Reckless Life [Guns N' Roses]

17. Mr. Invisible

1985. szeptember 4. du. 3:16, Palm Ave, West Hollywood

- Bazdmeg, mennem kell - nyögtem fájdalmasan, miután megragadtam Axl karját, és magam elé húzva rápillantottam a csuklóján lévő óra számlapjára. Fáradtan felnyomtam magam az ütött-kopott kanapéról, és megigazítottam a hátamról lecsúszott bőrdzsekimet.

- Ne mááár, még csak most jöttél - nyavalygott Slash elterülve a felszabadult helyen, aztán a szája fölé emelte az üvegét, reménykedve, hogy van benne még pár csepp sör. Rezzenéstelen arccal bámultam rá, majd elröhögve magam megráztam a fejem.

- Már vagy két órája itt vagyok, hülyegyerek.

- Kell kíséret? - fújt egy hatalmas füstfelhőt Duff, aztán elpöckölte az elhasznált csikket, mire felé kaptam a fejem.

- Nem, kösz - nyújtóztam egyet, aztán felvettem a lábamnál heverő bontatlan sörös üveget, és a kézfejemre húzva a bőrdzsekim ujját felbontottam.

- Azért megyünk, jó? - Axl haláli komolysággal próbálta elkapni a tekintetemet. Kifejezéstelen arccal álltam a tekintetét, de végül nem bírtam megállni, hogy ne húzzam fel a szemöldökömet. Nem szeretem, ha azt hiszik rólam, nem vagyok képes megvédeni magam. Lehet, hogy Jason még itt van, de ez nem azt jelenti, hogy rettegésben kell élnem - hiszen ő csak egy idióta kisfiú. Óvatosan a fejemhez emeltem a kezem, és egy pillanat alatt végigsimítottam a halántékomon lévő sebet. Meg tudom védeni magam.

- Felőlem - rántottam meg végül a vállam, aztán leengedtem a karom, és lendületesen elindultam a nagy vasajtó felé. Miután azt kinyitottam, válasz hiányában visszafordultam. Egyik srác sem akaródzott megmozdulni. - Viszont egy kis tempót diktáljatok már!

- Muszáj? - szólalt meg megint csak nyafogva a nagyhajú, és nagy szenvedések közepette felült.

- Nem, maradhatsz.

- Oké, megyek, nem kell könyörögni - röhögte el magát, és ingatagnak látszó mozdulattal feltápászkodott a kanapéról.

- Hol van Izzy? - hunyorogtam körbe Izzy-t keresve. Az előbb még frankón itt volt. Ott fetrengett a matracon, és bort vedelt - Duff mellett azonban most hűlt helye volt. Kurva jó, ez a gyerek folyamatosan eltűnik valahol, minden figyelmeztetés nélkül.

- Nemtom', de itt a vodkája - emelt fel egy félig üres üveget maga mellől Duff, aztán fájdalmas arckifejezéssel a fején ő is feltápászkodott a földről. A homlokomat ráncolva teljes testsúlyommal nekidőltem a vasajtónak, és egy erőteljes lökéssel kinyitva kiléptem a raktárból. Azonnal megcsapta az arcom a friss levegő, az erős napsütéstől pedig hunyorognom kellett. Kijjebb lépve körbe fordultam párszor, de Izzy sehol.

- Izzy! - lépett ki utánam Slash, és azzal a lendülettel el is ordította magát. A szemben lévő raktár ajtajában füvező hippik is felénk kapták a fejüket a hangzavarra, de Slash-t nem nagyon érdekelte, üvöltözött tovább.

- Mi van? - hallottam hirtelen közvetlenül a fülem mellett Izzy hangját, aki szívrohamot hozva rám a semmiből előugrott, és megragadva a derekamat felkapott. Kisebbet kiáltottam az ijedtségtől, aztán rúgtam egyet a támadómba, mire Izzy felröhögve letett. A levegőt kapkodva próbáltam lelassítani a szívverésem, Izzy és Slash pedig csak röhögtek. Az utánunk kilépő Duff és Steven csak annyit láthattak az egészből, hogy eszeveszetten rávetem magam Izzyre, aki a földre esve folyamatosan röhög, miközben rajta ülve megállás nélkül ütöm, Slash pedig erre - szokásához híven - olyan röhögőgörcsöt kapott, hogy a raktár falán kellett megtámaszkodnia, miközben a mellkasát markolászta levegő után kapkodva.