Reckless Life [Guns N' Roses]

10. Why don't you just... fuck off?!

1985. szeptember 3. de. 3:45, Palm Ave, West Hollywood

Csak hallgattam, hogy közelednek a léptek. Nem volt hajlandó válaszolni.

- Ki az? - ismételtem meg a kérdést halkabban. Biztosan hallotta, mert az utcán síri csend volt, és alig nyolc méterre lehetett tőlem.

Mike riadt tekintettel felém fordult, és ugyanazt tudtam kiolvasni a szeméből, amire én gondoltam: ezer százalék, hogy ez Jason. Igen, és akkor? Ahelyett, hogy elindultunk volna tovább, álltunk ott egymás mellett, mint két idióta, és vártuk, hogy mégis ki a franc szólított le tíz másodperccel ezelőtt.

Semmit sem láttam, mert az utcai lámpa pont a pofámba világított. Az a tag meg csak nem akart odaérni.

- Hé - indultam meg felé. Egyre hangosabb léptek, aztán...

- Zoeee - vigyorgott rám Slash, mire összerázkódtam az ijedtségtől, aztán még mindig erősen dobogó szívvel erőteljesen vállba löktem őt.

- Anyádat - ütöttem még egyet a karjába, mire védekezésképpen maga elé kapta a kezét. Tényleg megijesztett.

- Most mi van? - röhögte el magát, és közelebb hajolt. - Félsz?

- Hagyjál már, te kis idióta - nevettem fel, és eltoltam a képemből az arcát.

- Kis idióta? Nagyobb vagyok, mint te.

- Te még csak most töltötted be a húszat, kisapám - néztem rá. Egyébként is, ugyanakkorák voltunk. - Amúgy meg ugyanolyan magas vagyok, mint te.

- Mert nagy a hajad.

- Mondod te - vontam fel a szemöldökömet, és összefontam magam előtt a karjaimat. És igen, tényleg ezen vitatkoztunk, a haláli csöndben, a kiüresedett utcán, az éjszaka közepén. Nem csak gyerekesen viselkedtünk, szinte még gyerekek is voltunk húsz évesként.

- Vitatkoztok még egy sort a magasságotokon, vagy hazamehetünk végre? - lépett mellém az öcsém, és a tőle megszokott nyugalommal zsebre vágta a kezét. Mike egyébként még a kistestvéremként is vagy egy fél fejjel fölém magasodott, pedig én sem voltam túl alacsony.

- Te vagy az a debil gyerek - állapította meg Slash azonnal, mire Mikre rezzenéstelen arccal bámult rá. - Slash.

- Michael - csapott bele Slash felé nyújtott kezébe Mike, és kifejezéstelen arccal végigmérte őt. Ez az én öcsém.

- Mi a szart keresel itt? - tértem rögtön a tárgyra.

- Csak visszajöttem a piámért, megyek is a többiek után a Canter'sbe - intett a fejével a Santa Monica felé, és a bőrdzsekije zsebébe rakta a kezét.

- A Canter'sbe? - vontam fel a szemöldököm.

- Aha.

- Mennyi az idő? - kérdeztem röhögve. Hajnalban mennek kajáldába, mert ilyenkor van itt az ideje, természetesen.

- Nem tudom, de kurva éhes vagyok - kezdett toporogni Slash. Meglepő, de egész józannak tűnt.

- Akkor menj.

- Jó, csak ezt oda akartam adni - húzta ki az egyik kezét a zsebéből, és felém nyújtotta a benne lévő papírt.

- Ez mi? - kérdeztem, miközben átvettem tőle. Nem sima fecnik voltak, hanem pár fekete-fehér fénykép. A bandáról.

- A plakáthoz, tudod - mondta Slash, és közelebb hajolva rábökött az egyik fotóra. - Szerintem ezt kéne rárakni, de a többiek persze mást akarnak, úgyhogy rád bízzuk.