Reckless Life [Guns N' Roses]

12. 1:00 pm, West Hollywood, Sunset Strip

1985. szeptember 3. du. 1:12, Sunset Strip, West Hollywood

Slash még közelebb húzott magához, és a falhoz húzódott. Elképesztő volt a tömeg - az emberek ilyenkor nem is figyelnek a másikra, mindenki siet a saját dolgára, és az sem érdekli, ha közben áttapos pár ártatlan társán. Hihetetlen, milyen önző mindenki egy ilyen kurva nagy városban.

- Menjünk már - fordítottam Slash felé a fejem, de ő csak a nyakát nyújtogatta. Valamit nagyon keresett.

- Te, az nem Duff? - kérdezte továbbra is a tömeg feje fölött nézelődve.

- Hol? - pillantottam fel, és Slash-t eltolva magamtól - csak mert még mindig szorongatott, mintha félne, hogy elsodor az emberáradat - körbenéztem. Bár nem vagyok kifejezetten egy alacsony teremtmény, most jóformán semmit sem láttam az előttem elsiető alakokon kívül. Nem sok lehetőségem volt, felmásztam a hátunk mögött álló kerítés kőperemére, kiemelkedve az ezernyi, hangyákként bolyongó ember forgatagából.

- Mit látsz? - nézett fel rám Slash. Körülnéztem. Az úttesten szorosan egymás mögött haladtak az autók, a járdán pedig egy négyzetcentiméternyi szabad helyet sem láttam. Mégis könnyű volt megtalálni Duffot - szimplán egy kétméteres, szőke punkot kellett keresnem. Még a legnagyobb rengetegben is könnyűszerrel rá lehet találni.

- Ott van - kiáltottam fel, próbálva túlharsogni az utcazajt és a kocsidudálást. Felemeltem a karom, úgy mutattam Slash-nek az irányt, aki közben feladta, és inkább felmászott mellém a kerítésre.

- Hol?

- Ott, nézd - mutogattam az út túloldalán lévő bank irányába. Csak Duff haját láttam, de valószínűleg épp plakátot ragasztott a mellette lévő telefonfülkére. - Hé, Duff!

Iszonyat erővel ordítottam, a legnagyobb hangomat kiengedve, de így sem hallott meg.

- Hééé, Duff! - üvöltötte el magát Slash oroszlán módjára, aztán a szájába vette két ujját és füttyentett egy éleset. Röhögve tapasztottam az egyik kezem a fülemre az dobhártyarepesztő hangtól, a másikkal pedig még mindig a kerítésben kapaszkodtam. Duff - csak úgy, ahogy nyolcvankettő másik ember - felkapta a fejét a füttyentésre, és felénk fordult. - Integess!

- Duuuuff! - kiabáltam, és a magasba lendítettem az egyik kezem. Slash még a cipőjét is fel akarta dobni a magasba, hátha Duff könnyebben odatalál, de jeleztem neki, hogy a punk már rég észrevett minket, ha lehet, ne vágja már a fél pár tornacipőjét a tömegbe.

- Gyertek át! - üvöltötte Duff vigyorogva a távolból, és maga felé intett.

- Menjünk - ugrott le Slash a kerítésről. Mellesleg majdnem ráesett egy öltönyös fazonra, aki káromkodva kerülte ki az égből pottyant, szakadt nadrágos oroszlánsörényt. Követtem a példáját, aztán ahelyett, hogy megfogtam volna a felém nyújtott kezét, fogtam magam, és egy gyors elhatározás után felugrottam a hátára.

- Aaa, bazdmeg, hülye vagy? - tántorodott meg Slash, aztán visszanyerte az egyensúlyát, és röhögve a combom alá nyúlt, hogy megtartson. Nyilván fájdalmas volt a hátán való landolásom, de megbánás helyett csak belekapaszkodtam a vállába, és elvigyorodtam.

- Szólj, ha szálljak le - hajoltam a füléhez, hogy halljon is valamit abból, amit mondok.

- Egész könnyű vagy - közölte röhögve válaszul, aztán határozottan elindult a zebra felé. Nevetve figyeltem, hogy tör utat magának a tömegben, velem a hátán. Próbáltam úgy tartani a lábamat, hogy ne rúgjak bele senkibe, de nem nagyon sikerült.

- Héé, Duff! - engedtem el fél kézzel Slash-t, és felegyenesedve az említett felé hadonásztam, mire az röhögve indult az irányunkba.

- Letehetsz - hajoltam előre Slash-hez, amint átértünk a zebrán, de nem úgy tűnt, mintha le akarna rakni.