Reckless Life [Guns N' Roses]

27. But darlin' when I hold you...

1985. szeptember 22. du. 7:54  Larrabee St, West Hollywood

- Nem volt elég a koncert utáni buli? - ráztam meg a fejem hitetlenül röhögve, ahogy Izzy kitárta előttem az ismeretlen lakás ajtaját, aztán engem előreengedve becsukta magunk mögött. A kezemben egy zacskóban rengeteg üveg sör és olcsó bor ütődött egymásnak minden lépésemre, ezzel hangos zajt létrehozva - nem mintha odabent ez már hallatszott volna. Valahonnan üvöltött a zene, amit néha túlharsogott egy-egy hangosabb röhögés, vagy kiáltás.

A sötét kis előszobában egy felismerhetetlen csávó ücsörgött a falnak dőlve - bár még aránylag korán volt, már teljesen lerészegedett. Izzy mutatva az utat átlépte a srácot, és a valószínűleg legnagyobb szobából kiszűrődő fények és hangok felé intett.

- Sosem elég - közölte haláli komolysággal, aztán megtorpanva átölelt, ezzel trükkösen kikapva a kezemből a piás zacskót. Röhögve hagytam, hogy nyomjon egy puszit az arcomra, aztán a fejemet rázva ellöktem magamtól. Nekik csak a piám kell. - Kösz ezekért.

- Kik vannak itt? - váltottam témát az egyre csak elhatalmasodó hangzavar felé közeledve, mire Izzy arcára egy félmosoly kúszott, és megint előreengedve félreállt a nappali ajtajánál.

- Majd meglátod.

Kíváncsian vigyorogva léptem beljebb az amúgy elég kicsike, negyedik emeleti lakás nappalijába - ahol már jócskán pörgött a buli. Mai napig nem tudnám megmondani, kinek a lakása volt - talán az egyik táncoslányé, vagy valamelyik roadé -, mindenesetre azon a picike helyen rengetegen zsúfolódtak össze, minden kellemetlenség érzése nélkül.

A gyéren bútorozott nappali egybe nyílt a kicsike konyhával, aminek a pultján ücsörögve először Slasht és Ronnie-t pillantottam meg - a göndör a következő pillanatban egyébként le is esett a földre a röhögéstől, ledöntve a lábáról a szintén nevető Marcot, aki sikeresen eldobta a kezében lévő, sörrel teli papírpoharat.

Vigyorogva léptem beljebb, aztán elfogadva egy felém nyújtott sörös üveget jókorát húztam belőle. Steven és Adriana épp az erkélyről botladoztak be a szobába, Axlnek pedig csak a hátát láttam, mert már jócskán rajta volt egy csajon. Danny és Desi arcát is látni véltem, de hihetetlenül sok ember térült-fordult a kis szobában, hatalmas hangzavart, és még nagyobb felfordulást keltve.

A hangszórókból üvöltő névtelen punk rock banda még ezt a hangzavart is túlüvöltötte - mondjuk az is igaz, hogy segítette megteremteni a hangulatot. Izzy kiszedve az általam hozott zacskóból egy üveg bort a kezembe nyomta, aztán átlépve pár földön tanyázó embert Stevenéknek is lepasszolt pár üveggel. Slash egy üres Nightrainnel a kezében nagy nehezen feltápászkodott a konyhakőről, aztán átbotladozva a már akkor felhalmozódott töménytelen mennyiségű szemeten valahogy eljutott hozzám.

- Na végre, hogy itt vagy, egész eddig téged vártalak - közölte élénken, mire felröhögve viszonoztam az ölelését, és megragadva a karját egyenesbe helyeztem, mielőtt magával rántott volna a földre. - Mondani akartam neked valamit.

- Mit? - ráncoltam a szemöldököm értetlenül, aztán felbontottam a kezemben lévő bort, és gyorsan beleittam. Marta a torkomat, borzasztóan égetett, és mellesleg bor íze sem volt - egyszóval rémes volt, úgyhogy az összeset kiköptem, ami a számban volt. Slash idiótán felröhögött, aztán egy pillanat múlva elkomorodott, hogy visszatérjen a tárgyra.

- Valami nagyon, nagyon fontos dolgot - üvöltötte túl a hangzavart egy jelentősséggteljes pillantás kíséretében, mire egyre értetlenebbé váló tekintettel vártam, mégis milyen fontos dologról beszél.

- Na, mondjad.

És ezután a fülemhez hajolt, és miután én tényleg érdeklődően, és kíváncsian figyeltem arra, amit mondani akart, böfögött egyet. Fájdalmasan lesütve a szemem hangosan felröhögtem, és ellöktem magamtól a göndört, mire az szintén felnevetve elveszítette az egyensúlyát, és az utolsó pillanatban belekapaszkodva a bőrdzsekimbe magával rántott a kemény, koszos földre. Ráestem, úgyhogy annyira nem fájt, de tapasztalatból mondom - nem kellemes egy srácon landolni, akinek közben boros üveg van a kezében, amit az istenért sem akar elengedni. Szóval Slash és én megint a földön voltunk - általában ez jellemezte egy-egy bulink kezdetét.