Gyilkos Rémképek (A.I.)

7. Fejezet - Hiú ábrándok

Arabella Odell

Mikor az ember valamit valakivel vészel át akkor a dolgok nem olyan szörnyűek. Ez nem igaz. Minden ugyanolyan, talán még nehezebb is, hiszen valaki mindig púp a csapatban, aki gondot okoz. Egy szál, aki gyenge és nem képes felfogni lelki sebeket.

A déli forróságban sétáltunk, és hiába volt tavasz, a nap tűzött. Rongyos pólóm szegélyét gyűrögetve sétáltam lehajtott fejjel. Éhség már napok óta gyötört, és féltem, hogyha nem eszek, akkor a percek az életemből villámsebességgel pörögnek le.

- Annyi a terv, hogy betörünk egy házba. Csak simán leütöd a bejárónőt, én pedig összeszedek, annyi kaját-amennyit tudok – szólalt meg mellettem Ashton komolyan csengő hangon. Nagy levegőt véve próbáltam elzárni a dolgokat magamban, de nem tudtam. Soha nem voltam jó színész, és már bántam, hogy nem jártam a suliban színjátszó szakkörre. Ash viszont nagyon jó emberismerőnek bizonyult, és minden egyes mozdulatomból dolgokat szűrt le. – Mi a gond, Arabella?

Hajamba túrva pillantottam felé, és megadtam magamat. Újra megtörtem, és nem maradtam erős.

- Én nem akarom ezt az egészet. Nekem ez túl sok. Mi a fészkes szarért kellett neked létezned egyáltalán? Miért történt ez meg? Én miért nem lehetek átlagos? – kiabáltam. Tudtam, hogy idegileg instabil állapotba kerültem, és ha így folytatom, a diliházba kerülhetek. A fiú megragadva a kezemet megállított, miközben maga felé fordított. Még nem bíztam teljesen benne, így csupán csak hátrébb araszoltam. – Kérlek, ébressz fel ebből a rossz álomból.

Kétségbeesett hangomra csak lehajtotta fejét. Valóság kegyetlen kése belém vágódott, majd cafatokra szedte a bensőmet. A rémálmok kegyetlenek, de az igazi kegyetlenség maga a valóság.

Ashton csak közelebb lépett, és a kezembe nyomta a kését. A hideg markolata nyugtatóan hatott, és mintha elfelejtettem volna, hogy tulajdonképpen egy halált okozó eszköz van az ujjaim között. Biztatóan rám mosolygott, amitől talán el kezdtem hinni magamban. Itt volt az esély arra, hogy bizonyítsak.

Észre sem vettem, de már kész voltam a tettek mezejére lépni, és a hatalmas ház fa ajtólapján kopogtattam. Fejemet a falnak döntöttem, és hajamat még jobban összekócoltam, így úgy néztem ki, mintha valaki elől menekültem volna.

- Kérem, engem meg akarnak ölni – lihegtem, és a szememből akaratlanul is, de könnyek kezdtek el szökni. A házvezetőnő azonnal beengedett, és sajnáltam, hogy ezt kell vele tennem. Amint keze a hátamra siklott, a könyökömet hátralendítve fejbe vágtam, és az ütés hatására a földre esett. A számat befogtam a kezemmel, és igyekeztem nem megbolondulni. – Oké, rendben, mindent jól csinálok...

Suttogásom visszhangot vert az ürességbe, aztán csörömpölés hallatszott fentről, mire hátrálni kezdte, de beleütköztem egy testbe. Sikítva kaptam hátra fejem, és Ashton különleges árnyalatú tekintetébe botlottam. A kezében egy kés volt, amit gondosan forgatott az ujjai között, a másikban pedig egy táska.

- Most azonnal szedj össze minden ételt, addig én őrködök- suttogta, mire én bólintottam.

Remegő lábakkal szaladtam a hatalmas konyhába, és amit csak találtam dobálni kezdtem bele a táskába. A szívem hevesen dobogott, és az elmém lelassult. Minél hamarabb ki akartam jutni ebből a házból, de egy hang félbeszakított abban, hogy elvégezzem a dolgomat.

