Reckless Life [Guns N' Roses]

13. I wanna rock 'n' roll all night and party everyday

1985. szeptember 3. du. 2:50, Clark Street, West Hollywood

Ledermedtem. Hitetlenkedve a sarkamra huppantam, és próbáltam felfogni a látottakat.

- Mi a franc? - ismételtem meg, és felpillantottam Mike-ra, aki beletúrt a hajába és kínjában elröhögte magát. Közelebb lépett, és belenézett a táskába, mintha csak most látná életében először a benne lévő cuccot.

- Pénz - közölte haláli nyugalommal. Az volt. Egy rakás pénz. Zöld hasú bankjegyek, rendezetlenül, gyűrődve hevertek a táska alján. Rengeteg húszas, pár ötvenes, és ha jól láttam, volt közte egy százas is. Amint lecsillapodott a meglepettségem, elszoruló torokkal figyeltem tovább a számomra tengernyinek tűnő pénzt. Volt vagy háromszáz dolcsi. Hatalmas szükségünk lenne most rá.

- Honnan van? - kérdeztem halkabban, de le sem tudtam venni a szemem a pénzről. Muszáj volt megkérdeznem, pedig egyáltalán nem akartam tudni a választ. Bármennyire is helytelen lett volna, meg akartam tartani mind az utolsó dollárig. A kaja vészesen fogyott, a hűtőben csak narancslé, sör, vaj és sajt volt, a mosodára már alig futotta, a hónap végi gáz- és villanyszámlára pedig még csak gondolni sem akartam.

- Úgyis tudod.

Tudtam hát. Eladta a rengeteg füvét, meg azt a bizonyos, kétes eredetű kokaint.

- Honnan szereztél kokót? - kérdeztem nyugodtan, de még mindig az előttem fekvő táskára meredtem. Hallottam, ahogy Mike halkan felsóhajt, aztán mellém lép, és leül elém az ágyra.

- Ingyen kaptam.

- Loptad?

- Aha.

Halkan elnevettem magam, és őszintén, jó volt egy kicsit mosolyogni abban a közel sem vidám helyzetben. Kibaszottul kell a pénz. Muszáj.

•

Mike becsapta maga mögött az ajtót, én meg csendben bámultam utána. Megbeszéltük. Abbahagyja ezt a baromságot, és rendes munkát keres. Nem lesz az öcsémből egy idióta, pénzéhes drogdíler, nem hagyom.

Lassan felálltam az ágyról, és a konyha felé csoszogtam. Persze éreztettem vele, hogy abszolút nem akarom irányítani az életét, de van egy határ. Még nálam is van egy határ.

Megálltam a hűtő előtt, és félve a tartalmától óvatosan kinyitottam. Ahogy már mondtam: pár sör, két korty üdítő, és... Már csak vaj. Kikaptam egy sört, aztán gyorsan bevágtam a hűtő ajtaját, és keserűen mosolyogva felbontottam a sört. Nem akartam elmenni bevásárolni, abból a pénzből. Persze nem azért, ahogy Mike megkereste azt a pénzt, hanem mert utáltam arra gondolni, hogy nem vagyok képes egyedül eltartani magunkat, és az öcsém ezért adta el minden cuccát.

A számhoz emeltem a sörös üveget, és egy húzással eltüntettem a tartalmának felét. Nekitámaszkodtam a pultnak, és őrülten kattogott az agyam. Aztán hirtelen ötelettől vezérelve felhajtottam a maradék sört, az üres üveget lecsaptam a pultra, és kivágódtam a konyhából. Rendes munkával is el tudom tartani magunkat. Rohadtul el tudom.

•

Csavartam egyet a rúzson, aztán közelebb hajoltam a tükörhöz, és lassan újrafestettem a már halványuló vörös színt a számon. Mikor kész lett, felegyenesedtem, aztán ledobtam a rúzst a mosdótálra, és még egyszer utoljára végigpillantottam magamon a tükörben. Első munkanap. Igen, munkanap. Felhívtam Jerryt, az Abbey tulaját, hogy nem ugorhatnék-e be már ma - örömmel belement, azt mondta, ma nagy tömeg várható, elkéne a segítség.