell lennie egy háznak vagy kunyhónak – szólalt meg Ashton egy kis idő után. Homlokát ráncolva ragadta meg a sebes karomat, mire felszisszentem, de ő ezt nem hallotta meg. Észak felé kezdett húzni, én pedig próbáltam az iramot tartani. Ashton mindvégig velem volt, csak a pillanat késztette arra, hogy színlelje érzéseit és tetteit.

Több órás gyaloglás után már kezdtük feladni a reményt, amikor is a sűrűből egy vadászlak rajzolódott ki, ami hatalmas volt. Kissé bizonytalanul léptem be a küszöbön, és bent hiába volt szárazság, a hűvösség ott is végighúzódott.

Vacogva húztam magamon össze nedves ruháimat, de a helyzeten ez nem segített. Meg kellett volna szárítanom az öltözékemet, viszont tűz hiányában ez nem volt lehetséges.

- Begyújtom a kandallót, addig nyugodtan levetkezhetsz, hogy meg ne fázz – jelentette ki Ash érzelemmentesen. Vonakodva, de a pulóveremet, és a cipőmet levettem, viszont a többi ruha rajtam maradt.

Ashton hamarosan begyújtotta a meleget adó kandallót, amiben a lángok fokozatosan nyaldosták a fatuskókat. Vöröses fénye rávetült a nappali minden pontjára. Szememet behunyva hallgattam a pattogó hangokat.

Ashton maga mellé invitált a földre. A kandallóból érkező melegség hatására jólesően felsóhajtottam, amit a srác csak egy nevetéssel konzultált.

Hirtelen felpattanva lekapta magáról az összes ruhát, így elém tárult kidolgozott felsőteste, melyek nedvesen csillogtak a vízcseppektől. Félszegen rám pillantott, miszerint zavar-e, de csak megráztam a fejemet.

Egyre jobban dideregni kezdtem, viszont nem akartam leöltözni, végül félredobva minden gátlásomnak végül megtettem. Egy melegebb takaróba burkoltam magamat, miközben a fejemet Ashton vállának döntöttem. Egyszerre vettük a levegőt, mintha egy testben lennénk.

- Miért üldöznek minket? – szegeztem neki hirtelen a kérdésemet. Ash nem lepődött meg, mintha számított volna rá. Meredten bámult előre, de figyelt rám.

- Tudod, mi a srácokkal valaha egy bandában játszottunk, de mivel én kaptam egy sokkal jobb ajánlatot, úgy döntöttem, hogy átállok. Luke és Calum ezt nem tudták elfogadni, akármennyire is próbáltam velük tisztázni a dolgokat. A 5SOS végül feloszlott. A karrierünk csúcspontja volt, amit derékba törtem – felelte olyan halkan, hogy még én is alig hallottam. Homlokát ráncolva gondolkodni kezdett, hogy a következő dolgokat megossza-e velem, végül úgy tett. – Cal és Luke rossz társaságba kerültek, és lassan borzasztó emberek lettek.

Nem hagytam neki, hogy folytassa, hiszen láttam, nem akarja. Csendre intettem, aztán behunytam a szemeimet.

- Annyi tervem lett volna, de kettétörtétek – vallottam be. Életem virágában voltam, és nem hiányzott nekem a halál közeli élmények hada. – De ami történt, az megtörtént, és ezen már nem tudunk változtatni.

- Tennünk kell ellene. Ha most elköltöznénk egy másik városba, Luke vagy Calum ott is megtalálna. Kell egy terv, amivel a közelébe férkőzhetünk, majd megfélemlítjük.

Összeráncolt szemöldökkel néztem rá. Soha nem voltam az erőszakosság híve, de most a saját biztonságomról és jövőmről volt szó, amit nem akartam csak úgy az ágy alá söpörni. Bármennyire is tiltakozni akartam, mindig a fiú terve mellett döntöttem, így csak beleegyezően bólintottam egyet, miszerint benne vagyok a dolgokban. 

- Ha ez mindennek a kulcsa, akkor rendben – nyújtottam felé a kezemet, hogy belehelyezhesse a sajátját. Meleg ujjai átmelengették a kezemet, miközben bizalmat és egyezséget égetett közénk.

Nem tudtam, hogy ezután mi lesz, csak azt, hogy most még veszélyesebb dolgokat fogunk átélni, mint eddig valaha is. Vigyázni kellett minden lépésünkre, hiszen aki nem elég óvatos, az életével fizethet.

 - Ismerem Luke minden lépését, és tudom hol van. Már sejti, hogy jövünk – szólalt meg határozott tekintettel Ash. 

Aznap este egy védelmező test mellett aludtam el, és talán ez volt a legnyugalmasabb éjszakám. A rémálmok most nem gyötörtek, hanem elhaltak, és mintha soha nem is léteztek volna. Ez csak átmeneti volt, mert lesznek olyan napok, amikor Ashton nem lesz mellettem, hogy elűzze a rossz szellemeket mellőlem.

----------

Sziasztok!

Szép napot mindenkinek. Itt is van a friss fejezet, amiben kiderült, hogy miért is utálják a srácok Ashtont. Arabella már tisztábban lát egy csöppet, de még biztos rengeteg kérdése van.

Pörög és pörög a történet, mi pedig robogunk sebesen a vége felé, de azért még nincs olyan közel a vég.

Örülök, hogy egyre több valakinek tetszik a történet, ahogyan a visszajelzéseitek láttán is boldogság tölt el. Szóval ezer puszi nektek.

Puszi, Frida Beth Holloway