- Mit csinálsz a házamban te mocskos ringyó? – kiáltott rám valaki, mire összerezzentem, majd lassan és kimérten megfordultam. Egy fiatal nő állt velem szemben és kezében egy pisztolyt tartott, ami ki volt biztosítva. Az ablakokon beszűrődő fény megcsillant a puskacsövön, majd rávetült a pultra. – Válaszolj, vagy agyon lőlek!

- Előbb én nyírlak ki – ordította Ash, és a kését egy jól irányzott mozdulattal a kést a nő fejébe vágta. Sajnáltam, hiszen csak a birtokát védte, ahova mi betettük a lábunkat. Vörös haja egybevegyült a saját véréve, ami hamarosan rászáradt a tincseire. Kezéből a pisztoly kiesett, ő pedig a padlóra hanyatlott holtan. Nem mozdult többé, és a lelke már rég az égi magasba járt.

Dermedten néztem a holt alakra, majd hisztérikus visítozásba kezdtem. Elvette egy ember életét kíméletlenül, és a bűntudat mardosott, hogy nem tudtam megakadályozni. A mahagóni padlóba a vér beleivódott, és tudtam, hogy örökre nyomot fog hagyni az utódok számára is.

- Siessünk! – ragadta meg Ashton a kezemet, de amint hozzám ért, éreztem, hogy vele együtt valami ragacsos is. A nő vérével Ash bemocskolt engem is, így bűnös lettem. Rémülten léptem hátra, és dörzsölni kezdtem a bőrömet, de csak felsértettem, a vér ugyanott maradt, és mintha megpecsételt volna.

Miután kiértem a házból rohanni kezdtem. Csak rohantam lélekszakadva, és kirohanni a világból, de az erdő végtelennek bizonyult ebben a pillanatban. A valóság nem csupán játék, itt nem lehet elbújni vagy elmenekülni, hanem helyt kell állni.

- Hol vagy, Annikah? – suttogtam, miután lecövekeltem az erdei ösvényen. Kétségbeesetten az ég felé emeltem a tekintetemet, é pontosan akkor szállt el egy fekete hollócsapat. A holló nagyon is köthető a halálhoz, és talán abban a pillanatban a jövőt jósolták.

- Egy raktárban – szólalt meg valaki mögöttem, mire ijedten fordultam hátra, de senki nem volt mögöttem. Csak a szél zúgott halkan, és mégis erőteljesen. Néhány madár dalol fáradtan, és hamarosan ők is elhaltak.

Azon kezdtem el gondolkodni, hogy végérvényesen megőrültem, és ez lehet hogy igaz volt, de lehet nem. Mindenesetre minden történésre kell, hogy legyen magyarázat, viszont az utóbbira nem találtam, bármennyire is szerettem volna.

Magamban eldöntöttem, hogy a holnapi napon megkeresem, és kimentem a fura gyilkos elmebeteg kezéből Annikah-t, de viszont féltem. Féltem, hogy megbukok, de valamitől még jobban tartottam. Hogy a lánnyal történik valami.

Már későre járt, és a mai nap még nem ettem semmit, ha pedig nem szerzek erőt, akkor könnyen legyőzhetővé válhatok, amit nem szeretnék.

- Mára ennyi volt, és tábort verünk – szólalt meg a mellém érő Ashton. Pontosan nem tudtam volna megmondani, hogy hány napja ismertem, de azt észrevettem, hogy az a pár nap alatt rengeteget szenvedett, és ez a külsején is meglátszott. Én sem fürödtem már napok óta, és ez zavart volna engem, de ebben a pillanatban nem.

Megfogadtam, hogy mindent helyrehozok, hogy öregkoromra egy békés idős hölgyként haljak meg, egy rendes családdal a hátam mögött. Hiú ábrándok voltak? Nem tudom, csak azt, hogy azt hittem minden annyira egyszerű lesz.

----------

Sziasztok!

Szép estét mindenkinek! Meg is érkeztem a frissel.

Annikah még mindig nem került elő, Arabella csak szenved magában és Ashton hozza kemény fajtáját. Szerintetek meg lehet törni őt?

Mindenesetre a következő fejezetben már tényleg Annikah keresésére indulnak, de kérdéses, hogy mire is jutna vagy hová. Talán lesz egy kis bensőségesebb pillanat is főszereplőink között.

Na, de nem árulok el többet. További szép hetet és hamarosan itt is lesz a folytatás.

Puszi, Frida Beth Holloway